Egyre több embert érint a summer burnout! Ismerd fel a jeleit!

A legszabadabb, legtöbb lehetőséget biztosító évszaktól is ki lehet merülni, főleg, ha minden pillanatban azon görcsölünk, hogy minél jobban kiélvezzük, ami még hátravan belőle. Ezen kívül számos oka lehet annak, ha a nyár utolsó napjaiban teljes testi-lelki kimerülést tapasztalunk - írja a Fanny magazin.

Miért érzünk így?

A klasszikus értelemben vett kiégés sokáig a krónikus stressz alatt álló munkavállalók betegsége volt, ám idővel életünk más területeire is kiterjedt. Kialakulásában több dolog játszhat szerepet: a tartós munkahelyi nyomás, az emiatt történő munka és magánélet egyensúlyának felborulása, a pihenés elhanyagolása, az érzelmi támogatás hiánya, a perfekcionizmus, illetve a túl magas elvárások önmagunkkal szemben. Ma már nemcsak a sok munka következményeként, de érzelmi és szociális okokból, sőt bizonyos időszakok alatt is meg lehet ezt tapasztalni. A szezonvégi kiégés vagy fáradtság általában átmeneti, ám annál intenzívebb lehet.

Megváltozott rutin

Előfordul, hogy a nyári hónapok miatt tapasztalunk kiégéses tüneteket. Ez a jelenség nagyon is hasonló a munkahelyi változatához, sőt, előfordul, hogy utóbbinak köze van előbbi kialakulásához.

A nyári évszak szinte mindenki életét felborítja: rendszertelenebbek a mindennapok, más a megszokott rutin, a hőmérséklet hatással van az alvási, étkezési és szabadidős szokásainkra, és a szabadnapjaink megtervezése is felboríthatja a hétköznapokat. A gyerekek életének megszervezése extra stresszel jár, és a családtagok bevonását igényli, ami további feszültségforrás lehet. Előfordul, hogy ki kell venni a felhalmozódott szabadnapokat, vagy épp ellenkezőleg: nem tudunk, vagy munkánk jellegéből fakadóan nem mehetünk szabadságra. Így nehezen tartható fenn az egyensúly, ami további mentális kifáradáshoz vezet.

Ez mind megterhelő

Ha mégis eljutunk a kikapcsolódásig, sikerült megtervezni és megszervezni a nyaralás napjait, heteit, szembe találkozhatunk a következő kihívással: a vakációval kapcsolatos túlzott elvárásaink, a kötelező „most kell jól éreznem magam”, „most kell pihennem” hozzáállás plusz frusztrációt és szorongást jelenthet. A nyár legmegterhelőbb aspektusa pedig minden bizonnyal a hőség, ami nemcsak fizikai, de mentális feszültséget is előidézhet. Főleg akkor, ha nincs hűtés az otthonunkban vagy a munkahelyünkön, ha különösen érzékenyek vagyunk a magas hőmérsékletre, ha nem tudunk kimozdulni a városi közegből, vagy nem elérhető a közelben vízpart, fás, erdős környezet.

Szerteágazó panaszok

A nyári kiégés tünetei több szinten is megmutatkozhatnak. A fizikai panaszok között a levertség, állandó fáradtság, alvászavarok, fejfájás, étvágy megváltozása, izomfájdalmak is szerepelhetnek. Lelki panaszok lehetnek a mentális kimerültség, érzelmi telítettség, motivációhiány, ingerültség, szorongás, frusztráció, szomorúság, depresszív tünetek. Ezenkívül a viselkedésben is változások állhatnak be: a halogatás megjelenése, a közösség, a társas összejövetelek kerülése, a szociális kapcsolatokban rendszeressé váló konfliktusok, a negatív hozzáállás, cinikus magatartás és a teljesítménycsökkenés is a jelek között szerepelhet. Speciális tünetként a hőstresszt érdemes megemlíteni, ami ahogyan a neve is takarja, a magas hőmérséklet miatt fennálló feszült állapotot jelöli. Nyári kiégésre gyanakodhatunk akkor is, ha a szabadságról, nyaralásról hazatérve nemhogy kipihentebbek, de még fáradtabbak és kimerültebbek is vagyunk. Gyanakodhatunk akkor is, ha nem érdekelnek minket a nyári események, nem vagyunk motiváltak abban, hogy kihasználjuk a jó időt, a hosszú nappalokat, az évszak adta lehetőségeket.

Előzzük meg egész évben!

A kiégés – legyen szó bármilyen formájáról – megelőzésében a kulcs, hogy folyamatosan teszünk a mentális jólétünkért, vagyis az év összes periódusában odafigyelünk magunkra. Ez az, amivel elejét vehetjük a testi és lelki betegségeknek, és az extrém kimerülésnek. Fontos, hogy fenntartsuk az egyensúlyt a mindennapokban, és a kötelező feladatok mellett megfelelő mennyiségű és minőségű időt fordítsunk a pihenésre, töltekezésre. Lényeges lenne, hogy meghalljuk a saját belső hangunkat, és rájöjjünk, mire van igazán szükségünk. Elengedhetetlen a stresszkezelés, a fizikai öngondoskodás, azaz a kiegyensúlyozott táplálkozás, a rendszeres mozgás és az elegendő pihenés hármasa, és nem árt, ha tudunk néha nemet mondani. Támogató közeg nélkül a lelki harmónia is nehezebben valósul meg, ezért ápoljuk kapcsolatainkat, és töltsünk elegendő időt a szeretteinkkel. Alapvető lenne az is, hogy mások helyett önmagunkat tegyük az első helyre. Ha ez sikerül, máris sokat tettünk a kiégés elkerüléséért.

Szöveg: Légrádi Júlia