Drámai megfigyelés, a csillagkapu már nem csak tudományos fantasztikum!

Német és orosz kutatók még 2019-ben kezdték el vizsgálni a Naprendszerünket körülvevő „buborékszerű” területet, amiben az anyag sűrűsége alacsonyabb, mint a csillagközi térben. Ezt a röntgensugárzást kibocsájtó régiót a csillagászok Lokális Forró Buboréknak nevezik. A kutatók szerint ez a buborék mintegy 14 millió évvel ezelőtt alakult ki, méghozzá több száz, egy időben bekövetkezett szupernóva-robbanás következtében, amelyek felfoghatatlan ereje egyszerűen kisöpörte az anyagot a buborék külső szélei felé, amelyek így azóta nagyobb anyagsűrűségűek, mint a belső régió. A kutatók a buborék vizsgálata közben most olyat fedeztek fel, amiről eddig nem tudták, hogy ott van: egy csillagkaput! 

A Lokális Forró Buborékról egy röntgentávcső, az úgynevezett eROSITA (extended ROentgen Survey with an Imaging Telescope Array) segítségével jutottak információhoz a kutatók a Spectrum-Roentgen-Gamma (SRG) misszió keretében. A teleszkóppal már több fekete lyukat, neutroncsillagot és galaxiscsoportot is vizsgáltak az elmúlt években. A megfigyelések középpontjában a sötét energia megismerése állt, de mivel az űreszköz kellő távolságra van a Földtől ahhoz, hogy tiszta képet alkosson az égboltról, ezért a röntgensugárzást kibocsátó Lokális Forró Buborékot is alaposabban tudja megfigyelni. Egy ilyen kutatás közben figyeltek fel a Max Planck Intézet földönkívüli fizikával foglalkozó munkatársai a buborék egyes részei közötti nagy hőmérséklet-különbségekre. De nem ez okozta a meglepetést számukra, hanem az, hogy egy csillagközi alagutat is megtaláltak, ami a Kentaur csillagképbe vezet a Naprendszer felől.

 – mondta Michael Freyberg, a kutatás résztvevője.

Egyelőre korai lenne találgatásokba bocsátkozni, de a szakemberek elmélete szerint az alagút tagja egy csillagközi hálózatnak, amit a úgynevezett csillag-visszacsatolás, vagyis a csillagok hatásai kitörései és a csillagszelek alakítanak ki és tartanak életben.

Hasonló átjárót már korábban is észleltek már a csillagászok: ilyen például a Nagy Kutya csillagkép alagútja, amelyet még 1991-ben fedeztek fel. Az azóta végzett megfigyelések abba az irányba mutatnak, hogy a csillagközi térben több ilyen átjáró is kialakulhatott, amit a Max Planck Intézet friss felfedezése most alá is támasztott.