Teljes a zűrzavar az ENSZ-ben

Egy héttel azután, hogy Marco Rubio amerikai külügyminiszter szankciókat vezetett be Francesca Albanese ENSZ-megbízott ellen, teljesen összeomlott az Izraelt vizsgáló ENSZ-bizottság vezetése. A három fős testület minden tagja lemondott, ami a bizottság feloszlását vetíti előre – írja az Israel Hayom.

Lemondott az Egyesült Nemzetek Szervezetének független vizsgálóbizottsága mindhárom tagja, akik az izraeli megszállt palesztin területeken zajló eseményeket vizsgálták. A bizottság vezetője, Navi Pillay, valamint Miloon Kothari és Chris Sidoti bejelentették távozásukat, alig egy héttel azt követően, hogy Marco Rubio amerikai külügyminiszter szankciókat rendelt el Francesca Albanese ENSZ-különmegbízott ellen.

Rubio azzal indokolta Albanese szankcionálását, hogy az ENSZ-tisztviselő „jogtalan és szégyenteljes módon próbált nyomást gyakorolni a Nemzetközi Büntetőbíróságra”, hogy az indítson eljárásokat amerikai és izraeli tisztségviselők, valamint vállalatok és üzleti vezetők ellen.

A Washington Free Beacon beszámolója szerint Albanese több nemzetközi céget is „fenyegető hangvételű levelekkel” keresett meg, amelyekben felszólította őket, hogy szakítsák meg üzleti kapcsolataikat Izraellel, különben „büntetőjogi felelősségre vonással” kell számolniuk.

A három biztos egyidejű távozása az egész bizottság megszűnésének lehetőségét vetíti előre. A testületet 2021-ben hozta létre az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa, főként palesztin kezdeményezésre, az Iszlám Együttműködés Szervezetének támogatásával. A bizottság célja a palesztin–izraeli konfliktus „gyökereinek” feltárása volt.

Izrael támogatóinak álláspontja szerint a bizottság kezdettől fogva elfogult volt. Több vezetőjét is azzal vádolták, hogy szélsőséges nyilatkozatokat tettek Izrael ellen – Pillay többször apartheid államnak nevezte Izraelt, Kothari pedig azt állította, hogy a közösségi médiát „nagyobbrészt a zsidó lobbi irányítja”.

Pillay lemondását „életkori, egészségügyi okokkal, valamint más kötelezettségeinek súlyával” indokolta.

Az ENSZ Watch civil szervezet azonban ünnepelte a fejleményeket, és úgy nyilatkozott, hogy „az ENSZ Izrael-ellenes inkvizíciójának építőmesterei menekülnek a süllyedő hajóról”.

Hillel Neuer, az ENSZ Watch igazgatója úgy fogalmazott: „A három biztos lemondása már rég esedékes volt. Ez a bizottság előítéleteken alapult – Izrael célba vétele miatt hozták létre, miközben figyelmen kívül hagyták Hamászt, a Hezbollahot és a Palesztin Hatóságot. A tagokat kifejezetten azért választották ki, mert ellenségesek a zsidó állammal szemben.”

Francesca Albanese, akit most szankcionáltak, korábban kétségbe vonta a Hamász terrorizmusának súlyát, azt állította, hogy a CIA és a Moszad állt a 2015-ös párizsi terrortámadás mögött, és azzal vádolta az Egyesült Államokat, hogy „a zsidó lobbi uralma alatt áll”.

A bizottság teljes vezetésének távozása komoly kérdéseket vet fel annak jövőjével kapcsolatban, és sokak szerint egy egyoldalúan elfogult ENSZ-mechanizmus végét jelentheti.

Már az ENSZ is elismeri:  van ok feltételezni, hogy a Hamász muszlim palesztin terrorszervezet 2023. október 7-én az Izrael elleni támadás részeként szisztematikus, fegyverként alkalmazott tömeges nemi erőszakot követett el. A nyomozásban új fejleményt jelent az izraeli Dinah projekt több mint másfél éves kutatása, amely újszerű jogi megközelítést javasol a sikeresebb felelősségre vonás érdekében.

