Döbbenet, mi derült ki Terry Black gyerekeiről a fia születésnapján

Nagykorú lett a szívinfarktusban elhunyt Terry Black fia. Dani szűk körben emlékezett meg a 18. születésnapjáról a hétvégén, és apja halála óta most először mosolyodott el a fotók kedvéért. Boldog azonban nem lehet, hiszen a húgával, a 14 éves Fannival együtt a helyzetük kilátástalan, és bár szeretnék eltemetni az apjukat, nincs miből. Segélyt még nem kaptak a német államtól, viszont a felszólító levelet már átvették: tartozás miatt el kell hagyniuk az albérletüket.

Dani és Fanni lassan hét éve élnek Németországban, ott járnak iskolába is. A szeptember közepén elhunyt Terry Black tavaly tavasszal a végrendeletében Árvai Mónikát jelölte meg gyámnak. Az eddig Svájcban élő asszony a gyerekekhez költözött, és szombaton a gyász ellenére születésnapi partit rendezett Daninak.

„Akármilyen szomorú is ez a helyzet, mégiscsak 18 éves lett Dani” – mondta a Blikknek az asszony, aki nem tudja, mi lesz a rá bízott gyerekekkel, félnek, hogy utcára kerülnek a komoly tartozás miatt.

„Terry a betegsége miatt többet volt kórházban, mint otthon, utólag már tudom, hogy augusztusban az ismerőseitől búcsúzni ment haza, csakhogy ezt senki sem sejtette. Az utolsó egy évben döntenie kellett, hogy egyenek a gyerekek, vagy a lakbért fizesse, de nem akarta sokkolni őket a rettenetes anyagi helyzetével” – magyarázta Mónika a tartozás okát.

A szülinapi ünnepségen ott voltak azok a szomszédok is, akik pénzt adtak, hogy a gyerekek enni tudjanak az első napokban. Dani és Fanni az apjuk elvesztése óta most először mosolyodtak el, néhány órára elfeledve a gyászt.

„Amikor hét éve kijöttünk, egy évet menekülttáborban éltünk nagyon rossz körülmények között, kimaradt a suli is, de megtanultunk Fannival németül, azután lett végre otthonunk. Apu halála után sokan hívogattak, ígérték, hogy segítenek, de eddig nem történt semmi. Hiába vártam azt is, hogy a keresztapám felhívjon köszönteni. Pedig nem kérek semmi mást, csak azt, hogy eltemethessem az apukámat, ahogy akarta, Magyarországon” – mondta Dani, akit a gyámhivatal munkatársai arra biztatnak, hogy menjen dolgozni és keressen új lakást, de ő tovább szeretne tanulni. A nagykorúságát szendvicsekkel, üdítővel, egy ajándékba kapott csokitortával és lufival ünnepelte.

„Fannika rosszabb állapotban van a bátyjánál. Szegénykém néha németül beszél hozzám, de végre legalább eszik. Ő nem fogja még fel, hogy milyen nagy baj lehet, ha utcára kerülünk” – mondta szomorúan Mónika, aki ha anyagilag nem is tudja, lelkileg támogatja a gyerekeket, miatta képesek egyáltalán iskolába járni. Mos, főz, takarít, de idő, amíg Münchenben is munkát talál. „Rengeteg ügyet kell elintézni, amiben nem vagyok jártas, kénytelen leszek ügyvédet fogadni, aki képviseli majd a gyerekek érdekeit. Terry nem indította el eddig az állampolgársági kérelmüket sem” – sóhajtotta Mónika.