Növényi Norbert: Nem vagyok szőrös szívű apuka

Példamutatóan, fontos értékek szerint neveli tizenkét éves fiát Növényi Norbert. Az olimpiai bajnok birkózó három gyermek édesapja, nagyobbik fia és lánya már felnőttek és önálló életet élnek, de a kapcsolatuk a mai napig rendkívül szoros.

Ahogy ők is, úgy a tizenkét éves Nándor Noel életében is fontos szerepet játszik a sport.

„Egyik gyerekemet sem kényszerítettem soha semmire, egyszerűen maguktól követték az otthon látott példát, például a sport iránti érdeklődést. Úgy látom, manapság sok szülő számára nem annyira fontos, hogy a mozgás szeretetét megismertessék a gyerekekkel; talán azért, mert ők maguk sem így nevelkedtek” – kezdte a Ripostnak Növényi Norbert, aki szerint látványos a generációs szakadék a mai nemzedék és az idősebbek között.

Az én időmben még nem volt közösségi média, mobiltelefon és egyéb elektronikai kütyük. Mi gyerekként azt élveztük, ha a grundon játszhattunk napestig a barátainkkal. Rohangáltunk, ártatlan módon szórakoztunk, egyszóval igazi békebeli gyerekkorom volt. A mai fiatalok helyzete véleményem szerint sokkal nehezebb: az internet beszippantja őket, ha nem vigyáznak, és ma már fontosabb lett az online térben való megjelenés, mint az élőszóban történő beszélgetések, pedig ezek adják egy igazi emberi kapcsolat alapját.

Természetesen a Növényi családban sem spártai elvek szerint nevelik a gyereket: Nándor Noel ugyanúgy játszhat a számítógépes játékokkal, mint a kortársai, éppen csak nem ez számára a prioritás. Ezt pedig tudatos neveléssel érték el a szülők.

„Nem vagyok szőrös szívű apuka, én is tudom, hogy a fiamnak haladnia kell a korral, különben kiközösítenék a mai világban. Ő is szokott konzolon játszani, de csak azután, hogy hazaért az edzésről, megírta a házi feladatát és beszélgettünk. És akkor sem órákon át. Számára ez a természetes, és büszke vagyok rá, hogy nálunk még nem ment ki a divatból a beszélgetés. Rengeteget beszélgetünk a fiunkkal, nem mobiltelefont adunk a kezébe, hanem ápoljuk a kapcsolatunkat. Büszke vagyok rá, mert nagyon tisztelettudó gyerek, és nemcsak a nevelés, de a sport miatt is. Udvarias, megadja a tiszteletet a nála idősebbeknek. A sportot sem kényszerítem rá, többféle mozgásformát kipróbált már életében, de semmit nem erőltetek. Számomra az a legfontosabb, hogy kiegyensúlyozott, boldog ember legyen, aki örömét leli abban, amit csinál.”

Az erős külső érzékeny lelket rejt

Növényi Norbert a színészet mellett egy másik művészeti ágban is tehetséges: könyveket és verseket ír, eddig több mint hatszáz költeményt jegyez. Jelenleg három kötetet készít: egy életrajzi jellegű könyvet, egyet a gondolatairól, tapasztalatairól a világgal kapcsolatban, valamint egy verseskötetet.

„Az írásban kibontakoztam, hosszú időre el tudok merülni benne. Három éve dolgozom a könyvemen, ami már rég készen lehetne, de folyamatosan kiegészítem újabb gondolatokkal, tapasztalásokkal. A versírás a másik nagy szenvedélyem, úgy érzem, azokon át igazán át tudom adni az érzéseimet” – fogalmazott az olimpiai bajnok, aki a Ripost olvasóit megajándékozta néhány művével:

SZERELEM

Szerelem, olyan, mint a szél, nem láthatod
Érezned szabad, de megfogni nem tudod
A szerelem ízes és érdekes, nyájas és kegyes
Éget és éltet, epeszt és lelkednek becses

Ismeretlen ismerős, negédes és vágyóan keserű
Egyben veszteség és nyereség, de maga a derű
Fájdalom és gyönyör, késztetés és bizalom
Sokakat meggyötör e kegyetlen érzelmi hatalom

Ártatlan és erős mégis gyenge és telhetetlen
Tiszta és zavart, sokszor szinte elviselhetetlen
Szerelem e földön, égből jött isteni érzelem
Varázsának minden percét félem, és élvezem

Csábító titkos vágy, mely szívedben éltet
Egy reménnyel telt, szép új világba léptet
Elvetett magja, bárhol és bármikor megterem
Lelkeket és reményt arat, mert ilyen a szerelem.

