Miskolci tragédia: aggódnak az anyukáért, aki férjét és kislányát egyszerre vesztette el

Mint arról korábban a Ripost beszámolt, öt ember életét vesztette, miután összeütközött két autó szeptember 6-án, kedd este a 37-es számú főúton a Miskolc és Szerencs közötti útszakaszon. A balesetet előidéző 46 éves szerencsi sofőr a megengedett 60 kilométer/órás sebességet jelentősen túllépve áttért a szemközti forgalmi sávba. A jármű ott összeütközött a vele szemben szabályosan közlekedő másik autóval, amiben négyen utaztak. A Ripost megtudta, hogy a helyiek nem véletlen balesetre gyanakodnak: többen is úgy gondolják, hogy a vétkes sofőr szándékosan, öngyilkossági szándékkal hajtott a család kocsijának - a pontos okokat a rendőrség még vizsgálja.

Férjét és lányát vesztette el

Kamasz lányát és férjét is elveszítette, majd órákkal később császármetszéssel a világra hozta második gyermekét egy megyaszói családanya. Mónika a szülészeten értesült a tragédiáról, mely szerint szerettei, és a velük utazó két barátjuk súlyos autóbalesetet szenvedtek, s mindannyian meghaltak. Attila és Mónika a második közös gyermekét várta a 13 éves Noémi után. A kislány hetek óta semmi másról nem beszélt, csak a testvére születéséről, de ők már sosem találkozhatnak. A tragédiát ráadásul nem lehetett Mónika előtt eltitkolni, hiszen várta volna a férjét a baba megszületése után.

– nyilatkozta egy közeli rokon a Borsnak.

Aggódnak az anyukáért

A tragédia hírén az egész internet szörnyülködik, s sokan Mónikáért aggódnak, aki egyedül maradt újszülött gyermekével, s aki családját most gyászolja.

„Te jó ég! Szegény édesanya meg picike! Kitartás és részvétem! Borzasztó tragédia ez...” - írja egy kommentelő.

„Édes Istenem! Ennél szörnyűbb tragédia és érzés nincs is a világon. Sok erőt neked, kismama!” - fogalmaz egy másik.

„Részvétem! Élete egyik legszebb napja egyben a legborzalmasabb is! Nincsenek rá szavak, mit érezhet most” - teszi hozzá egy asszony.

„A világ legbrutálisabb esete! Rettenetes! A jó Isten adjon neki erőt, egészséget, a gyász elviseléséhez! Nyugodjanak békében!” - kívánja egy kommentelő.

„Jesszusom! Ennél nagyobb fájdalmat nem tudok elképzelni egy édesanyának, és az időzítés is borzasztó! A legboldogabbnak kellene lennie most. Őszinte részvétem, és reménykedem, hogy a pici erőt ad a tragédia túléléséhez” - írja egy családanya.

Mit mond a szakember?

„Alapvetően bármilyen veszteség az életünkben - beleértve szeretteink elvesztését - gyászreakciót indít be. A gyász egy több szakaszból álló folyamat, amelyen az ember keresztülmegy. Nincs időhöz kötve a feldolgozása, viszont az, hogy kit veszítünk el, nehezítő tényezőként jelenik meg. Ha közeli szeretteinket veszítjük el, az megnehezíti a gyász a feldolgozását” - kezdte Dr. Makai Gábor klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta a Ripostnak. „Ez egy trauma, amelynek a feldolgozását az segíti elő, ha az illető egy szupportív közegben van jelen, akik segítik, akikre tud támaszkodni. A kezdeti időszakban a krízis állapota feltételezhető, hogy fennáll. Ez egy ködös, zűrzavaros érzelmi állapot, megjelennek a szorongásos és depresszív tünetek, miközben a gyászoló próbálja túlélni ezt az első időszakot. Fontos, hogy egy ilyen hatalmas tragédia esetében pszichológus bevonása minél korábban megtörténjen - ez segíti elő, hogy a kezdeti és a későbbi időszakban is fel tudja dolgozni a gyászt. Külső szakember bevonása jelen helyzetben mindenképpen kell és hasznos” - mondta a szakember, majd folytatta: 

„Hosszú távon az lenne a cél, hogy a heves érzelmi zűrzavar, káosz csökkenjen. Ennek alapja kell legyen, hogy idővel újra képes legyen nyitni a külvilág felé. Arra a kérdésre, hogy feldolgozható-e egy ilyen trauma, az a válasz, hogy igen, de sok idő kell hozzá - ezért is van a pszichoterápiának jelentősége. A gyász szakaszain kell átsegíteni az anyukát, és egyfajta menedéket kell kapjon a kezdeti időszakban, egy olyan személyt, akire képes támaszkodni. Fontos, hogy ne maradjon magára, még akkor se, ha látszólag úgy tűnik, hogy jól van. Ne hagyjuk a félelmeivel, gondolataival magára! Fontos, hogy képes legyen megosztani és a terhet letenni, ebben segít a pszichológus.”