„Még ma is a számban érzem nagymamám kenyerének ízét” - emlékeiket idézték fel olvasóink nagymamák napján

Egy nagymama szeretete semmivel nem téveszthető össze. Egy nagymama minden pillanatot élvez, amit unokájával tölthet, és eközben folyamatosan tanít, mert tudja, tudománya sírba száll vele, ha azt tovább nem hagyományozza. A Ripost július 13-án, a nagymamák világnapján arról kérdezte meg olvasóit, mi a legkedvesebb emlékük nagymamájukkal. A kérdésre záporoztak a szebbnél szebb történetek, ezekből csemegézünk.

"Tele volt szeretettel és mindig jó tanácsot adott. Nagyon reálisan látta a világot."

"Nagypapa hajtja a szénával megrakott szekeret, s mi nagymamával ülünk a széna tetején, alattunk imbolyog a szénásszekér és mi nagyokat kacagunk. A friss széna illata, a kacagás mámora most is itt él bennem."

"Nagymamának volt egy "varázsbőröndje (fekete, lakk) az ágy alatt. Abban mindig volt gyereknek való édes vagy sós süti meglepetés. 12 unoka élvezhette. Ma is sütöm őket, mert mikor nagyobbak lettünk, beavatott minket a készítésükbe. Családi receptekké váltak. Nem csak sütik, de ételek, italok is őrzik emlékét: szabógallér leves, bodza pezsgő, tojás és tejmentes kakaós-piskóta, hadimézes."

"Sajnos mi messze laktunk a nagyszülőktől, de mikor mentünk, finom étellel, kaláccsal várt minket és mindig tele volt a hűtő pöttyös túró rudival, és töltött ostya szelettel, amit a mamim csinált saját maga."

"Ahogy pici lány koromban belebújtam a hálóingébe, még most is érzem az illatát. Mindig azt mondta nekem, hogy olyan szép vagyok, mint az angyalok az égben, pedig ő volt a legszebb."

"Ahogy tanított főzni és hímezni és a délutáni sorozatok nézését sem fogom soha elfelejteni. (Csacska angyal, Esmeralda, Rosalinda)"