kulcsár edina
Két nagyobb és két kisebb koporsó körül gyülekeztek a gyászolók a múlt heti tragikus szén-monoxid-mérgezésben elhunyt család temetésén. A nyitott koporsókat palesztin zászlókkal takarták le, a gyermekek lábához a rokonok és barátok virágokat és kedvenc plüssállatkáikat helyezték el.
A gyászbeszédekből kiderült, hogy Q. M.-re, aki Tarpán volt háziorvos, a falubeliek nemcsak mint orvosukra tekintettek, hanem úgy tartották: már a puszta szeretetével is gyógyít. A nemrég Budapestre költözött orvos a közeljövőben tervezte a visszatérését szeretett falujába. Éppen a hetekben találta meg az új otthonát, amelyből a nyáron akart otthont varázsolni, hogy ott élhessen a családjával.
A férfi elégedett volt az életével, ami nem is csoda, hiszen minden lépését a tarpaiak szeretete kísérte. Pénzét és erejét nem kímélve szervezte meg a faluban az állandó orvosi ügyeletet, és hozta tető alá a laboratóriumot, hogy a tarpaiaknak egy kicsit se kelljen várniuk az eredményeikre.
Több mint 100 ember gyűlt össze a ravatalozó előtt. Sokan hagyományos muszlim öltözékben jelentek meg. A ravatalozótól a sírhely felé menet a menet megállt egy tisztáson, ahol a férfiak egy közös imát mondtak el arab nyelven. Az ima után Q. M. fivére kiállt a tömeg elé, és arra kért mindenkit, hogy ha az elhunyt valakit megbántott, vagy tartozik valakinek, akkor az most jelezze, mert a testvére helyett ő kér bocsánatot, és ő fizet meg minden adósságot. A tömeg hosszú percekig állt néma csendben. A család tagjait ezután a jobb oldalukra fordították, és arccal Mekka felé temették el őket.
„Egy szent ember volt. Érthetetlen a halála, és nem lehet feldolgozni„ – mondta könnyeivel küszködve a tarpai Farkas Gusztávné. „Pénteken arra lettem figyelmes, hogy a doktor úr a Facebookon kiírta, hogy a nagyobbik fia kitűnő bizonyítványt vehetett át az iskolában. Viszont furcsa volt, hogy nem érkezik senkitől gratuláció. Emír professzor – így nevezte büszkén a 9 éves fiát, mert meg volt győződve róla, hogy a fia egyszer híres orvosprofesszor lesz. Éppen ezért mindig a legjobb iskolákba járatta. A kisebbik fia, Imám pedig még csak nemrég töltötte be a 6. évét. Egyszerűen felfoghatatlan” – mondta hitetlenkedve az asszony.
„Olyan ember volt, akit ha éjszaka közepén riasztottak, azonnal elindult a beteghez„ – mondta el a Metropolnak egy másik falubeli. „Nemegyszer fordult elő, hogy a betegnek nem volt pénze, és a doktor úr szó nélkül, a saját zsebéből megvásárolta neki a gyógyszereket és injekciókat.”
Q. M. – nevét elhallgatni kívánó asszisztense szerint – a legjobb orvos volt, akit valaha ismert, mindig partnerként viselkedett vele, és sosem éreztette, hogy ő a főnök, az emberek között meg sosem tett különbséget.
„Igazi nagy szerelem volt az övék„ – mondta el a család közeli barátja a házaspárról. „Nem volt kérdés, hogy miután Debrecenben befejezte az egyetemet, Q. itt marad, és itt alapít családot. Rajongásig szerette a feleségét és Magyarországot.”