tóth gabi
Felfedjük a titkot, miért apásabbak a lánygyermekek a fiúknál!
Vitathatatlan, hogy az apa-lánya kapcsolat a legkülönlegesebb a világon. De vajon miért hajlamosak a lányok jobban ragaszkodni az apukáikhoz, mint az anyukájukhoz? Erre keressük a választ a Fanny magazin segítségével.
Egy leendő nő életében az első férfi szerepét az apa tölti be. Ez kihatással lesz a későbbiekben. Ideális esetben egy apa az erőt, a bátorságot sugározza, a biztonságot jelenti, birtokolja a védőösztönt, a rajongó szeretetet, a szellemességet és a humort, mindent, amivel a kis hercegnőiket elvarázsolják. Közismert tény, hogy egy apuka nagy hatással van a lánya életére, és valóban van különbség abban, hogy egy lánygyerek és egy fiúgyerek milyen intenzitású köteléket alakít ki az apukájával.
Egy nő számára az első férfi az életében az édesapja. Amit csinál, ahogyan csinálja, a velük szembeni védelmező viselkedése, az anyához való hozzáállása és minden apró dolog hatással van rá, a későbbi felnőtt életére, a párválasztására. Tulajdonképpen meghatározza az élete irányát. Imádja őt mindenért, amit tesz, és arról álmodozik, hogy egy nap, majd hozzámegy ahhoz a férfihoz, aki épp olyan tökéletes lesz, mint az édesapja.
Míg az édesanya a gondoskodás, a figyelem, a nevelés, fegyelmezés, odaadás szerepét tölti be egy lány életében, addig az apa a védelmező szuperhős, aki végtelenül elfogult, és egészen biztos, hogy ha valaki csak csúnyán néz a kislányára, annak meszeltek. Ő az, akit egy bájos mosollyal le lehet venni a lábáról, és aki bármit megtesz, amit az ő kis hercegnője szeretne. A szülőkben azonban közös, a mélységes feltétel nélküli szeretet.
Egy nő már egészen kicsi korától rendelkezik a gyengédség, gondoskodás képességével. Az első ember, akin ezt élesben gyakorolhatja az az apukája. Ő az, akire minden szeretetét, érzékenységét rázúdíthatja, hozzábújva megpillanthatja édesapja elérzékenyült mosolyát, és érezheti: igen, az ujjam köré csavartam, ő az én emberem, aki mindig mellettem áll. Apa kényeztet, a lány pedig elárasztja a kedvességével, bájával, szeretetével.
Egy fiúgyerek ösztönösen összehasonlítja magát az apjával, ha úgy tetszik egy örök versengést él meg legbelül. Minél érettebbé válik, annál inkább megkérdőjelezi az apja döntéseit. Újdonsült férfiasságát próbálja érvényesíti a házban, és így hajlamos átvenni a védelmező szerepet az apjától, amit az édesanyjára irányíthat. Emiatt úgy tűnhet, hogy eltávolodik az apjától, pedig inkább csak igyekszik olyanná válni, mint ő. Követi a mintát, amit látott, amit kapott. Egy lány ezzel szemben nem érzi konkurenciának az apukáját, nem akar jobb lenni nála, csak apa pici lánya szeretne lenni még felnőtt korában is. Nem véletlen, hogy egy nő lehet akárhány éves, amikor hazalátogat a szülői házba, éppúgy bújik apja védelmező, biztonságot adó karjába, mint ahogy pici lányként tette.
Ha van egy legfontosabb életre szóló lecke, amit apától vesz át egy lány, az az, hogy nem kell mindig erősnek lenni. Nem baj, ha néha gyenge az ember és időnként összeomlik. De arra is megtanít, hogy mindig fel kell állni és tovább kell lépni. Azt az akaratot és határozottságot is kialakítja egy apa a lányában, hogy soha, semmilyen körülmények között nem kell és nem szabad eltűrnie senkitől olyan viselkedést, ami méltatlan, vagy nem érzi helyesnek. Ennek fontos része, hogy a szülő soha nem kérdőjelezi meg, hogy lánya érzései adott esetben jogosak vagy sem. Ha egy nő úgy érzi, hogy számára egy ember viselkedése vagy egy szituáció kellemetlen, sértő vagy bántó, akkor az úgy is van.
Az apa több szempontból is hatással van a lánya jövőbeli kapcsolataira. Az, ahogyan viselkedik, bánik a lányával és az édesanyjával, példát mutat neki arra, hogy mit várjon el a leendő párjától. Nem éri be mással vagy kevesebbel, hiszen számára az ő apukája a legtökéletesebb férfi a világon, akkor is, ha valójában ez nem így van. Hiszen ő az a férfi, akinek a kegyeiért, figyelméért küzd, mióta az eszét tudja. Nem véletlen, hogy az a lány, aki apa nélkül nő fel, sok esetben nehezen enged be egy férfit az életébe. És még ha nem romantikus kapcsolatokról van is szó, pszichológiailag bizonyított tény, hogy azok a lányok, akiknek egészséges és szép kapcsolatuk van az apjukkal, sokkal inkább képesek szociálisan helyesen viselkedni és értékes, mély kötelékeket kialakítani a környezetükkel.
Annak ellenére, hogy a közhiedelem szerint egy lány általában az anyjára próbál hasonlítani, a valóságban a legtöbb esetben az apukáját tekinti példaképének. Bár az igaz, hogy öltözködésben, hajviseletben, kecsességben, gondoskodásban az anyát utánozzák, mégis a legtöbb viselkedésbeli tulajdonságot az apukájáról mintázza. Ha apa bátorítja valamire, annak jóval nagyobb súlya és jelentősége van, és valamiért sokkal biztosabb benne, hogy képes elérni azt a bizonyos célt. Egy híres pszichológus és pszichoanalitikus, aki leginkább a gyermeki kötődéselméletek kidolgozásáról ismert, egyik tanulmányában egy fontos dolgot fogalmazott meg. Azt mondta, hogy az egyénnek az a képessége, hogy érzelmi vagy fizikai kötődéssel rendelkezik egy másik személyhez, olyan stabilitást ad neki, amely segíti őt abban, hogy merjen kockázatot vállalni, akarjon és hajlandó legyen fejlődni az életének azon területein, amelyeken szükséges és ösztönzi személyiségének fejlődését. Valamiért a lányok esetében ezt a stabilitást az apa jelenti.
Bár az apa képviseli az erőt, mégis az anya az, aki szigorú, aki szabályokat hoz és betartat, szóval ő a rossz zsaru. Az apa viszont a jó zsaru, aki mindig meggyőzi anyát, hogy legyenek egy kicsit engedékenyebbek, hadd csinálja azt a gyerek, amit szeretne. Apát valahogy mindig könnyebb meggyőzni arról, hogy tényleg fontos az az új ruha, vagy elmenni a barátokkal egy programra. Persze az lehet, hogy titokban követi a kislányát, hogy még véletlenül se essen bántódása, de akkor sem tud nemet mondani, ha közben halálra aggódja magát.