– Mekkora volt az öröm önöknél, amikor kiderült, hogy sikerült megállítani Karácsony Gergelyt?
– Szó sem volt pezsgőzésről, jóval több dolgunk van annál, mintsem hogy ezt megtegyük. A főpolgármester valószínűleg felmérte: ilyen gyatra városvezetői teljesítménnyel nincs alapja, hogy bejelentkezzen az ország vezetésére. Főnökei is látványosan levették róla a kezüket. Mindenesetre ez az új helyzet jó lehetőség arra, hogy két év kampányolás után végre érdemben kezdjen el dolgozni a főváros élén: lenne megoldandó probléma bőven.
– Nem tartja kellemetlennek, hogy hónapok óta azt mondták, a Gyurcsány-show-t csak a főpolgármester nyerheti, aztán mégsem ő lett a befutó?
– Pontosítsunk: többféle vélemény van a mi közösségünkben, de abban egyetértünk, hogy valójában mindegy, hogy ki nyeri az előválasztásnak nevezett maszkabált. Azért mindegy, mert a mindenkori politikai erőviszonyokat az határozza meg, hogy kinek hány képviselője van az Országgyűlésben.Márpedig az az első fordulóban eldőlt, hogy a DK-nak lesz a legtöbb, remélhetőleg továbbra is ellenzékben. Ez azt jelenti, hogy a DK hozza majd meg a döntéseket, és mindegy, hogy kit raknak a kirakatba. Ezt nem csak mi gondoljuk így: Ungváry Rudolf is arról írt a 444-en, idézem: „a frakció és párt nélküli Márki-Zay nem fog tudni kormányozni a DK és a baloldaliak nélkül”. Hát hogy is tudna, amikor azt mondja, hogy nem ő dönt majd az országos listáról, és úgynevezett mozgalmának nincs is más egyéni képviselőjelöltje? – Azért mert legutóbb már kedvezően nyilatkozott a szövetségeséről, immáron biztos, hogy irányítják is? – Egy párt és képviselőtársak nélküli ember csak akkor lehet ellenzéki miniszterelnök-jelölt, ha megállapodik a baloldallal. Márki-Zay ezt minden bizonnyal megtette. – Arról mi a véleménye, hogy a baloldal új üdvöskéje egy magát jobboldalinak valló politikus lett? – Elég megmosolyogtató, amikor jobboldali politikusként határozza meg magát. Nemrég még lelkes rajongóként csápolt Hillary Clinton és Obama kampányrendezvényein. Egyébként pedig, aki úgy viselkedik, mint egy baloldali politikus, olyanokat mond, mint egy baloldali politikus, és úgy is cselekszik, az valójában baloldali politikus, és semmi köze a jobboldalhoz. Ezt az egyes ügyekben képviselt álláspontja is bizonyítja: például támogatja a migrációt, az e heti vitában is támadta a rezsicsökkentést, és a mostani színlelt konfliktusok ellenére hónapokig magasztalta Dobrev Klárát. Aki tényleg jobboldali, nem fog össze olyanokkal, akik a saját honfitársaikra lövettek, Magyarország-ellenes brüsszeli eljárásokat támogatnak és a külhoni nemzettársaink ellen kampányoltak. Arról nem is beszélve, hogy a gyermekverés sem nevezhető éppen konzervatív, polgári értéknek. – Mit gondol arról, hogy az első forduló után a baloldali média és hátország egyből elkezdte azt hódmezővásárhelyi polgármestert sztárolni, akiről korábban rendre elítélően fogalmaztak? – Ha valaki egy politikai iránytűvel menne be a baloldali médiumok vagy közvélemény-kutatók dzsungelébe, akkor ez az iránytű nagyon hamar összezavarodna. Gondoljunk csak bele: az egyik nap azt üzenték, hogy csak Karácsony Gergely tudja legyőzni Orbán Viktort, másnap pedig megüzenték neki, hogy ő biztosan nem nyerhet. Bárhogy is legyen, a kirakatba állított szereplők mögött ugyanazok az arcok jelentkeznek a hatalomért, mint korábban. A kormány ettől függetlenül teszi a dolgát.
