5 dolog, ami karácsonykor mindig előkerül, de nem sok köze van az ünnephez

Nincs karácsony Corvin nélkül – hangzott a korabeli reklámszlogen, amire azóta jócskán rácáfolt az idő, hiszen a múlt század utolsó évtizedében kitört plázabumm óta a Blaha Lujza téri nagyáruház bezárt. Vannak azonban olyan dolgok, amik nélkül idehaza tényleg nem múlhat el karácsony, holott nem sok közük van az eredeti ünnepkörhöz. Vegyük sorra őket!

1. Karácsonyfa

Az örökzöld ágakat a pogány kultúrákban használták év vége felé, pontosabban a téli napforduló idején, ami a régi római naptárban még a december 24-ről 25-re virradó éjszakára esett, vagyis éppen a mai szentestére. Akkoriban úgy tartották, hogy a fenyőágak elűzik a boszorkányokat, szellemeket, gonosz lelkeket, amik a sötétségben jönnek elő, amikor az istenségként imádott Nap meggyengül. Az adventi koszorún megjelenő díszítő elemek – a fagyöngy és a tobozok – is mind az újjászületést jelképezik. A karácsonyi fenyőállítás csak Jézus születése után 1500 évvel kezdődött, és Németországon kívül még a 19. században is furcsának tartották. Pesten az első karácsonyfát Brunszvik Teréz grófnő állíttatta 1824-ben, a hazai irodalomban pedig Jókai Mór A koldusgyermek című karácsonyi tárgyú elbeszélésében bukkant fel először 1854-ben: „Annyi ablak ki volt világítva, az utcákon fényes hintók robogtak alá s fel; ragyogó boltablakokban fenyőfák voltak kitéve, égő viaszgyertyákkal, cukorangyalkákkal, picike bölcsőkkel, azokban aludt a kis Jézus.”

2. Szaloncukor

A csillogó sztaniolba csomagolt édesség, ha nem is hungarikum, de csak nálunk kerül a karácsonyfákra. Ha külföldi ismerősöknek viszel ajándékba, biztosan szívesen elfogyasztják, de eszükbe nem jutna ezzel díszíteni az otthonukat. Maga az édesség viszont nem magyar eredetű, először a meglehetősen édesszájú törökök hozták magukkal, amikor százötven évre berendezkedtek minálunk. Az ő étrendjükben szerepelt legkorábban a sörbet, ez a higított cukormassza, amit azonban akkor még jegesen szervíroztak. Később francia cukrászok túltelített oldatból kristályosították ki, ez lett a fondant, ami a szaloncukor hazai elterjedésekor még egyeduralkodó volt: Stühmer Frigyes pesti csokoládégyárában 1883-ban készítették az első ilyeneket a Gerbaud cukrászda számára. Az ínséges háborús időkben kiszáradt kenyérdarabkákat csomagoltak a kisimított, újrahasznosított selyempapírokba, mai konzumvilágunkban viszont nincs olyan íz, amivel ne próbálkoznának szaloncukor címén: a pekándióstól kezdve az ír krémesen át a meggyes-chilisig. 

3. Halászlé és mákos bejgli

Míg a legtöbb országban a pulyka és a liba uralja a karácsonyi menüt, nálunk a végtelen ünnepi vendégségek sztárja a halászlé és a mákos bejgli. Bár a hal biblikus szimbólumként is felbukkan, hiszen Jézus csodatételei között is szerepel a nagy halfogás, halászlé, rántott hal más országokban nemigen kerül az ünnepi asztalra, szóval ezt a magyarázatot el is vethetjük. A kulcs megint csak a pogány hagyományokban keresendő, és a téli napfordulós évváltáshoz köthető. Amiért nem eszünk ilyenkor baromfit, merthogy elkaparja a szerencsénket, ugyanazért kerülnek előtérbe a garasok sokaságát megidéző halak a csillogó pikkelyeikkel, amelyeket halpénznek is neveztek népiesen. Mindegy, hogy balatoni vagy dunai, szegedi vagy bajai, a lényeg, hogy fürge úszásával a könnyebb boldogulás szerencséjével kecsegtet, és még ha nem is hiszel ebben, baj nem lehet belőle. A mákból annál inkább, gubója kábító hatása miatt az Európai Unió egyes országaiban tiltják, máshol szigorúan ellenőrzik a termesztését. Nekünk mákunk van, az uniós csatlakozás után sem fosztottak meg minket kedvenc ételünktől, amely a tengernyi apró szemmel természetesen ugyanúgy a gazdagságot szimbolizálja, ezért sem maradhat le az ünnepi asztalról. A mák rontásűző szerepe is ismert a hazai hitvilágban: a szétszórt mákot a rossz szellemeknek szemenként kell felszedniük, mielőtt a házba beléphetnének. Erről az a vicc jut eszembe, amiben a vevő a zöldségesnél mindent egyesével becsomagoltat, mondván, hogy többeknek karácsonyi ajándékba viszi. Amikor aztán a narancsok, kivik és a dió után a mák árára is rákérdez, a boltos gyorsan azt mondja: „Az nem eladó!”

4. Csillagszóró

Bár a csillag sok helyen a karácsonyfa csúcsdíszeként is szolgál, a betlehemi csillagra, vagyis Jézus születésére emlékeztetve, a csillagszóró csupán a mind jobban terjedő tűzijátékláz őseként nyert létjogosultságot. A pirotechnikai eszközök egyre inkább részei minden ünneplésnek, a karácsony mellett a születésnapok, lakodalmak és sportgyőzelmek nélkülözhetetlen kellékei. Modern kori termékként alig néhány évtizede aggatjuk a karácsonyfákra, azelőtt a gyertyák adták az ünnep fényét. A hagyományos gyertyák azonban sok helyen okoztak tüzeket, ezért azokat is felváltották mára az elektromos fényfüzérek, amik között persze ugyanúgy akadnak silány kivitelűek, amik legalább annyira tűzveszélyesek, de ezzel most ne rontsuk el az ünnepi hangulatot. 

5. Ben Hur

Minthogy karácsonykor a dolgozók többsége legálisan van távol a munkahelyétől, mindenki lazítva keres magának elfoglaltságot. Ezek sorában előkelő helyen áll a tévénézés, a csatornák ünnepi kínálata tele van giccses vagy grincses családi filmmel, amelyek középpontjában a karácsony, Jézus élete, kevésbé ünnepélyes köntösben pedig tapló télapók állnak. Van olyan hazai adó, amelyen az ünnep két napja alatt 18 különféle karácsonyi filmet tűztek műsorra. A leginkább meglepő azonban az, hogy a top10-es lista vezetője nem épp a szeretetről és a harmóniáról szól: az IMDB rangsora alapján a Ben Hur viszi a prímet, aminek mindössze annyi köze van a karácsonyhoz, hogy a megváltó születésével kezdődik és halálával ér véget.