Menedékjogot kértek a migránsok, aztán hazautaztak nyaralni

Menedékjogért folyamodtak, meg is kapták, majd hazautaztak nyaralni, miközben a költségeket a befogadó állam állta.

A V4NA nemzetközi hírügynökség tudósított arról, hogy a svéd fegyveres erők a külügyminisztérium megbízásából a közelmúltban több mint 1100 embert szállítottak repülőn Afganisztánból Svédországba. Az „utasok” között számos olyan afgán is volt, aki korábban, üldöztetésre hivatkozva, folyamodott menedékjogért Svédországban, és meg is kapta azt – majd a külügyminisztérium tanácsa ellenére úgy döntött, hogy „hazautazik” nyaralni.

A szállítás és a kiterjedt biztonsági intézkedések költségei magasak – írta meg a svéd sajtó.

Emlékeztetnek: eddig a svéd adófizetők állták ezeket a költségeket, annak ellenére, hogy Ann Linde külügyminiszter korábban azt állította, akik a külügyminisztérium tanácsa ellenére utaznak vissza Afganisztánba, azoknak maguknak kell viselniük a költségeket.

Linde ma már úgy nyilatkozik: nem világos egyelőre, hogy a költségek kiszámítása hogyan történik majd,

ám a hazautazó afgánoknak nem kerül jelentős összegbe, „kevéssel lesz drágább, mint egy hagyományos repülőjegy” – mondta.

Sven-Olof Sällström parlamenti képviselő nemrégiben megkérdezte a külügyminisztertől, hogy szerinte észszerű-e, hogy a Svédországban menedékjogot kapott személyek abban az országban töltik a szabadságukat, ahonnan elmenekültek.

A külügyminiszter válasz helyett felháborodásának adott hangot. Szerinte Sällström csak feltételezéseket fogalmaz meg, és megpróbálja „sárral dobálni az embereket”. A miniszter szerint a svéd tartózkodási engedéllyel rendelkező külföldieknek minden joguk megvan ahhoz, hogy a külügyminisztérium segítségét kérjék, amikor hazájukban nyaralnak.

A jóléti svéd államban nem hagynak senkit sem az út szélén, minden rászorulót támogatnak valamilyen formában. A szociális modell – magas adók, erős szociális háló – egyelőre még működik, de vajon meddig tartható ez fenn, amikor az adófizetők aránya az eltartottakéhoz viszonyítva folyamatosan csökken?

Svédországban a munkanélküliség a koronavírus-járvány alatt több évtizede nem látott magasságba, 9,2 százalékra növekedett, és azóta ugyan 7,9 százalékra csökkent, de meglehetősen nyugtalanító, hogy közben a tartósan, vagyis több mint egy éve munkanélküliek aránya folyamatosan növekszik, elsősorban a migráció következtében.

Jelenleg 700 ezer olyan munkaképes korú bevándorló él a tízmilliós országban, aki önerőből nem tudja ellátni önmagát és a családját, ezért elsősorban segélyekből és járadékokból él.

Nemrégiben az is kiderült, hogy 2010 és 2020 között több mint duplájával, 120 százalékkal emelkedett az öregségi támogatás jogcímen kifizetett, nyugdíjszerű járadék összege. Ez egy olyan szociális támogatás, ami olyan 65 év feletti lakosoknak ítélhető meg, akik egyébként nem lennének jogosultak öregségi nyugdíjra, és svédországi lakcímmel rendelkeznek. A magánszemély által kikért kimutatásból az is kiderül, hogy a felvett pénz több mint a fele

szíriai (22 százalék),
iraki (21 százalék)
és szomáliai (9 százalék)

migránsokhoz köthető. Az ellátás összege elérheti a 11 343 svéd koronát (400 ezer forintot), ami adómentes, ellentétben az öregségi nyugdíjjal, ami után adót kell fizetniük a svéd nyugellátottaknak.

A garantált minimálnyugdíj, ami a nyugdíjrendszerbe évtizedeken keresztül befizetőknek jár, mindössze 1600 koronával haladja meg a nyugdíjtámogatás összegét.

A családegyesítések, az újabb migrációs hullámok, valamint a már az országban lévő, nyugdíjkorhatárt elérő, eddig nem dolgozó bevándorlók a közeljövőben további hatalmas összegeket fognak kiszívni a központi költségvetésből, ahogy a többi járadék esetében is megfigyelhető. Kérdés, meddig fogja ezt elbírni a svéd gazdaság, és a terhet meddig tudják elviselni a választópolgárok, akik már így is rendkívül magas adókkal támogatják a baloldali kormány nagyvonalú bevándorláspolitikáját és a lakosság nagyarányú cseréjét.