
"Olyan természetes volt mindig, hogy valaki hetente elviszi a szemetet" - Rubint Rella elmúlt hónapja a túlélésről szólt
A fitneszedző igyekszik megtalálni önmagát. Rubint Rella hónapjai a küzdésről és a folytonos rohanásról szólt, szinte egy percnyi ideje nem volt megállni.
Rubint Rella igencsak mozgalmas időszaknak inthetett búcsút, ami tele volt megannyi feladattal és teendővel, de valljuk be: sok nehézséggel is. Az ilyen intenzív napok a legedzettebb emberekből is előhozzák a stresszt és az aggódást. A fitneszedző is sokat tanult belőle.

Fotó: Markovics Gábor /
Rubint Rella: Exfeleség, majd túlélő
Hónapokig arról szóltak a hírek, hogy Rubint Rella elvált és vajon mi lesz vele. A fitneszedző most igenis bebizonyította, hogy nincsen szüksége senkire ahhoz, hogy önmaga is helyt álljon az életben. Vásárolt egy szép ingatlant és idejét vehette az újrakezdés felé vezető rögös út.
A nulláról indulni pedig mindig nehéz, de Rella remekül vette az akadályokat, amelyeket az élet elé gördített.
Most tudtam szusszanni egyet, mert az április a túlélésről szólt
– jelentkezett be közösségi oldalán az influenszer.
„Sokszor feszegetem a határaimat, de ennyire fáradt talán még sosem voltam. Testileg és idegrendszerileg is teljesen kifulladtam. És itt szeretnék külön tisztelegni minden festő előtt… olyan izomfájdalmaim voltak, hogy egy vállkörzés is brutális fájdalommal járt” - osztotta meg.
Mivel Rubint Rella már egyedülálló, így természetesen ehhez mérten készült fel a költözésre is.
A pakolásnál próbáltam minél kisebb dobozokba rendszerezni mindent, hogy egyedül is tudjam emelni őket… aztán rájöttem, hogy a holmim több mint fele a konyhám. Ami egyszerre a munkám, a hobbim és az egyik legnagyobb szenvedélyem.
Ráadásul nemcsak a munkával töltötte idejét, így minden egyéb szabad perce le volt foglalva.
„Az ügyintézés, logisztika, mesterekkel való egyeztetés, rohangálás egyik áruházból a másikba mosdókagylóért, lámpákért, burkolatokért… Az autóm állandóan tele volt pakolva, hogy a költözés is haladjon közben. Mára már egészen jól ismerem a „kiállás” szót is, és az idegen szótáram is bővült pár új kifejezéssel” - írta.
Rendkívüli akaraterővel áldotta meg az ég, de neki is hozzá kellett szoknia, hogy mostantól más szelek fújnak majd.
„Olyan természetes volt mindig, hogy valaki hetente elviszi a szemetet… most értettem meg először, mennyi háttérfolyamata van a „felnőtt életnek”. És talán most éreztem először igazán azt, hogy felnőttem.”
Rubint Rella saját bevallása szerint ő sem tökéletes és sokszor hibázik vagy plusz köröket fut, ha el akar érni valamit, mint a legtöbb ember. De ezekből mindig tanul és ráébredt, mennyire fontos, hogy a megfelelő emberekkel vegye körbe magát.
Voltak pillanatok, amikor kétségbeestem, összeomlottam vagy sírtam az izomfájdalomtól és a kimerültségtől. De mindig ott volt előttem, hogy már csak pár hét… már csak pár nap… és könnyebb lesz.
Ennek ellenére, a sok álmatlan éjszaka kifizetődött és még ki is fog később is, ahogyan halad céljai felé. A brutális hónapok terhe alatt teremnek a legszebb dolgok.
„Most érzem igazán, hogy nincs olyan helyzet, amit ne tudnék megoldani" – zárta sorait.






