Őrület, mit találtak ki a kereskedők, hogy ne tűnjön k. drágának a magyar gyümölcs

Hónapok óta lehetett tudni, hogy idén baj lesz a magyar gyümölcsterméssel, hiszen a tavaszi időjárás egyáltalán nem kedvezett neki. Minden volt, amit az ellenségének se kívánna az ember: fagykár, szárazság, zivatarok és jégverés, túl sok csapadék… Mégis kimondottan sokkoló a piacon szembesülni azzal, mennyire felment mindennek az ára. Tudják ám ezt a rafinált kereskedők is, és olyan piszkos trükköt vetnek be, hogy a vásárló csak a gyümölccsel a kosarában, otthon szembesül vele, hogy jóval többet költött, mint akart...

Hogy biztosan megvegyék a gyümölcsöt a vásárlók, a kereskedők jóval kisebb árat írnak ki, mint amennyibe egy kiló kerül. Márpedig a legtöbb ember ahhoz szokott, hogy nem kell külön bogarászni az árcédulákat, mindennek annyi az ára, amennyi. Nos, úgy fest, sem a piacokon, sem az online áruházakban nem lehetünk elég óvatosak. Újabban ugyanis nem a kilónkénti árat írják ki, hanem 80 dekáét, vagy fél kilóét. Tehát, mielőtt megörülnénk, amikor meglátjuk az ártáblán, hogy 900 forint a meggy, érdemes megnézni kicsit közelebbről a dogot: hamar kiderül, hogy ez bizony 80 dekára vonatkozik...

Lehetne mondani, hogy így járt, akinek annyi esze van, hogy nem nézte meg jobban az árcédulát, de a dolog messze nem ilyen egyszerű: egy pszichológiai trükkről van szó, amit csak nagy tudatossággal lehet kikerülni. Hiszen az emberek többsége akkor is megveszi a gyümölcsöt, ha kétszer annyi a kilónkénti ára, mint amennyi ki volt írva. Hogy miért? Nagyon egyszerű: amikor a vásárló meglát egy árat, automatikusan mérlegeli, megéri-e neki annyiért a termék, vagyis viszonyítja valamihez. A gyümölcs esetében a kilónkénti árhoz. Tehát az első benyomással kellemes érzése lesz, hogy jó vásárt csinál – és ez sokkal erősebb, mint a csalódás, amikor kiderül a turpisság. Gondoljunk csak az egyre kisebb tejfölös dobozokra, és az egyre kevesebb joghurtra a poharakban; vagy arra, hogy szinte minden termék ára 90 vagy 9 forintra végződik... De pont azért nagy szemétség a módszer, mert a tudatalattira hat.

Joggal merül fel a kérdés, vajon mennyire szabályos ez a gyakorlat. Az árak feltüntetéséről a fogyasztóvédelmi törvény rendelkezik; így arról is, hogy nem elég az eladási árat kiírni, fel kell tüntetni a termékek egységárat is vagyis azt, hogy az adott dologból egy kiló vagy liter mennyibe kerül. Általában a kereskedőknél ebben nincs is hiba, ott szerepel a kilónkénti ár is a cédulákon – nagyjából harmadakkora betűkkel, mint az eladási ár. Arról pedig nem szól a törvény, hogy mekkorák legyenek a betűk…

Mindenesetre érdemes résen lenni, nehogy mélyebben kelljen a pénztárcánkba nyúlni, mint terveztük. A magyar gyümölcsökről pedig ennek ellenére nem szabad lemondani, hiszen nincs jobb, mint a hazai termés. Ha tehetjük, érdemes közvetlenül a termelőktől megvenni a friss, ropogós gyümölcsöt. Hiszen náluk nagyságrendekkel olcsóbb, mint amilyen áron ránk akarja sózni a kereskedő. Manapság már egyre több termelő hirdet maga az interneten, sokan ki is szállítják a friss zöldséget, gyümölcsöt – vannak őstermelők, akiknél kosarat állíthat össze a vevő, amit házhoz visznek, de mobiltelefonos applikációk is segítik, hogy vevők és eladók egymásra találjanak...