27 év után talált rá apjára Renáta: elképesztő, hogy hol

Hétéves kora óta nem látta az édesapját a budapesti Kiss Renáta. A most 34 éves pesterzsébeti nő direkt nem költözött el a szülőházából, hogy ha az édesapja keresné, akkor megtalálja őt ott, ahol 1995-ben utoljára látta. Reni úgy nőtt fel, hogy nem tudott semmit arról, miért hagyta el családjukat egyik napról a másikra az édesapja. A szülei papíron soha nem váltak el, az anya életébe belépett egy másik férfi, az apa nem kereste a kapcsolatot gyermekével. Legalábbis a kislány akkor ezt tudta... Öt éve, 2017-ben kezdett el azon gondolkodni, hogy talán az édesapját is meg kellene kérdezni erről.

„Úgy döntöttem, megkeresem. Teljesen véletlenül a páromat is ugyanúgy hívják, mint az édesapám, a fiamnak pedig nem volt nagyapja... ezek plusz lökést adtak ahhoz, hogy kinyomozzam, hol lehet az a Kiss László, akit hétéves koromban láttam utoljára” - mesélte a családanya a Blikknek.

Reninek senki nem segített. Megszerezte ugyan az édesapja anyakönyvi kivonatait, de a férfiről semmit sem tudtak a hivatalokban, sem a népesség-nyilvántartóban, sem a kormányablaknál, sem a rendőrség adatbázisaiban nem szerepelt a neve. Mint közvetlen hozzátartozó, elrendeltethette volna az apa körözését eltűnés miatt, ám nem akart ezzel kellemetlen helyzetet teremteni az édesapjának. Lyukra futott a Vöröskeresztnél és a gyámhivatalnál is, mintha nem is létezne az apja. Reni ennyi kudarc után bár kimerült és letört, nem adta fel. A rendőrségtől kikérte az ország összes menhelyének elérhetőségét, egymás után hívta fel őket, hiába. A sor végén már csak egy ferencvárosi munkásszálló maradt. Úgy döntött, oda személyesen megy el.

„Megálltam a bejárat előtt, vártam egy kicsit, tétován, nem tudtam, mi lesz most. Féltem, hogy az újabb kudarc le fog taglózni. Közben kijött onnan egy férfi, leült egy padra. Ránéztem... és azt hittem, elájulok. Ugyanaz a szempár nézett rám, mint amit apám utolsó fényképén láttam. Tudtam, nem tévedek. Odalépem hozzá, néztünk egymásra, megkérdeztem, ki ő, s amikor bemutatkozott, akkor már ő is tudta, ki vagyok én. Vagy egy óráig csak öleltük egymást, sírtunk, azt bizonygatva, mennyire szeretjük a másikat. Nem haragudtam rá soha, de amikor elmondta, miért ment el, minden rossz emlék, gyerekkori hiányérzet elillant” - mondta a nő. Mint kiderült, Kiss László nem akart felesleges harmadik lenni a felesége életében, s úgy gondolta, a családnak jobb, ha elmegy. Kereste Renit, de vagy rosszkor, vagy falakba ütközött, s egy idő után elfogadta ezt. Rendszeresen elsétált a lány iskolája és a régi házuk felé, hátha meglátja a kislányát, de valahogy mindig elkerülték egymást. Pedig alighanem többször lehettek egymás közelében, szinte karnyújtásnyira.

„Most már nem engedem el az apám. Egy hónapja újra a családom része, a párommal nagyon jól kijönnek, a fiam boldog, hogy van nagyapja, mindenkinek ezzel büszkélkedik. Még nem tudjuk hogyan, de még szorosabbra fűzzük majd ezt a kapcsolatot, a karácsonyt már biztos együtt töltjük. Apám egy közeli kórházban dolgozik, s amióta egymásra találtunk, kivirult, mindennap találkozunk. Hosszú évek kitartásának az eredménye ez... hogy soha nem adtam fel.”