kulcsár edina
Naphosszat sír a börtönben és mérhetetlenül magányos a 14 éves csernelyi gyilkos. Levente még januárban végzett az idős szomszédjával, Ilonával. A tettét megbánta, és még egyáltalán nem tudja, hány évet kell a rácsok mögött töltenie.
Levente élete nem úgy alakult, ahogy azt a gondoskodó nagyanyja elképzelte számára. Az édesanyjával és sok testvérével Csernelyen élt, ahol évek óta rendszeresen elkövetett kisebb-nagyobb lopásokat. Azt állította: rávitte a szegénység. A szomszédjuk, az idős Ilona mégis megszerette a fiút, és sokakkal szemben megvédte, ha rosszat mondtak rá. Nem ritkán ő főzött neki ebédet, a kamasz pedig cserébe segített a ház körül. Egy januári napon azonban összevesztek, és a fiú a gyanú szerint halálra verte jótevőjét. A rendőrök hamar elkapták és őrizetbe vették. A bíróság az ügyészi indítványra elrendelte a letartóztatását. Jelenleg is fogva tartják Miskolcon. A történtek óta nem találkozott a szeretteivel. Legalábbis ezt nyilatkozta lapunknak Mónika, Levente anyai nagyanyja.
Már intézem, hogy megkapjuk az engedélyt a kapcsolattartásra.
Addig sajnos nem láthatjuk személyesen, és telefonon sem beszélhetünk vele" – mondta Mónika, aki nagy terhet vett a vállára, miután bizonyossá vált, hogy egyik kedvenc unokája hosszú évekre börtönbe kerül majd. Úgy döntött, hogy öt kiskorú unokáját az anyjukkal, a lányával együtt magához veszi Budapestre. A családanya azonban tavasszal eltűnt, és Mónika már három hónapja hiába próbálta felvenni a kapcsolatot a gyermekével. A rendőrség körözi. Ezt azonban Levente valószínűleg nem tudja, ugyanis rendületlenül írja a leveleket az édesanyjának címezve. Erre van jelenleg lehetősége. A küldeményeket ténylegesen a nagymama kapja meg.
"Bármit is tett az unokám, mellette kell állnom az édesanyja helyett is. Mi nem a gyilkost látjuk benne – egyébként sem vagyunk képesek elhinni, hogy ölni tudott-, hanem a bajban levő szerettünket. Biztos vagyok benne, hogy megbánta, amit tett" – fogalmazott Mónika, majd a levelek tartalmába is beavatott bennünket.
"Igazából sohasem volt bőszavú, írásban sem az. Leginkább annyit ír, hogy „Szeretlek, Anya”, és rengeteg szívecskét rajzol. Annyit még elárul, hogy rengeteget sír. Többet, mint valaha, a szabad életben. Az egyértelmű, hogy nagyon rosszul érzi magát a bezártságban. Hiányzik neki az egykori élete. Szerencsére úgy tűnik, hogy hamarosan bemehetek hozzá." - mondta a nagymama.