kulcsár edina
Apa-lánya életük legnagyobb közös kalandján vannak túl. Az Ázsia Expressz Cserpes Laura és Cserpes István számára is nagy tanulság volt. Sokkal durvább helyzetekbe kerültek, mint amikre számítottak, voltak olyan mélypontok, amik váratlanul érték őket.
Az ázsiai földrészre visszatérve márciusban kezdődött meg az Ázsia Expressz új évadának forgatása. Ezúttal is nyolc kalandvágyó pár próbált szerencsét a Fülöp-szigetek és Tajvan mesés vidékén, hogy a megszokott, kényelmes életüket hátrahagyva megküzdjenek a tízmillió forintos fődíjért. Többek között Cserpes Laura is kipróbálta, hogyan tud boldogulni készpénz, bankkártya és telefon nélkül. A kalandos útra pedig pedig nem más, mint édesapja, Cserpes István kísérte el.
Az apa-lánya páros egy exkluzív interjúban beszélt az utazással kapcsolat érzéseiről.
Azok a szélsőséges helyzeteket, amik az Ázsia Expressz során érik az embert, azokra talán nem is lehet felkészülni, szerintem.
„Hála Istennek azért azt elmondhatjuk, hogy ilyen élethelyzetekben nem voltunk még az életünk során. Azt gondolom, hogy minden nagyon idegen volt, minden nagyon hirtelen ért minket, de pont az ilyen dolgokban az emberben valami olyan extra tartalékok kapcsolnak be, akár talpraesettségben, figyelemben, hogy hirtelen tudsz reagálni különböző élethelyzetekre. Amiket te magad sem gondoltál saját magadról. Ezek pont ezt mutatták meg saját magunkban is, hogy amúgy mennyire sok olyan dolog van, ami a határainkon túlmegy” – mondta Laura, akitől az édesapja vette át a szót.
„Sokkal rosszabbra számítottam, úgyhogy én személy szerint örülök, hogy ilyen jól megoldottunk minden feladatot” – mondta István, ám ezzel lánya nem feltétlenül értett egyet.
„Én azt gondolom, hogy nem” – nevetett fel az énekesnő.
Néha a mélypontokat éltük meg. Érdekes volt, mert amikor kimentünk, voltak pici csipkelődések, konfliktusok közöttünk.
„Lehet, hogy el is fáradtunk a végére. De nem hiszem, hogy ez volt az oka, egész egyszerűen új alapokra helyeztük kettőnk kapcsolatát. Azok a szélsőséges körülmények, amikről beszéltünk, például, hogy nem tudsz fürdeni, vagy földön kell aludnod, egyszerűen és jól fogadtuk. Mondhatjuk, hogy ebből a szempontból nem voltunk nagyon problémásak vagy kényesek. Ami volt, annak örültünk, és azt el is fogadtuk” – magyarázta Laura.
Apa és lánya nem tudta, hogy mire számítson. Talán a legmegdöbbentőbb számukra az volt, hogy ma is vannak olyan szegény helyek a világon, amiről nekünk elképzelésünk sincs, hogyan lehet abban boldogan élni. Mégis pozitív csalódás volt számukra, hogy milyen szeretettel fogadták őket mindenhol.
„Nekem az az egészben a nagyon pozitív és óriási élmény, hogy totál valóságos volt minden. Semmi kamu nem volt, főleg Laurára nehezedett ez a teher, mert ő beszél angolul, hogy valamilyen szinten boldoguljunk. Én vittem a nagyobb terhet, amit lehetett, segítettem neki.”
Néha elfacsarodott a szívünk, hogy embertársainknak milyen körülmények között kell élni.
„Viszont azt láttuk, hogy mindezek ellenére vidámak, az utolsó falatjukat is megosztották velünk, úgyhogy érdekes kontraszt volt az egész, és egy óriási élmény. Azt tudom mondani a gyönyörű lányomra, a fogatlan koldus is mosolygott. Nem önmagát sajnálta, a saját nyomorát, hanem mosolyogva ki tudta mondani, hogy gyönyörű” – fűzte hozzá István.