Tusk lengyel kormánya kaszálni akar a rezsiválságon

Lengyelországból kénytelen importálni földgázt Litvánia, Lettország, Észtország és Finnország saját lelőhelyek hiányában, ráadásul a készletek is kimerülőfélben vannak – erről ír az EurAsia Daily. A Századvég Európa Projekt kutatása szerint az érintett északi országokban a legmagasabb a támogatottsága az orosz energiaimport uniós tilalmának, miközben a hideg idő és ezzel párhuzamosan a fogyasztás növekedése mellett meredeken emelkedik az áram és a gáz ára-írja a hirado.hu.

A portál szerint január vége óta új lendületet kaptak a Lengyelország és Litvánia közötti összekötő vezetéken keresztül a balti államok irányába történő gázszállítások. Az EurAsia Daily kifejtette, a projektet még 2022 őszén indították el, ám túlnyomórészt arra használták, hogy a lengyel Orlen állami vállalat földgázt szállítson Lengyelországba a klaipedai LNG-terminálról, ahol a rakományait fogadja. Az ellenkező irányú szállítások jellemzően nyáron és ősszel zajlottak, a föld alatti tárolók feltöltése idején, és legutóbb 2024 augusztus–szeptemberében voltak jelentősebb mennyiségek. Január 29. óta a Lengyelországból a Balti-térségbe irányuló gázszállítások nemcsak újraindultak, hanem az EurAsia Daily szerint napi rekordokat is elértek. Idézik a Földgázpiaci Szállításirendszer-üzemeltetők Európai Hálózatának (ENTSOG) adatait, mely szerint február 4-én a napi mennyiség elérte az 5,8 millió köbmétert. A portál megjegyzi,

a térség súlyos hiányt szenved az alapvető gázforrásokból.

A Litvániában található LNG-terminálból származó, visszagázosított cseppfolyósított földgáz teljes mennyisége a régióban marad, ami napi átlagban mintegy 11 millió köbmétert jelent. A balti térség egyetlen föld alatti gáztárolójából, az inchukalnsi létesítményből az új évben naponta körülbelül 15 millió köbmétert termelnek ki. Ugyanakkor nyilvánvalóan igyekeznek elkerülni a tárolókészletek túl gyors felhasználását, mivel január 26-án kifogytak a tavaly betárolt mennyiségek, és a jelenlegi, 660 millió köbméteres készlet az átlagos kitárolási ütem mellett csak március közepéig lesz elegendő. A fűtési szezon előtt a hatóságok nem gyakoroltak kellő nyomást, és a vállalatok

mindössze 60 százalékig töltötték fel a föld alatti gáztárolókat, még az Európai Bizottság előírásait sem teljesítve.

Ezek a számítási hibák most hiánnyal fenyegetik a régiót, mivel

a fűtési szezon ott csak április közepén ér véget, miközben a tárolók jelenleg mindössze 27 százalékos töltöttségi szinten állnak.

Ráadásul Finnországnak is több földgázra van szüksége a fagyos és szélcsendes időjárás miatt, az ország nem rendelkezik saját föld alatti gáztárolóval, és január vége óta napi több mint 6,5 millió köbmétert kap a balti államoktól. Az EurAsia Daily szerint feltételezhető, hogy a lengyel Orlen állami vállalat nagyot nyerhet a kialakult helyzeten és jelentős bevételekhez juthat. Ez amiatt lehet így, mivel egyrészt Lengyelország azon kevés uniós országok közé tartozik, amelyek jól felkészültek a télre: február elején a gáztárolók töltöttsége elérte a 60 százalékot. Másrészt az országok közötti árkülönbségek komoly nyereséget biztosítanak. Megjegyzik, míg az elmúlt napokban a lengyel TGE tőzsdén a földgáz ára 546–552 dollár volt ezer köbméterenként, addig

a balti államokban 700–800 dollár, Finnországban pedig 840–870 dollár volt ez az ár.

Finnországban korábban még 700 dollár körül mozgott a földgáz ára, azóta pedig ez az érték csak tovább emelkedett. Ez a különbség kizárólag a GIPL összekötő vezetéken keresztül a lengyel állami vállalat számára napi több mint 1,5 millió dollár nettó nyereséget eredményezhet. Ugyanakkor Finnország relatíve így is szerencsés helyzetben van, ugyanis a Századvég felmérése szerint Magyarországgal (5 százalék) és Luxemburggal (12 százalék) a finnek az élbolyban vannak (10 százalék) azok között a tagállamok között, ahol a legalacsonyabbak a rezsiköltségek. Ugyanakkor ezek a 700 és 870 dollár közötti beszerzési árak annak fényében is aggodalomra adhatnak okot, ha figyelembe vesszük azt a tényt is, hogy

egy minden korábbinál súlyosabb európai rezsiválság van kialakulóban Európában, amely szoros összefüggést mutat az európai gázkészletek kimerülésével is.

Németországban például január végén a gáztározók még a 41 százalékos töltöttségi szintet sem érték el, Észtországban pedig, ahol a Századvég felmérése szerint a többség még támogatja az orosz energia brüsszeli embargóját, az ország legfontosabb olajtüzelésű erőműveit is le kellett állítani egy időre.

Miközben a balti államok az orosz–ukrán háborúra hivatkozva úgynevezett orosz energiafüggőségüket egy másik, jelen esetben lengyel és amerikai függelmi viszonyra cserélik, az EU időközben döntött az orosz energiaimport tilalmának elrendeléséről, a döntés miatt Magyarország pedig beperelte az Európai Bizottságot. Az orosz energiára kivetett brüsszeli embargó ugyanis legalább két szempont miatt is különösen problémás.

