Razziáztak a pesti szülők a köztéri drogosok miatt - elkísértük őket

Nemrég még arról szóltak a hírek, hogy tarthatatlan állapotok uralkodnak a kőbányai Hős utcában, mindent elleptek a drogosok. A hatóságok ott intézkedtek: ma már állandó a rendőri jelenlét, a helyiek pedig újra ki mernek lépni az utcára. A drogosok viszont nem tűntek el, átköltöztek a zuglói Pillangó Parkba, ahol helyi kezdeményezésre többen is összefogtak, és a rendőrség mellett maguk is razziáznak! A %Ripost% velük tartott.

Esteledik. A Pillangó utcai metrómegálló közelében vegyes társaság gyülekezik. Van itt anyuka gyerekkel, idős bácsi, gazdik kutyával, fiatalok a barátaikkal. Két dolog közös bennük. A környéken élnek és elegük van a parkokat megszálló drogosokból.

„Korábban is felbukkantak itt drogosok, ám az utóbbi időszakban már fényes nappal is látni kiütött zombikat” – mondja egy nő, aki 34 éve él a lakótelepen. Alighogy elindulunk a kiserdő fele, a gyalogos út melletti fűben egy drogos tű, nem messze pedig több tűkupak kerül elő. „Már meg sem lepődünk, ez mindennapos errefelé” – mondja Miheller Mónika. „Nemrég a játszótéren, a faházikóban talált egy tűt egy kisgyerek” – meséli.

Mónika két kicsivel él a környéken. Félti őket, ezért szervezte az összefogás csoportot és járja körbe többekkel esténként a parkot.

„Tegnap váltottam ki a gyógyszeremet, előttem a környék egyik jól ismert drogosa állt a sorban. 5 injekciós tűt vett” – meséli egy bácsi. „A kábítószeresek beköltöztek a környékre, a bokrokban alszanak, s a drogügyleteiket is ott intézik, olykor mások szeme láttára” – szól közbe egy másik helyi lakos. Az itt élők szerint nemcsak a játszótérre és a parkba lemenni, de sétálni és vásárolni sem lehet a környéken úgy, hogy ne akadjon az ember elkábult drogosokba, akik sokszor pénzt vagy cigit lejmolnak.

„A környéken két suli is van, sok gyerek jár a parkon keresztül, ám egyre kevesebben merik egyedül elengedni a gyereket, pláne, hogy egyre korábban sötétedik, és már az iskolakerítésnél is feltűntek a drogos hordák” – veszi át a szót egy másik édesanya. Közben egy kisbolthoz érünk, ahol egy férfi lógatja kábán a fejét. Amint észreveszi, hogy közeledünk felé, felugrik, fenyegetőzni kezd. Tekintete zavart, nincs magánál.

Az üzlet mögött két fiú sodor valamit. Amint megpillantanak bennünket, megriadnak. – Mit az ott nálatok? – kérdezi a razziázó lakók csapatának egyik tagja, mire földre ejtik a cuccot, és azt hebegik: csak cigi. Majd sietve távoznak.

– Főként varázsdohányt szívnak. Sima dohányra lónyugtatót és más erős szereket fújnak, cigarettapapírba csavarják, és fél óra alatt kiütik magukat – meséli Gyula, aki gyakran kíséri a helyieket az esti „terepszemle” során. A séta végére több drogos tűt is sikerül összegyűjtenie a razziázó társaságnak, mely szinte belebotlik a lakótelepen járőröző rendőrökbe. A helyiek átadnák a kábszeresek által szétdobált veszélyes holmikat, ám a rend őrei nem veszik át a pakkot. – Dobják a kukába! – szól a rendőr, majd együttérzőbb hangra vált. – Ön is tudja, én is tudom, hogy ezt drogozáshoz használták, de nem tudom bűncselekményhez kötni, így sajnos nincs mit tennem vele – érvel.

Szavait szomorúan veszik tudomásul a veszélyes cuccokat óvatosan begyűjtő, a drogosok ellen csapatosan fellépni próbáló helyiek, akik, bár gyakran razziáznak, úgy érzik, tehetetlenek.