100 éve indult egy kísérlet: íme, a magyar elme, aki megnyitotta az utat az űrutazás felé
1926-ban emelkedett magasba az első folyékony üzemanyaggal hajtott rakéta. Bár a sikeres kísérletet az amerikai Goddard nevéhez kötjük, a tudományos áttörés nem lett volna lehetséges Hermann Oberth erdélyi születésű fizikus nélkül. Cikkünkben bemutatjuk a rakétatechnika úttörőit!
Száz évvel ezelőtt egy rövid, mindössze néhány másodpercig tartó kísérlet indította el azt az utat, amely végül az emberiséget a világűrbe juttatta. 1926. március 16-án az amerikai feltaláló, Robert Hutchings Goddard végrehajtotta az első sikeres folyékony üzemanyagú rakétakilövést. Bár a rakéta csak néhány tucat métert tett meg a levegőben, a kísérlet mérföldkőnek bizonyult: ezzel kezdődött a modern rakétatechnika története.
Az első sikeres rakétaindítási kísérlet
Goddard rakétája folyékony oxigént és benzint használt hajtóanyagként – ez forradalmi megoldásnak számított, hiszen a korábbi kísérletek többsége szilárd hajtóanyaggal működött. A szerkezet mindössze körülbelül 2,5 másodpercig repült, és nagyjából 12 méteres magasságot ért el, mégis bebizonyította, hogy a folyékony üzemanyagú rakéták működőképesek.
Ez az áttörés később az űrverseny alapjait teremtette meg. A folyékony hajtóanyagú rakéták technológiája tette lehetővé a nagy teljesítményű hordozórakéták kifejlesztését, amelyekkel műholdakat és űrhajókat lehetett pályára állítani.
Ez a történet azonban nemcsak az amerikaiakról szól: a modern rakétatechnika elméleti alapjainak megalkotásában egy erdélyi tudós, Hermann Oberth is kulcsszerepet játszott.
A fejlesztés egyik legfontosabb tagja volt a Nagyszebenben született és Medgyesen tanító sváb származású Hermann Oberth, aki 1923-ban jelentette meg a témában korszakalkotó művét, a Rakéta a planetáris térben (Die Rakete zu den Planetenräumen) címmel. A műben részletesen bemutatta, miként lehetne rakétákkal elhagyni a Földet, sőt még az űrutazás elméleti lehetőségeit is vizsgálta. Érdekesség, hogy Oberth disszertációját a Heidelbergi Egyetemen „túlságosan utópisztikusnak” találták és elutasították. Ő azonban nem adta fel, saját költségén adta ki munkáját, ami később a náci Németország és az amerikai NASA rakétamérnökeinek – köztük tanítványának, Wernher von Braunnak – az alapművévé vált.
Oberth munkája hatalmas hatással volt a későbbi rakétamérnökökre. Az ő gondolatai inspirálták többek között a későbbi rakétafejlesztéseket Európában és az Egyesült Államokban is.
További magyar szálak az űrkutatásban
A magyar szálak nem állnak meg Oberthnél. A magyar mérnöki zsenialitás több ponton is hozzájárult az űrfejlesztésekhez. Gondoljunk csak Bay Zoltánra, akinek 1946-ban a radartechnika segítségével sikerült visszhangot észlelnie a Holdról, vagy a későbbi évtizedek magyar űrkutatóira.
Ma, amikor az Artemis-program a Holdra való visszatérést készíti elő, vagy Elon Musk Starshipje a Marsot célozza meg, emlékezzünk meg arról, hogy az a néhány másodperces repülés száz évvel ezelőtt talán jelentéktelennek tűnhetett – valójában azonban ekkor kezdődött az a korszak, amely végül az emberiséget a világűrbe vezette. Ha érdekel, hogyan nézett ki ez a történelmi pillanat, nézd meg a videót!
Ripost hírek