• Egyrészről, ismételten a lopakodó hatáskörbővítés minősített esetével állhatunk szemben, ugyanis a kormány szerint fennáll a gyanú, hogy az orosz energiatilalomról Magyarország megkerülésével született döntés.
• Másrészről, az olcsó, vezetékes orosz olaj és földgáz tilalma veszélybe sodorhatja a magyar rezsicsökkentés fenntartását, enélkül ugyanis a három és félszeresét kellene fizetnie az elektromos áramért és a fűtésért egy átlagos magyar családnak.

A Századvég Európa Projekt kutatásának keretében vizsgálták meg többek között az európai polgárok attitűdjeit az orosz energiatilalommal, valamint annak az európai polgárok rezsiköltségeire gyakorolt hatását. Kiderült,

az európai polgárok ötöde nem tudja megfelelően kifűteni az otthonát, és több mint egynegyedüknek már gondot okozott a közüzemi számlák kifizetése.

Éppen ezért összefüggést mutat a rezsiköltségek alakulása a brüsszeli embargóhoz való viszonyulásban is, a Századvég szerint

az európaiak nem támogatják Brüsszel orosz energiatilalmát.

A 27 uniós tagállamban készített nagy mintás, reprezentatív kutatás szerint a tagállamok kétharmadában legalább a relatív többség elutasítja az intézkedést, és mindössze a fentiekben említett három olyan uniós ország van – Lengyelország, Litvánia és Észtország –, amelyben az abszolút többség támogatja a brüsszeli intézkedést.

Brüsszel hibás szankciós politikája és a rendkívül magas karbonadók jelentősen megemelték az energia piaci árát Európa-szerte. Ezek a költségek a legtöbb tagállamban közvetlenül megjelentek a lakossági energiadíjakban is, ami súlyos megélhetési gondokat okoz a háztartások széles körében. Mára az európai polgárok ötöde nem tudja megfelelően kifűteni az otthonát, és több mint egynegyedüknek már gondot okozott a közüzemi számlák kifizetése. Ezzel szemben a rezsicsökkentési intézkedéseknek köszönhetően Magyarországon mindkét mutató a legalacsonyabb az Európai Unióban. A Századvég legfrissebb elemzésében bemutatja, miként hat a megélhetési költségek gyors és számottevő emelkedése az európai polgárok mindennapi életére.

Az energiaválság, a Brüsszel által erőltetett szankciók, valamint a globális összehasonlításban is rendkívül magas karbonterhek drasztikus áremelkedést idéztek elő az európai villamosenergia- és gázpiacokon. Azokban az uniós országokban, ahol a lakossági árakat kevésbé szabályozzák, a piaci árrobbanás közvetlenül megjelent a háztartások számláiban is. Ennek következtében egy átlagos európai fogyasztó ma jóval többet fizet az energiáért, mint például egy amerikai állampolgár.

A Századvég Európa Projekt-kutatásának legfrissebb adatai egyértelműen jelzik, hogy a megélhetési költségek gyors és jelentős növekedése egész Európában súlyos egzisztenciális problémákat okozott a társadalom széles rétegeiben.

Az uniós lakosság 20 százaléka nem képes megfelelően felfűteni az otthonát, míg 28 százalékuk az elmúlt egy év során legalább egyszer anyagi okok miatt nem tudta időben rendezni közüzemi tartozásait.

Az egyes tagállamok közötti eltéréseket elsősorban az alkalmazott tarifaszabályozási gyakorlatok, valamint a háztartások alkalmazkodóképessége magyarázza. A fűtési nehézségekkel küzdők aránya Magyarországon a legalacsonyabb (5 százalék), ezt Finnország (10 százalék) és Luxemburg (12 százalék) követi.

Ezzel szemben Franciaországban (28 százalék), Cipruson (30 százalék) és Görögországban (45 százalék) a legnagyobb az érintettek aránya.

A kedvező magyar helyzet elsősorban a rezsicsökkentési program eredménye, amely szigorú hatósági árszabályozás révén az Európai Unió legalacsonyabb lakossági energiadíjait biztosítja. Finnországban a fatüzelés jelentős szerepet játszik, amelynek költségei az elmúlt években jóval kisebb mértékben emelkedtek, mint a földgáz vagy az elektromos energia árai. Luxemburgban pedig a magas jövedelmi szint biztosít szélesebb körű védelmet a lakosság számára.

A déli tagállamok esetében ezzel szemben kedvezőtlenebb infrastrukturális és jövedelmi adottságok figyelhetők meg, miközben a kormányok sem tudtak kellően hatékony védelmet nyújtani a lakossági fogyasztók számára.

Különösen tanulságos Franciaország helyzete, ahol annak ellenére, hogy az ország az Európai Unió egyik legerősebb gazdaságával rendelkezik, az energiaárak emelkedése súlyos megélhetési gondokat okozott széles társadalmi csoportok számára. Ennek hátterében elsősorban az elektromos fűtés magas aránya, valamint az alacsony energiahatékonyság áll.

A közüzemi díjak befizetésével kapcsolatos nehézségek tekintetében is Magyarország áll az első helyen a legalacsonyabb aránnyal (14 százalék). Ezt Ausztria és Svédország követi, egyaránt 21 százalékos értékkel. A rangsor végén – hasonlóan a fűtési problémákhoz – Görögország (45 százalék) és Ciprus (40 százalék) található, míg Írországban ez az arány 39 százalék.