A járvány nehézségei ellenére is bizonyítani fogjuk, hogy a mostani az országépítés időszaka. A Covid hónapjai átmeneti megtorpanást okoztak, de ettől függetlenül nem lehet az elmúlt évtizedekből olyan időszakot mondani, amelyben Magyarország gazdasága, biztonsága vagy függetlensége ilyen mértékben erősödött volna. Azonban Budapest példája is mutatja, hogy akár egy év alatt is le lehet rombolni azt, amiért magyarok milliói egy évtizedet dolgoztak. Tanuljunk ebből, és ne hagyjuk, hogy a baloldal az országgal is megtegye azt, amit a fővárossal. Túl drága ár lenne ez minden magyar számára.– Mi a véleménye a szereplőválogatáson elbukott, korábban nagy ambíciót mutató, magukat az új politikai generációként meghatározó indulók levitézléséről? – Pontosan az történt, amit hónapok óta mondunk. A Demokratikus Koalíció letarolta a pályát, és az új arcoknak kikiáltott embereket szépen kiírták a darabból. Jakab Péter örülhet, ha megtarthatja a Jobbik elnöki posztját, és valószínűleg csak azért tudja ezt megtenni, mert jogi értelemben jó előre bebetonozta magát a pozícióba. Fekete-Győr Andrást visszaléptették, és Karácsony Gergely sem élte meg a második fordulót. – Lát arra esélyt, hogy valamelyik kisebb párt a kudarc után kiugorjon a baloldali együttműködésből? – Aligha. Temérdek szakadás, új pártalapítás és pártba átlépés után eljutottak oda, ahol tizenöt éve voltak. Ferihez. Egyszerűbb lett volna, ha tartanak egy tisztújítást az MSZP-ben. Egyedül a Kétfarkú Kutya párt tudott kislisszanni a múlt szorításából. – Mi a véleménye arról, hogy az egyébként sokak által várt Elk*rtuk című filmet nemigen akarják játszani a mozik? – Elég kisstílű akadályozási törekvést látunk. Ettől függetlenül nagyon sokan szeretnék látni ezt a filmet. Azok is, akik ott voltak 2006-ban az utcákon, és azok is, akik még nem. Én is ott voltam az akkori megemlékezők között, akár az én szememet is kilőhették volna, vagy meg is verhettek volna, mint ahogy Révész Máriusz képviselőtársunkkal meg is tették. Ez nem csak múltba révedő nosztalgiázás. Emlékeztetnünk kell ugyanis mindenkit, hogy a baloldali erőszakosság sajnos azóta sem változott. Börtönnel fenyegetőznek, újságírókat tiltanának el a szakmájuktól, közalkalmazottakat fenyegetnek elbocsátással és a tőlük eltérően gondolkozó művészembereket azzal fenyegetik, hogy földönfutóvá teszik őket. Szerencsére ez már nem a Tanácsköztársaság, és nem is 2006. És ha rajtunk múlik, biztosan nem jönnek vissza azok az idők. – Miközben a baloldal a jelöltjeit méregeti össze, addig a kormány sorra fontos intézkedéseket jelent be. Elterelheti ezekről a figyelmet ami az ellenzéki oldalon zajlik? – Vannak szórakoztató elemei a baloldali maszkabálnak, de a kormánynak mégiscsak az a feladata, erősítse az országot és újraindítsa a gazdaságot. Sok döntés született ennek érdekében. A gazdaság teljesítménye alapján biztosnak látszik a családi adó-visszatérítés, a zöldcsokkal tovább bővült az otthonteremtési program, és jó esély van a 200 ezres minimálbérre is. A fiataloknak pedig nem üres, kapucnis-pulóveres, tornacipős lazáskodást kínálunk, hanem azt, hogy januártól 25 év alatt nem kell majd személyi jövedelemadót fizetniük. – Melyiket tartja ezek közül a legfontosabb, leginkább szimbolikus intézkedésnek? – Azért nem szeretnék egyet sem kiemelni, mert ezek a döntések minden generációt érintenek, és minden generáció támogatását egyformán fontosnak tartjuk. Ezeken túl még egy másik programra is büszkék lehetünk. A Magyar falu program nemrég indult, de az eredmények már most látszanak a kistelepülések arculatán. Nem tudok olyan pontján járni az országnak, ahol ne lenne jó pár tábla a már elkészült fejlesztések után. Iskolák, óvodák, közösségi terek újultak meg, és ez még csak a kezdet. – Biztos, hogy a jelenlegi bizonytalan helyzetben meglesz mindennek a fedezete? Maga a miniszterelnök is arról beszélt a minap, hogy óvatosnak kell lenni az államadóssággal? – Érdemes tisztázni, hogy a polgári kormány folyamatosan csökkentette az államadósságot, 2019 végére a GDP-arányos értéket 65 százalékra küzdöttük le, ezt a folyamatot akasztotta meg a járvány. Ezzel szemben a baloldali kormányzás alatt 50-ről 83 százalékra húzták fel az eladósodottság mértékét.
Magyarországnak most azért kellett kötvényeket kibocsátania, mert Brüsszel politikai zsarolásba kezdett a helyreállítási alap pénzeivel kapcsolatban. Márpedig költségvetési kérdéseket nem szabad összekeverni a gyermekvédelmi kérdésekkel. Már csak azért sem, mert az utóbbi nem is uniós hatáskör.Ahogy közeledik választás, egyre több hasonló nyomásgyakorlást látunk majd. Lesz itt minden: elítélő nyilatkozatok, politikai inkvizíciós vizsgálatok, pénzügyi nyomásgyakorlás és lejárató akciók. Láttunk már ilyet, és fel vagyunk készülve mindenre. Nem arra szerződtünk, hogy kényelmes legyen a munkánk, hanem arra, hogy az ország érdekeit képviseljük.
