„Majdnem belehaltam” – rémálomba fulladt Majka rutinműtétje

Nem akartak altatni, mondták, hogy az megterheli nagyon a szervezetet, helyi érzéstelenítés lesz. Betoltak a műtőbe, ott feküdtem az asztalon, és megérkezett egy 14 fős tanuló brigád. Ott feküdtem, mondom „ezt nem hiszem el, hogy velem megtörténik ez…”. Odajön hozzám az orvos, aki a helyi érzéstelenítést csinálja, azt mondja: „Péter, a mai nap folyamán Lacika fogja csinálni az érzéstelenítést. Tegye így a kezét, a hónaljába fog kapni egy injekciót, és majd ha érzi, hogy az ujja végébe picit belenyilal, akkor jó helyen van a tű és oda beszúrjuk az érzéstelenítést”

Lacik beszúrta a hónaljamba a tűt, nem találta el… Kihúzta, ott állt mellette a doki, és mondta neki, próbálja meg még egyszer. Lacika benyomta, nem találta el és még tizenegyszer… Oda hajolt tizenkettedik alkalommal, akkor már annyira izgult, hogy csöpögött róla a víz a fejemre. Mondtam neki: „Lacika, ha most nem találod el, ballal olyat beverek a fejedbe, hogy elájulsz”.

Majd elengedte a kezem, mert elfelejtette, hogy ez nekem "nincs". Leesett a kezem, a saját kézfejemmel betörtem az orrom a műtét előtt. Ott feküdtem vérző orral, és a legrosszabb az egészben, hogy utána el kellett altatni műtét közben, mert éreztem végig a kezem 

Majdnem belehaltam egyébként... azt hittem, megőrülök