ÖRÖKSÉGEM

Messze esett az alma a fájától?
Mit örököltem én az apámtól?
Emberséget, vagy fukar tudományt?
Vagy, valami különleges adományt?
Talán, víg természetet hagyott rám?
Remélve, hogy a bánatot elhagyám?
Tény, hogy nem volt gazdag az én jó apám
Nincsen tőle pipám, sem szárnyaló paripám
Talán azt akarta, hogy szeressem az életet
Megszerezzem a leggyönyörűségesebb kék szemet?
Őrizzem a legféltettebb kincsemet?
Ki, mindennél jobban szeret engemet
Apám, ritka példás férfi hírében állt
Szeretetre méltó volt minden, amit csinált
Elszenvedte könnyezve, sokszor az életet
Sajnos, többé átölelnem már nem lehet
Meg tett mindent, mi tőle telhetett
A bajokon, engem vidítva, csak nevetett
De mint, néma csend a kihalt utcán
Pihent meg néha a bú, kedves arcán
De erősítette hitemet önmagamban
Hogy éljem életemet, minél boldogabban
Megtanított elfogadni az őszinte szeretetet
Ennél többet értem, apám nem is tehetett
Már tudom, hogy mi az mit rám hagyott
Örökre szívemben őrzöm, ő a keresztem ott
Nyílt, tiszta égen keresztül mosolyog rám
Emberi érzéseket hagyott örökül nekem, az én apám.

ALTATOM GYERMEKEM

Ülj mellém gyermekem
Bújj ide hozzám
Csendben hang nélkül
Az alkony vesz körül

Csendben hang nélkül
Ne legyen neszünk
Szeretném, ha nyugodnál
Békésen aludnál

Szeretném, ha nyugodnál
Meséket álmodnál
Legyen sokszínű, csapongó
Mert, álmot álmodva aludni jó

Legyen, sokszínű, csapongó
Mint könnyű kis pillangó
Álomvilágban sétálj gyermekem
Boldogságom, te vagy nekem

Álomvilágban sétálj gyermekem
Hogy óvjalak, ez tölti ki életem
Nincs drágább kincsem nekem
Mint a karjaimban álmodó gyermekem.

MEGTALÁLTALAK

Sokat mentem, vándoroltam, hogy megtaláljalak
Türelemre intett az idő és biztatott, hogy várjalak
Most örömmel kényszerülök térdre, elgyengülve
Szerelemtől boldogan, erősen és nem legyengülve
Elmondom büszkén, a világba harsányan kiáltva
Te vagy életem szerelme, és ezért nincs elég hála
Köszönöm, hogy megoszthatom veled az életem
Mutatod, milyen az igazi, gyengéd szívű érzelem
Szerelmed nekem gyógyír, minden fránya bajra
Te vagy fösvény reményeimnek, legszentebb ajándéka
Bár sokszor vert a sors keze, és búba borult a veszteség
Nem akarok több fájdalmat, kínjaimból már volt elég
Bőröd, mint a tiszta hó az érintetlen téli tájon
Hangod, mint a csalogánynak a zöldellő faágon
Szőke haj fürtjeid, mint hajnali fényben a kalász
Megilletődött szememben vágyam, akár egy fohász
Gondolataim mély örvényében, éggel- földdel tudatom
Rám pazarolt gyengéd szíved, soha senkinek nem adom
Nincs költő, sem költészet, mi szebbé tehetne számomra
Édes életed, véges világomnak leges legszebb ajándéka
Mosollyal, zokszó nélkül viseled nehéz terhemet
Nincs erre szó, mivel ezt neked megköszönhetem
Szemed tündöklő ereje, tüzet fakaszt szívemben
Így akarok veled élni, mindörökre szerelemben.