Az ENSZ 2024 márciusában közzétett jelentésében – óvatos megfogalmazással – azt írta, hogy észszerű alap van feltételezni, miszerint a fegyveres konfliktushoz kapcsolódó szexuális erőszak történt Izraelben is, amikor 2023. október 7-én a Hamász palesztin terrorszervezet fegyveresei támadást indítottak a Gázai övezet közelében fekvő izraeli települések ellen, körülbelül 1200 ember halálát okozva. A megállapítás részben megerősítette azokat a korábbi sajtóértesüléseket, amelyek szerint a támadás során a palesztin fegyveresek több helyszínen brutális nemi erőszakot követtek el.

Ezt alátámasztja az is, hogy a Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC) háborús és emberiesség elleni bűncselekmények gyanújával elfogatóparancsot adott ki Mohammed Deif, a Hamász katonai szárnyának vezetője és a támadás fő szervezője ellen – részben azzal az indokkal, hogy a támadás során szisztematikusan követtek el nemi erőszakot és más szexuális bűncselekményeket.

Az ilyen bűncselekmények bizonyítása különösen nehéz a jelenlegi jogi környezetben. Ezen próbál változtatni az izraeli Dinah projekt, amelyet részben a brit kormány finanszírozott. A főként izraeli jogászokból álló csapat másfél éven keresztül vizsgálta az október 7-i támadáskor elkövetett nemi erőszakot, és július 8-án bemutatott jelentésükben olyan, globálisan is alkalmazható jogi megközelítést javasolt, amely megkönnyítheti a vádemelést a Hamász tagjai ellen.

„A háborúban elkövetett szexuális bűncselekmények – bocsánat a kifejezésért – tökéletes bűncselekmények”

– mondta Sharon Zagagi-Pinhas, az izraeli hadsereg volt főügyésze, a jelentés egyik szerzője. Mint fogalmazott, ez különösen igaz az október 7-i Hamász-támadás során elkövetett esetekre, ahol az elkövetők azonosítása és felelősségre vonása a hagyományos bírósági eljárások keretében szinte lehetetlen.

Az egyik legnagyobb akadály, amire az elkövetők is építhetnek, az áldozatok hallgatása. Vagy azért, mert megölték őket, vagy mert a trauma olyan súlyos, hogy képtelenek beszélni róla

– mondta Zagagi-Pinhas. Emellett a bizonyítékgyűjtés is rendkívül nehézkes harci övezetben, ahogy azt például Ukrajnában is megtapasztalták.

A Hamász támadását követően hiába utalt több jel is arra, hogy a meggyilkolt nők közül sokan szexuális erőszak áldozatai, a helyszínre érkező rendfenntartók és mentők számára nem ez volt a prioritás – hangsúlyozta Jill Filipovic amerikai jogász és újságíró két hónappal az események után. Mint írta:

„A fegyveres konfliktusokban elkövetett szexuális erőszakot gyakorlatilag soha nem dokumentálják olyan alapossággal, mint ahogy azt a bűnügyi tévésorozatokban látjuk.”

Az ENSZ jelentése is kiemelte, hogy a túlélők mentése, a terület biztosítása, a holttestek elszállítása és vallási előírás szerinti gyors eltemetése volt az elsődleges feladat – ez azonban rengeteg bizonyíték megsemmisüléséhez vezetett. Ráadásul az áldozatok közül sokan olyan súlyos égési sérüléseket szenvedtek, amelyek szinte lehetetlenné tették a nemi erőszak bizonyítását – áll a jelentésben.

A jelentés készítői szerint a konfliktusövezetekben elkövetett szexuális bűncselekmények feltárásakor nagyobb súlyt kell helyezni a szemtanúk és fültanúk vallomásaira, a közvetett bizonyítékokra, a helyszínre elsőként érkező mentősök, rendőrök és katonák, valamint halottkémek és terapeuták beszámolóira, továbbá azokra a fényképekre és videókra, amelyek egy része a közösségi médiában is megjelent.

