"Nagyon hiányzik és nem találom a helyem a halála óta” - Tömegeket mozgatott meg a Ripost halottlátó videója

„Te hiszel abban, hogy léteznek halottlátók? Ha igen, te kivel lépnél szívesen kapcsolatba?” - ezt a kérdést tettük fel a Ripost videójában, ami arról szólt, hogy a 10 éve nyomtalanul eltűnt Bangó Eszmi nővére Kiss Kató halottlátót kereste fel, hogy segítsen neki megtalálni húgát. A médiumnak a Ripost kamerája előtt sikerült kapcsolatba lépnie a kislánnyal, aki szerinte már nincs az élők sorában. Az erről szóló döbbenetes és szívszorító videó alatt azóta is folyamatosan gyűlnek a kommentek, a válaszok pedig – főleg így karácsony táján – szívfacsaróak. A legtöbben ugyanis elvesztett szerettükkel találkoznának. Ők azok, akik már nem lehetnek velünk karácsonykor, nem ülhetnek be a fa alá velünk, már csak emlékezni tudunk rájuk – és persze reménykedni, hogy egyszer még valaha újra beszélhetünk velük, és elmondhatjuk nekik, mennyire szeretjük őket.

Sokszor elmarad a búcsú

Kevés kivétellel, szinte minden ember hinni szeretne abban, hogy van még valami az élet után, ahogy abban is, hogy vannak bizonyos médiumok, akik hidat tudnak teremteni a két világ között. A gyászjelentések legismertebb fordulatai, a „hirtelen”, „búcsú nélkül”, „tragikus hirtelenséggel”, mind ugyanazt jelentik: nem maradt idő elköszönni. A halál általában hirtelen ragadja el az embert, rengeteg kimondatlan szót, mondatot hagyva maga után. Talán ezért van az emberekben ekkora vágy arra, hogy kapcsolatot teremtsenek egy már eltávozott szerettükkel, hogy még utoljára elmondhassák, mennyire szeretik, elbúcsúzhassanak, vagy csak elmondhassanak valamit, amire ebben az életben már nem maradt idő.

„Csak hogy tudjam, jó helyen van-e”

Ez a vágy és hit jelent meg a Ripost TikTok oldalán is a kommentek között.

Van, aki elköszönne. „Én a nővéremmel szeretnék! Nem tudtam elköszönni tőle és alig tudtam vele beszélni” – írta Zita. „A gyerekeim édesapjával szeretnék utoljára kapcsolatba lépni. Minden vágyam, hogy egyszer sikerüljön. Kató, légy a segítségemre” – írta Erika.

Van, aki másokat is meggyőzne arról, hogy higgyenek. „Van, ami megfoghatatlan és megmagyarázhatatlan, de attól létezik” – írta Tide. És akad, aki válaszokat keres a kérdéseire. „Én csak annyit szeretnék tudni, de nagyon, mit érzett a lányom az utolsó perceiben. Könyörgöm, csak egy válasz, és megnyugszok” – írta Éva.

 „Igen, hiszek benne, és a kisfiammal, mert nem tudom, miért halt meg” – írta Vica. 

„Én a párommal, aki egy éve ment el búcsú nélkül. Nagyon szeretném tudni, mi történt az utolsó órában” - írta Ilona.

És olyan is, aki tudni akarja, hogy hol és hogy van szerette. „Apukámmal! Csak hogy tudjam, mit szól ahhoz, ami a családban zajlik. Meg hogy jó helyen van-e” – írta Beatrix.

 „Az élettársam elhunyt 8 éve és szeretném tőle megkérdezni, hogy jó helyen van-e és a hozzátartozókkal van-e” – írta Éva.

És persze ott vannak az elmaradt beszélgetések. „Igen, a szüleimmel beszélnék. Drága apukám nagy fájdalmakkal halt meg. Beszélni akart velem komoly dolgokról, de ez sajnos elmaradt” – írta Andrika.

 – írta Timóka.

Az ünnepek arról is szólnak, hogy még erősebb a fájdalom, a gyász és a hiány. Hogy ezt ki hogyan dolgozza fel, az egyénfüggő. Egyet biztosan tehetünk: emlékezünk.