KÜLFÖLD
Euro százmilliókat dob ki az ablakon az Európai Parlament
Az energiaválság miatt ismét terítékre került a kérdés, szükség van-e az Európai Parlament – vándorcirkusznak is elkeresztelt – rengeteg pénzbe kerülő ingázására Brüsszel és Strasbourg között.
Az Európai Parlament mind a mai napig havonta ingázik Brüsszel és Strasbourg között. És ez a „vándorcirkusznak” elkeresztelt akció az Európai Számvevőszék 2014-ben közölt számításai szerint az európai adófizetőknek évente 114 millió eurójába kerül. Legalább ennyi pénzt lehetne megtakarítani, ha megszüntetnék a strasbourgi székhelyet. Csakhogy Franciaország ragaszkodik hozzá, hogy Strasbourg maradjon az Európai Parlament székhelye, és ennek történelmi okai vannak. A Rajna-parti város a német-francia megbékélés szimbóluma: a képviselők abban a határ menti térségben ülnek össze, amelyért évszázadokon át viaskodtak a németek és a franciák, legutóbb a második világháborúban.
Amikor az Európai Szén- és Acélközösség a második világháború után pár évvel, 1952-ben létrejött, a hat alapító ország ‒ köztük Németország és Franciaország ‒ szén és acélkészletét közösen kezelő intézmények székhelye Luxembourgban volt. A már akkor strasbourgi központú Európa Tanács (az emberi jogokkal és a 47 tagállam kultúrájával foglalkozó, államközi szervezet, amelyet közvetlenül a 2. világháború után hoztak létre) felajánlotta üléstermét a Szén- és Acélközösség közgyűlésének üléseihez. Ebből a fórumból alakult ki idővel az Európai Parlament. Strasbourg pedig fokozatosan vált a Parlament plenáris üléseinek fő helyszínévé, bár az 1960-as és 1970-es években még Luxembourgban is tartottak üléseket. Miután 1958-ban létrejött az Európai Gazdasági Közösség, az Európai Bizottság és a Tanács (a Miniszterek Tanácsa) tevékenysége egyre inkább Brüsszelben zajlott. Mivel a Parlament munkája szorosan kapcsolódik mindkét intézmény tevékenységéhez, a képviselők idővel úgy döntöttek, hogy munkájuk nagyobb részét inkább Brüsszelben szervezik meg. A kilencvenes évek elejére többé-kevésbé a jelenlegi rendszer volt érvényben, azaz a bizottságok és képviselőcsoportok Brüsszelben üléseztek, a fő plenáris üléseket pedig Strasbourgban tartották. A Parlament munkavállalóinak nagy része Luxembourgban dolgozik.
Legutóbb, augusztus 8-án Daniel Freund (Zöldek) az Európai Parlament Költségvetési Ellenőrző Bizottságának előadója vette elő a témát. Az Európai Parlament elnökének, Roberta Metsolának írt levelében arra szólított fel, hogy az európai parlamenti képviselők hagyjanak fel a brüsszeli és strasbourgi parlamenti székhelyek közötti havi költözéssel a jelenlegi energia- és gázválság idején.
Míg egyes európai polgárok attól tartanak, hogy télen nem tudják megfelelően felfűteni otthonukat, az Európai Parlament szükségtelenül fűt, világít és üzemeltet egyszerre két épületet.
Az ingázás miatt csaknem 350 ezer négyzetméter további irodaterületet kellene kivilágítani és részben földgázzal fűteni.
A több mint 3000 ember havi ingázása, az irodaszereket szállító teherautók, a Parlament járműparkjának egy része és a bérelt vonatok szintén jelentős mennyiségű üzemanyagot és energiát fogyasztanak
– írja Freund.
Freund javaslata azonban az alapokat nem érinti, vagyis hogy érdemes-e két székhelyet fenntartani az EP számára, hiszen a képviselők idejük legnagyobb részét Brüsszelben töltik, ugyanis havonta csak három és fél napra mennek át a Brüsszeltől 435 km-es távolságra található Strasbourgba. Ez óvatos becslések szerint is 170-200 millió eurót (50-60 milliárd forintot) emészt fel, vagyis az EP az éves költségvetésének körülbelül egyötödét a munkatársak és a dokumentumok utaztatására kénytelen elpazarolni. Felesleges pénzkidobás a strasbourgi épület fenntartása is: évente csak 42 napot használják, de a személyzetet, a fűtést és a fenntartást egész évre fizetni kell. Miközben az Európai Parlament a környezetvédelem fontosságát hangsúlyozza, a rengeteg dokumentumot nyolc kamion fuvarozza egyik helyszínről a másikra, évi 19 ezer tonna szén-dioxiddal szennyezve a környezetet.
Ripost hírek