Fához kötözték, helyenként megcsonkították az áldozatokat

Az ENSZ jelentésében több olyan közvetett bizonyíték szerepel, amelyek arra utalnak, hogy a támadók több helyszínen is hasonló módszerekkel követtek el nemi erőszakot – tehát nem elszigetelt esetekről van szó. Több helyszínen találtak teljesen vagy deréktól lefelé meztelen holttesteket, gyakran hátrakötözött kezekkel vagy fához kikötözve, főként nőket, akik közül sokakat fejlövéssel végeztek ki. Voltak áldozatok, akiket csoportosan erőszakoltak meg, miközben meggyilkolták őket.

Legalább két szemtanú számolt be holttestek megerőszakolásáról is, emellett száz holttesten találtak olyan égési sérülések, amelyek ellehetetlenítették annak megállapítását, történt-e nemi erőszak – áll az ENSZ jelentésében.

A Dinah project által készített jelentés korábban nem ismert szemtanúk vallomásaira és további fényképes bizonyítékokra támaszkodva megerősítette az ENSZ megállapításait. Tizenhét szemtanú számolt be tizenöt különböző szexuális erőszakról – köztük csoportosan elkövetettekről – három különböző támadási helyszínen, valamint Gázában, ahová az áldozatokat túszként hurcolták el. A jelentés 15 visszatért gázai túsz, egy a Nova zenei fesztiválon elkövetett nemi erőszak kísérletének túlélője, valamint 17 olyan személlyel készült interjúkon alapul, akik tanúi voltak vagy hallották a támadásokat. Legalább harminc esetben találtak szexuális erőszakra utaló nyomokat, például megcsonkított nemi szerveket vagy meztelen, széttárt lábakkal kiterített női holttesteket.

A jelentés megállapítása szerint

a több helyszínen megfigyelhető mintázatok egyértelműen bizonyítják, hogy a Hamász a szexuális erőszakot nem véletlenszerűen, hanem szisztematikusan és fegyverként alkalmazta a polgári lakosság ellen – ami a nemzetközi jog szerint háborús és emberiesség elleni bűncselekménynek minősül.

Noha Izrael azonnal nyomozást indított, a hagyományos büntetőeljárások keretében az elkövetők felelősségre vonása szinte lehetetlen, ezért a Dinah project egy új jogi megközelítést javasolt:

nem az egyes elkövetőket, hanem a támadás résztvevőit kell felelősségre vonni a nemzetközi törvényszéki gyakorlatban már létező származtatott felelősség elve, valamint a bűnszövetségben elkövetett bűncselekményekre vonatkozó szabályok alapján.

Az érvelés szerint előre látható volt, hogy a civil lakosság elleni támadás következménye lesz a tömeges szexuális erőszak, és akik ebben közvetve is közreműködtek, már ezzel bűnössé váltak – még akkor is, ha maguk nem követtek el erőszakot.

„A fegyveres konfliktusokban elkövetett szexuális erőszak maga is fegyver. Nem véletlenszerű, nem elszigetelt, és nem történik a vezetés tudta nélkül. A nemzetközi közösségnek el kell kezdenie ennek megfelelően kezelni” – mondta Ruth Halperin-Kaddari, a jelentés egyik szerzője.

Egyre súlyosabb probléma

Az ENSZ az elmúlt tíz évben több mint 51 ezer áldozatot és túlélőt azonosított a nemi erőszakot illetően. 2023-ban több mint 3600 esetet dokumentáltak, ami 50 százalékos növekedést jelent az előző évhez képest. Az áldozatok 32 százaléka gyermek volt – derült ki a világszervezet 2024 májusában közzétett jelentéséből. A valós számok ennél sokkal magasabbak lehetnek: szakértők szerint az esetek 80 százalékát egyáltalán nem is jelentik.