kulcsár edina
Törőcsik Mari amellett, hogy hazánk legismertebb és legelismertebb színésznője volt, aki a nyilvánosság előtt mindig decensen viselkedett, volt egy másik, amolyan bohém oldala is.
Törőcsik Mari mindig ügyelt arra, hogy a közönség olyannak lássa őt, amilyennek egy háromszoros Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas színésznőt elképzel az ember. A nyilvános szereplései alkalmával csak ritkán mutatta a veleszületett, jó értelemben vett csibészséget, ami ott bujkált a szemében.
Közeli barátai persze tudták, hogy Marinak csípős, szókimondó humora volt és azzal is tisztában voltak, hogy nem tudott és nem is akart nemet mondani azoknak, akiket igazán közel engedett magához.
Varnus Xavér egyike volt az április 16-án elhunyt színészlegenda legfőbb bizalmasainak, így bármikor fordulhattak egymáshoz, akár extrém kérésekkel is. A világhírű orgonavirtuóz egy alkalommal el elég nagy kérést álmodott meg, mivel szüksége volt Törőcsik Mari egyik állami kitüntetésére.
„Jó pár évvel ezelőtt egy váratlan, ugyanakkor igencsak protokolláris meghívást kaptam Bécsbe, amit örömmel el is fogadtam. Csak az indulás előtt vettem észre, hogy nem volt nálam a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje, amit az ilyen eseményeken viselnem illik. Ekkor ugrott be, hogy ezt a kitüntetést Mari is megkapta, így felhívtam, hogy adja nekem kölcsön az övét”- mesélte a Ripost-nak Xavér, aki nem számított rá, hogy a színésznő kihasználja az alkalmat egy kis tréfára.
„Mari a ház előtt várt, kezében egy nylon szatyorral, amit átadott, én pedig betettem a kocsim hátsó ülésére és elindultam Bécsbe. Mielőtt a pályára értem volna, megálltam egy benzinkúton, ahol belepillantottam a szatyorba, mert valahogy nem tudtam kiverni a fejemből Mari csibészes mosolyát, amivel átadta nekem. Nos, a megérzésem nem csalt, mivel az egyik Kossuth-díja lapult benne. Gondolhattam volna arra is, hogy Marit valamiféle időskori felejtős nyavalya környékezte meg, de tudtam, hogy az ő szelleme épebb volt az épnél is, így biztos voltam benne, hogy meg akart viccelni”- emlékezett vissza az orgonaművész, aki nem maradt adósa a színésznőnek.
„Felhívtam, és persze belementem a játékba. Úgy csináltunk mindketten mintha véletlen cseréről lett volna szó, és persze átadta a Középkeresztet, amit aznap este viseltem Bécsben. Végül két évig nálam maradt. Egyszerűen nem került szóba, de én vártam az alkalmat, ami egy közös pozsonyi fellépésünkön érkezett el. Az est végén álltunk a színpadon én pedig a mikrofonhoz léptem és bejelentettem, hogy szeretném átadni neki A Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjét. Az hagyján, hogy Mari rettenetesen zavarba jött, de az este hátralévő részében nem győzte fogadni a gratulációkat”- mesélte nevetve az orgonaművész.