Dr. Mezey György: Nagyon szurkolok Rossinak és a válogatottnak

A 96. Ünnepi Könyvhéten, a budapesti Vörösmarty téren dedikálta újonnan megjelent életrajzi könyvét dr. Mezey György, és a nemes egyszerűséggel MEZEY című kötet szerzője, Benedek Szabolcs. A József Attila-díjas író és a 83 éves labdarúgó-mesteredző asztalánál egymást váltották a régi ismerősök és a "mezei" vagy inkább Mezey-rajongók. Sőt, a szervezők számára is meglepetésként felbukkant a pavilonok között bóklászó Esterházy Márton is, aki a szaktekintély vezetésével 1986-ban - mindmáig utoljára - világbajnoki résztvevő magyar válogatott csatára volt. 
Amikor a roham kicsit alábbhagyott, dr. Mezey György lapunk néhány kérdésére is válaszolt.

- Hogy van, mivel tölti a napjait?
- Erre csak egy ócska választ tudok adni: maradjunk annyiban, hogy a koromnak megfelelően vagyok.

- A labdarúgást azért biztosan követi. Jövőre lesz a mexikói vb-szereplés 40. évfordulója, mit vár a mai válogatottól a közelgő selejtezőkön?
- Nagyon szurkolok a válogatottnak, hogy végre jussunk be! Elvégre egy válogatott igazi értékét mindig a vb-n való szereplés határozza meg. Akárhogy is próbáljuk színezni, ez az igazság. És megérdemelnék már: Marco Rossi is, meg a csapata is! Példásan, balhék nélkül, zűrzavar nélkül dolgoznak, ennek meg kell hoznia az eredményét.

Mezey György őrültje a magyar foci legendáinak

- Ezek szerint jó véleménnyel van Rossiék munkájáról?
- Azt hiszem, egy nagyon nagyképű fociedző az, aki egy kollégájáról így vagy úgy véleményt mond. Ezt nem illik, én pedig betartom a rendet. Az összes kollégámat tisztelem és becsülöm. Annál is inkább, mert őrültje vagyok a magyar futball múltjának. Amiken végigmentünk, Schlossertól kezdve, Sárosiékkal folytatva, aztán Puskásék - a világ legnagyobb játékosai nevelődtek nálunk...
 

- ...és ez igaz az edzőkre is.
- Így van, hát persze! Én pedig megszállottként kutatom, hogy mi volt ennek a mérhetetlen sikersorozatnak a titka, hiszen két vb-n is másodikok voltunk.

- Mégiscsak válaszolt kicsit az első kérdésemre, ezek szerint máig foglalkozik a magyar labdarúgás régmúltjával?
- Igen, foglalkozom vele, és olyan csodálatos dolgokat találok a múltunkban, amiket ma is oktatni kéne. De sajnos lenéznek már bennünket a múltunkkal, holott amit annak idején Schlosser és az utódok tudtak, az ma is érték.

- Fedez fel párhuzamokat a futballunk legsikeresebb évtizedei és jelene között?
- Ez egy nagyon jogos kérdés, ha már valaki "pofázni" mer arról, amiről én mertem. Csakhogy mára annyira kusza lett a futballvilág, hogy nagyon nehéz párhuzamokat találni. Mégis javaslom mindenkinek, aki a labdarúgással foglalkozik akár profiként, de akár szurkolóként is, hogy nézze végig a magyar futball történetét. Csak egy példát mondok arra, hogy mekkora nagyságok voltak a sportágunkban. Sós Károlyt nem tartják különösebben sokra, de én tőle is rengeteget tanultam. A magyar előtt a keletnémet válogatott szövetségi kapitánya volt (NDK: 1961-67, Magyarország: 1968-69 - a szerző). Kiment a magyar B válogatott a német B-válogatottal játszani, így Sós ott ült a németek kispadján, közel a magyar edzőkollégához. Volt egy agresszív játékosa, aki a balhátvédünknek, Dalnoki Jenőnek jutott ellenfélül. Agyba-főbe rugdosták egymást, és a Jenő kiszólt Sósnak: 'Karcsi bácsi, szóljon már ennek a k**va svábnak, mert szét fogom rúgni'. A válasz: 'Rúgd csak, van még belőle másik húsz'

 - hozott fel mégis egy párhuzamot Mezey, hiszen míg legutóbb Rossi például csak egy vérbeli csatárt tudott beválogatni a szűkös kínálatból, addig a riválisok kapitányai minden poszton dúskálnak a hasonlóan jó képességű játékosokban. 

Nagyon nagyra tartom azokat, akik a magyar futball dicső múltjában dolgoztak. Zseniális emberek voltak. Nem véletlen, hogy olyan magasra juttatták a labdarúgásunkat. Most egy kicsit megint el kéne indulni felfelé.