Básti Juli őszinte vallomása: én voltam az osztály hülyéje

Básti Juli a jeles évforduló alkalmából exkluzív interjút adott a %RIPOST% napilapnak. A művésznő őszintén mesél gyermekkoráról, szerelemiről, kudarcairól és fantasztikus családjáról.

Mi volt az első gyermekkori emléke?

Básti Juli: Két nagyon korai emlékem van, nem tudom, melyik volt előbb. Az egyik, hogy bezártak apám dolgozószobájába, a bébiszitterem kiment, hogy ne menjek utána egy olvasólétrával eltorlaszolta az ajtót. De én mégis kimásztam valahogy és négykézláb igyekeztem utána egy nagyon hosszú kókusz futószőnyegen a konyhába. A másik pedig, hogy cumisüvegből iszom az ovomaltine-t, felhúztam a ruhaujjamat, az egyik kezem alatt egy kellemesen hűs párna volt, a másikkal pedig fogom a cumisüveget és úgy iszok. Ez nagyon jó érzés volt.

Semmi emlékezetes játék? 

Básti Juli: Igazából mindig a fiús dolgokat szerettem, babám nem is volt sosem. Viszont imádtam számháborúzni, meg fára mászni, képes voltam órákon át ücsörögni a fán és csak nézelődni. Később lovagoltam is. 

Ha ilyen aktív gyerekkora volt, biztosan az iskola is jól ment…

Básti Juli: Nehogy azt gondolja! Nem voltam jó tanuló. Bár az is igaz, hogy nem voltak jó tanáraim sem. Matematikából például – ma már tudom - felmentettek volna, mert diszkalkuliás voltam. De akkor még ezt nem tudták és így én voltam az osztály hülyéje, a tanárok és diákok céltáblája. Néztek rám szánakozva és ettől erős kisebbségi érzés alakult ki bennem. Oroszból például meg is buktam ötödikben, de akkor rákapcsoltam és végül négyes lettem belőle, tudtam is oroszul legalább egy évig. A magyart, a történelmet, a biológiát nagyon szerettem, ezekből jó is voltam, de a fizika, a kémia, a matematika lehúzták az eredményemet. Viszont örökmozgó voltam, úsztam, teniszeztem.

További érdekességeket tudhat meg a %RIPOST% napilap keddi számából Básti Juli gyermekkoráról, még több fotóval, keresse az újságárusoknál!