„Menekülésünk közben le akarták lőni az édesapámat” – fájdalmas vallomás a háború poklából

Az utóbbi napokban már csak ukrán menekültek érkeznek a magyar-ukrán határon fekvő Barabás átmeneti szállássá alakított művelődési házába az ország távolabbi, valóban háború sújtotta övezeteiből. Itt enni-inni, és a továbbutazáshoz szükséges eszközöket, információkat kapnak. A magyarok közül aki időben lépett, az már a kötelező katonai szolgálat bevezetése előtt elhagyta Ukrajnát, a többség viszont kivár, bízva abban, hogy a háború nem éri el Kárpátalját. A Ripost7 cikke.

A legfiatalabb menekültünk 5 napos csecsemő volt, a háború első napján született

– mondja el a település alpolgármestere. Biri Sándorné maga is beállt önkéntesnek, de hozzáteszi: az egész képviselő-testület kiveszi a részét a segítségnyújtásból. Ahogy fogalmaz: „ha háború van, mindegy kinek milyen titulusa van”.

A barabási befogadóközpontba érkezők döntő többsége nő és gyermek, őket már útlevél nélkül is kiengedik Ukrajnából. Sok család azután éppen emiatt szakad ketté, mert az igazolvány nélkülieket háborús menekültként kell regisztrálni, ami csak néhány ponton történik, ahova viszont a „rendes” papírokkal érkezők nem mehetnek.

Szveta és édesanyja, Bozsena is így jártak. Az ostromlott Kijevből még a nagypapával közösen indultak el, de az idős embernek nem volt érvényes útlevele, mert nem gondolta, hogy valaha is külföldre fog még utazni. 

A két nő most arra vár, hogy az ő ügye rendeződjön Magyarországon, és együtt tudják folytatni útjukat Szlovéniába, ahol ismerőseik fogadják be őket. Az egy hétig tartó kálváriájuk így most még egy kicsit tovább tart, de azt mondják, ennél rosszabb már nem lehet.

Szétlőtték az otthonunkat, romba dőlt minden, amit egy élet munkájával felépítettünk. A férjemet elvitték katonának, és félünk, hogy soha nem látjuk viszont. A menekülésünk közben pedig volt, hogy az édesapámat le akarták lőni, csak mert nem tud ukránul. Az idősebbek, akik még a szovjet érában nőttek fel, nem is tanultak nemzetiségi nyelveket. De hát az ukránok háromnegyede csak oroszul beszél, függetlenül attól, hogy hova húz a szíve

– fakad ki Bozsena. 

Az ukrán-orosz háború kapcsán további emberi sorsokról olvashatsz a Ripost7 március 16-án, szerdán megjelenő számában. Keresd az újságárusoknál!