tóth gabi
Te hogyan jössz ki a szomszédokkal? Minden jól megy köztetek? Vagy ismerõsek ezek a sztorik?
Vannak igazán szerencsések, akik kimondottan jó viszonyt ápolnak a szomszédaikkal. Vannak olyanok is, akik alig ismerik őket, de azért köszönnek egymásnak, ha összefutnak. És akad persze sok olyan ember is, aki legszívesebben elköltöztetné a szomszédját valami melegebb éghajlatra. Íme néhány tanulságos, néhol egészen megdöbbentő történet. Neked ismerős valamelyik...?
"Gangos házban lakunk. A gang bejáratánál kulcsra szokás zárni az ajtót. Ezt persze tiszteletben is tartom, bár nem értek egyet vele, na de ez mellékes. Egyszer levittem a szemetet, és arra a rövid időre nem zártam be az ajtót, gondoltam, pár perc miatt tényleg fölösleges. Mire visszaértem, az emeleten lakó alkoholista nő egy partvissal a kezében várt, amivel nekiállt ütlegelni. Először szóhoz sem jutottam, de aztán megpróbáltam lenyugtatni. Amikor nem sikerült, és hiába magyaráztam, hogy csak 2 percig volt zár nélkül a bejárat, akkor úgy döntöttem, hogy elveszem a seprűt, és eltöröm. Azóta nem ütlegel, de kiabál. Nem lenne annyira nagy dráma, ha végre elköltözne..." - meséli a 29 éves Edit.
"Az előző lakásban, ahol laktam, volt egy kis erkély. Imádtam, mindig ott sütkéreztem a napon, és persze ültettem virágokat is a korlátra. Igen ám, de az alattam lakó öregember nekiállt kiverni a balhét. Az volt a gondja, hogy a virágok szirmai lehullottak az ő erkélyére. Normális? Én nem hiszem..." - mondja nevetve a 37 éves Kinga.
"Tisztázzuk: én imádom az állatokat. Két kutyám is volt, és most éppen macskám van. De amit a szomszéd kutyája művel, az brutális. Nem a kutya hibája persze. A napi rutin az, hogy a kutya 15 percenként durván ugatni kezd, amire a női gazdi nekiáll ordítani vele, erre persze a kutya még hangosabban ugat, néha nyüszít, és a gazdi még véletlenül sem halkul el. És ez ismétlődik szabályos időközönként. Most mondja valaki azt, hogy ezen nem akadna ki!" - avatott be minket a 46 éves Miklós.
Most jön csak a java! LAPOZZ!
"Egyik reggel arra ébredtem, hogy csöng a telefon. Vasárnap volt. Reggel 7 óra. Az alattam lakó szomszéd volt az, aki rámrivallt, hogy azonnal kapcsoljam ki a mosógépet. Mondtam, hogy mi itt az igazak álmát alusszuk, nemhogy mosnánk. Õ ragaszkodott hozzá, hogy ez bizony ipari mosógép, mert ismeri annak a hangját. Esetleg szövőszék. Mert annak is ismeri. Ez volt a pont, ahol letettem a telefont. Azóta nem köszön. De túlélem" - meséli a 26 éves Éva.
"Lakik egy csaj a szomszédban. Az a baj, hogy ez már a szomszéd lépcsőház velem érintkező lakása, szóval még csak át sem tudok hozzá csöngetni. Pedig nagyjából megőrülök tőle. Minden este pontban 10 és 11 között nekiáll énekelni. Ez amúgy nem zavarna nagyon, de valami botrányosan hamis, és mindig ugyanazt az egyetlen dalt énekli, úgy, hogy közben a háttérben bömböl hozzá a zene. Nem akarnám szegényt megakadályozni benne, hogy kiélvezze a dalolgatást. Csak legalább néha variálna. Vagy rakna be valami kevésbé rosszat" - mondta el a 42 éves Gergő.
"Van egy játékunk a szomszédommal. Õ mindig arrébb pakolja a lábtörlőmet, én pedig mindig vissza, a helyére. Nem lóg bele az ő területébe, nem csúnya, nem akadályoz senkit semmiben. De minden áldott alkalommal, amikor kiteszem a lábam, vagy hazaérkezem, akkor ez fogad. Eleinte szórakoztatott. Most már kicsit unom. Szerintem hamarosan javaslok neki egy pszichológust a kényszerbetegségére" - közölte az 54 éves Judit.