Ma van a csendes hősök napja: az ápolókat ünnepeljük

Ma van az Ápolók Nemzetközi Napja - azoké, akik sokszor önmagukat feláldozva, nem félve háborútól, járványoktól azért dolgoznak, hogy másoknak segítsenek, életben tartsák őket és ellássák testi, lelki sebeiket. Az ápolás ma már modern körülmények között zajlik, de nem volt ez mindig így. 

Az ápolás egyidős a betegséggel

Az ápolás története az emberiséggel egyidős, hiszen a betegek és sérültek gondozása kezdetben ösztönösen működött, elsősorban a családon belül. Az ókorban aztán a gyógyítás és ápolás tudománya kikerült a családi körből és gyakran vallási keretek között zajlott. A középkorban Európában a keresztény szeretet jegyében alakultak ki az első betegápoló rendek, mint a Máltai Lovagrend de akkor tűntek fel az irgalmasrendi szerzetesek is.

A hivatásszerű, modern ápolás alapjait a 19. században fektették le, amikor az ápolás elméleti és gyakorlati képzésen alapuló világi szakmává vált. Ez az átalakulás szorosan összefüggött az orvostudomány fejlődésével és akkoriban modernizálták a kórházi rendszereket is nagymértékben, hiszen a fizikai ellátás mellett a higiénia és a lelki támogatás is központi szerepet kapott. Az Ápolók Nemzetközi Napját Florence Nightingale (1820–1910) születésnapján ünneplik világszerte. A „lámpás hölgy” egy brit ápolónő volt, aki a krími háború idején végzett munkájával vált világszerte a modern ápolás jelképévé. A világhírű ápolónő 1860-ban Londonban alapította meg az első világi ápolóképzőt, de más törekvések, mint például az ezzel párhuzamosan kialakuló nemzetközi humanitárius mozgalom, a Vöröskereszt létrejötte is fontos momentuma volt a szakszerűbb ellátás megszületésének.

Magyarországon az ápolás kiemelkedő alakja Kossuth Zsuzsanna, aki Florence Nightingale-t megelőzve, az 1848–49-es szabadságharc alatt az első országos főápolónőként szervezte meg a tábori kórházak hálózatát.

Florence Nightingale születésnapjának tiszteletére 1974 óta ez a nap az ápolók világnapja.