Törőcsik Mari a bátrak egyike volt, beszökött a robbantásra ítélt Nemzetibe

Törőcsik Mari 21 éves volt, amikor élete első színpadi szerepében közönség elé lépett. Ráadásul mindjárt a Nemzeti Színházban, ami hatalmas megtiszteltetés volt a fiatal színésznő számára, aki imádta a patinás teátrumot átitató szellemiséget. Ezért is élte meg tragédiaként, amikor a Blaha Lujza téren álló színház bontását megkezdték 1965-ben.

A három lépcsőben zajló robbantások utolsó fázisára 56 éve került sor. Gyakorlatilag ekkor tűnt el az épület a föld színéről. Törőcsik Mari az első és az utolsó robbantást is a térről nézte végig, sőt egyike volt azon művészeknek, akik utoljára még „visszaszöktek” az öltözőjükbe. Az április 16-án elhunyt legenda korábban így emlékezett vissza a művészet ellen elkövetett „legnagyobb merényletre”.

„Hogy őszinte legyek, közvetlenül az első, vagyis a március 15-i robbantás előtt sem hittük el, hogy ez megtörténhet. Olyannyira nem, hogy mindent bent hagytunk az öltözőkben. Én még vissza is mentem, vagyis beszöktem a falak közé, ami persze nem volt veszélytelen, hiszen akkor már alá volt aknázva az épület”

- mesélte Törőcsik Mari, aki öltözője kulcsát meg is tartotta és élete végéig őrizte azt. De nem csak ő tartott meg a relikviát az épületből. Törőcsik Mari egy korábbi visszaemlékezésében Gobbi Hildáról mesélte el, hogy pénzt is adott a robbantást végző katonáknak, hogy mentsenek ki néhány dolgot a Nemzeti Színházból.

”Gobbi adott pénzt a katonáknak, akik már elkezdték aláaknázni az épületet, kérte őket, hogy mentsenek ki néhány dolgot. Major Tamás igazgatói irodájának az ajtaját, a művészbejáró ajtaját, meg ezt-azt. Gobbi még a robbantás után is ott bóklászott és gyűjtött, amit tudott. A robbantásnál mindenki zokogott. Mégiscsak az életének egy részét vették el tőle. Tőlem is. Az öltözőt, ahová először beléptem, a Herti büfét, ahol az egész társulat otthon volt, a színpadot, a páholyokat, mindent„ - emlékezett korábban Törőcsik Mari.