tóth gabi
A műsorvezető a TV2 Titkok Ramónával című videó podcastjében vallott a múltjáról és a jelenéről, mint mondja, semmit nem bánt meg eddig, hiszen minden hozzátett ahhoz a személyhez, akivé mára vált. Szabó Zsófi elmesélte, miért nem beszél a fájdalmairól.
Szabó Zsófi az ország egyik legismertebb hazai híressége, nem csoda hát, hogy annyian kíváncsiak az életére. A műsorvezető azonban tudatosan húzza meg a határait, amiből nem hajlandó engedni.
Lékai-Kiss Ramóna a mély beszélgetés során rákérdezett Zsófi azon időszakára, amikor még Shane Tusuppal alkottak egy párt, sőt el is jegyezték egymást. Bár mély hallgatás övezte a történetet akkor is, Zsófi egyértelműen kijelentette, hogy erről nem szeretne beszélni. Végül arra a kérdesre, hogy jobbnak látja-e, hogy nem beszél semmiről, így nyilatkozott:
„Hiszem azt, hogy a mi ismeretségünk már olyan szinten tart, hogy szükségünk van menedzsmentre: egy olyan emberre, aki megvéd, kontrollál, segít és kapcsolatot tart, vagyis leveszi a terhet a válladról.
Ha én most kívülről elemezném a szakmai életemet, akkor azt látnám, hogy több hibát is elkövettem a kifele kommunikálásban. Lehettek volna irányított, mosolygós, interjúk, ahol megosztok dolgokat, de pont csak annyit, amennyi jó színben tüntet fel. Lehetett volna sokkal profibban is kezelni, ez igaz, de akkor megkérdezhettem volna magamtól, hogy ez őszinte volt?
Zsófi szerint Magyarországon nincs jó fajta sztárkultusz, mert akit felkap a bulvár, azt felemeli, de ugyanígy le is tudja taposni:
Én azt az utat választottam, hogy nem mutatom a fiam, nem beszélek a házasságomról és nem beszélek a fájdalmaimról. Senkinek semmi köze hozzá, hogy mit érzek, és mit gondolok, sem politikai témákban, sem másban.
„Nem állok ki emberekért, és nem taszítok le senkit onnan ahová nem való, szóval megtartom magamnak, és annak a pár embernek, akiket tényleg ismerek.
Én nem akarok »megmondóember« lenni Facebookon, nem akarok hozzászólni, és nem akarom a like-okat sem növelni az oldalamon.
Mert ismerünk ilyeneket is, akik nem bírják becsukni a szájukat. De nekem ez nem fáj, elfogadom, hogy ők ki akarják mondani. Én ezt választottam, hogy nem akarom sem megmondani, sem megosztani.”