kulcsár edina
Imádott gyermekei miatt nem engedheti meg magának Czippán Anett, hogy úrrá legyen rajta a félelem. Napközben házimunkával és az anyai feladataival üti el az időt, hiszen nem szeretné, hogy a váratlan helyzet nyomot hagyjon a fiaiban. Ám, ha lemegy a nap, nem tudja tartani magát.
Számtalan megválaszolatlan kérdés kering most minden ember, így Czippán Anett fejében is, amire egyelőre a világon senki sem tudja a válaszokat. Meddig tart még a koronavírus-járvány? Mikor hagyhatjuk el otthonainkat? Mikor sétálhatunk a szabadban úgy, mint régen? Mikor ölelhetjük magunkhoz szeretteinket? Az emberiség bizonytalanságban tapogatózik, amit a világjárvány közepén is nehéz elfogadni. A TV2 műsorvezetőjét is megviseli a drámai időszak. Gyerekei miatt napközben igyekszik erős maradni, de éjszakánként gyakran elfogja a kétségbeesés.
„Megőrjít, hogy nem tudom, mikor lesz vége. Ha valaki azt mondaná nekem, hogy eddig tart, ez a pontos dátum, amíg ki kell bírni, és utána visszakapjuk a megszokott életünket, sokkal könnyebb lenne. Fogalmam sincs róla, hogy ezen a nyáron egyáltalán mehetünk-e meglátogatni a nagyszülőket. Azt hiszem, ez a legrosszabb, hogy nem érinthetjük, ölelhetjük meg őket. Hétvégente annyiszor járunk, jártunk – most már múlt idő – a szüleimhez és a párom anyukájához” – csuklott el Anett hangja.
„Azzal megküzdeni, hogy nem látjuk őket, és a gyerekek nem mehetnek a kertbe játszani hozzájuk, borzalmas érzés. Én nagyon vártam a nyarat, a biciklizést, a kis traktorozást, hogy motorozunk az utcán, a sütögetéseket, és most ez nincs. Bebuktuk a nyarat, vagy nem…? Nem tudjuk. Ahogyan azt sem, hogy mikor tudjuk majd bepótolni mindazt, ami a járvány miatt kimarad az életünkből. Ha én ebbe belegondolok, akkor vagyok a legrosszabbul. De próbáljuk tartani egymásban a lelket” – magyarázta a Ripost-nak a TV2 műsorvezetője, aki bevallotta, fiai miatt sokszor tartja magát, mert nem szeretné, ha nyomot hagynának bennük a történtek, ám esténkét, amikor senki nem látja, gyakran elpityeredik.
„Ahogy lemegy a nap, onnantól kezdve nagyon rossz, mert elkezdek agyalni a dolgokon. Addig van teendőm, elfoglalom magam, de éjszakánként előfordul, hogy bepörgetem magam a témán. Gyakran sírok, amikor nem látnak a gyerekek.”
Anett egyébként szeret otthon lenni, jelenleg a bezártság zavarja őt a legkevésbé. Ellentétben a két és féléves kisfiával, Somával, akinek a minap azért potyogtak a könnyei, mert nem mehetett ki az utcára a barátaihoz játszani.
„Én szeretek itthon lenni. Annyi teendő van, hogy a nap végére elfáradunk. Többnyire a gyerekek is jól elvannak, le lehet kötni őket. Igaz, a napokban Somát kellett nyugtatgatnom. Az utcában lakik a barátnőm, egyidős gyerekeink vannak, és mindig sokat játszottak együtt. De most nem lehet... Soma az ablakból látta, hogy kint vannak a fiúk, akik lehetnek együtt, hiszen testvérek, és elkezdett sírni. Nyilván egy két és féléves gyereknek nem tudod elmagyarázni, hogy miért nem mehet. Azzal nyugtattam, hogy mi is megyünk majd. Elodáztam a helyzetet. Addig is az ablakból integetünk egymásnak…”
Bilire szoktatja a kisfiát a karantén alatt A kétgyermekes anyuka elérkezettnek látja az időt, hogy bilire szoktassa kisebbik gyerkőcét, Somát. „Egészen jól haladunk, már egészen sokáig kibírja. Néha leveszem róla a pelenkát, érzékeli, de persze előfordul, hogy megfeledkezik magáról. Szerintem a karantén végére összejön” – mondta el lapunknak Anett.