Lerántották a leplet: ez a közös Karikó Katalinban, Coco Chanelben és Steve Jobsban

Időnként egy kívülálló új látásmódja vagy új módszerei forradalmasítják a tudományos területet, az ipart vagy a kultúrát. Vegyük Karikó Katalin esetét, aki minden esélye ellenére szembeszállt a rendszerrel, az mRNS technológia végül rekordidő alatt a világ Covid-19 elleni oltásait adta – írja a Harvard Business Review.

„Karikó Katalin, egy hentes lánya, aki egy vályogházban nőtt fel a volt keleti blokkban, folyóvíz és hűtőszekrény nélkül, diákként kezdett dolgozni az RNS-sel Magyarországon, de a húszas évei végén az Egyesült Államokba költözött. Évtizedekig az elutasítás elutasítást követett, a kollégák megvetésével is meg kellett küzdenie. Ma pedig Karikó Katalin mRNS-sel kapcsolatos alapmunkája áll a BioNTech/Pfizer és a Moderna által kifejlesztett vakcinák középpontjában, és esélyes a Nobel-díj elnyerésére is” – kezdik a szerzők a tanulmányt.

Hogyan történt? – erre keresték a választ a kutatók.

10 év kutatás után, minőségi technikák, nagy adatállomány-elemzések és történelmi kutatások keverékére támaszkodva, négy olyan tényezővel álltak elő, amelyek megmagyarázzák az olyan kívülállók sikerét, mint Karikó Katalin. Ezeknek a tényezőknek nem kell együtt járniuk, és egyik sem szükséges, de mindegyik jelentősen megnöveli annak az esélyét, hogy egy kívülálló áttörjön, és innovációja jelentős hatást gyakoroljon a társadalomra – olvasható a cikkben.

1. A kívülállók nem kívül állnak

A Karikó Katalinhoz hasonló sikerek nemcsak a kívülálló státusz ellenére is előfordulnak. Mivel kevésbé kötöttek a normákhoz és szabványokhoz, amelyeknek a bennfentesek megfelelnek, a kívülállók felismerik azokat a megoldásokat, amelyek elkerülik a bennfentesek figyelmét. A paradoxon azonban az, hogy ugyanaz a társadalmi helyzet, amely a kívülállóknak lehetőséget ad az ötletes projektek folytatására, korlátozza azt is, hogy innovációikhoz támogatást és elismerést szerezzenek.

A kutatás során megfigyelt innovációs minta nagyon következetes. A kívülállók jellemzően úgy újítanak, hogy olyan felismerésekre és tapasztalatokra alapoznak, amelyek újak az általuk beírt kontextusban, de ismerik a kontextust, ahonnan származnak. Gondoljunk csak Coco Chanelre, egy mosónő és egy utcai árus törvénytelen lányára. Az apácák között a gyermekotthonban nevelkedve ihletet talált néhány ikonikus tervezési koncepciójához. Például a fekete-fehér iránti vonzódását jórészt annak köszönheti, hogy hosszabb ideig élt az árvaházi egyenruhák és az apácák tunikáinak színvilágában. Még a jellegzetes Chanel-logó is egy olyan ötlet volt, amelyet gyermekotthonának, az Aubazine-apátságnak egy egyszerű ólomüveg ablakából lesett el.

Ha azt gondolnánk, hogy az olyan sikeres kívülállók, mint Karikó Katalin és Coco Chanel csak statisztikai kivételek, akkor tévedünk.

2. Minden Steve Jobs mögött van egy bennfentes

A kívülállóként való gondolkodásnak számos előnye lehet, ám kívülálló hatásgyakorlása bonyolult. A kívülállók ugyanis idegenek. Nem töltenek be vezető pozíciókat, és korlátozott erőforrásokkal és jó kapcsolatokkal rendelkeznek. A kutatások azt sugallják, hogy a kívülállónak szüksége van legalább egy bennfentesre, aki hajlandó garanciát vállalni az ötleteikért, illetve képességeikért.

Erre példa Steve Jobs korai karrierje, akinek projekt támogatását többször is megtagadta az iparág, miközben Jobs folyamatosan kereste a fogékony közönséget. Végül így találkozott Mike Markkulával, egy gazdag, fiatal mérnökkel, aki potenciált látott ott, ahol szakma csak akadályokat. Ő volt az első, aki befektetett az Apple Computerbe. Miért támogatta Markkula Jobsot? Mivel a technika iránti rajongása és viszonylag fiatal kora erősebb kötődést adott neki Jobshoz és társához, Steve Wozniakhoz, mint a Szilícium-völgy befektetői közösségének legtöbb tagja. Markkulával a háta mögött Jobs olyan hitelességgel rendelkezett, amelyre szüksége volt ahhoz, hogy több tehetséget és pénzt vonzzon.

3. A „törési pontok” beengedik a kívülállókat

A kívülállók harmadik lehetősége a „törési pontok”, melyek Max Planck mondását tükrözik, miszerint „egy fontos tudományos újítás ritkán tör utat úgy, hogy fokozatosan megnyeri és megtéríti az ellenfeleit, magyarán: ritkán fordul elő, hogy Saulból Pál lesz. Inkább az történik, hogy ellenfelek fokozatosan kihalnak”. Vagyis, amikor az ajtónállók meghalnak, teret teremtenek az új bejáratának.

A zenében például ilyen pillanatok történnek egy nagy művész halála után. Műfajtól függetlenül azokban az években, amikor a rendszer törési pontot szenvedett, vagyis egy meghatározó zenész váratlanul elhunyt, annak valószínűsége, hogy egy perifériás művész elnyerje a Grammy-díjat, közel 40%-kal nőtt, míg egy központi művésznek az esélye 24%-kal csökkent.

4. Az akadály egy leküzdhető marketing kihívás

Miután minden jelentős folyóirat elutasította, 2005-ben végre megjelent Karikó Katalin áttörő kutatása. Ugyanakkor még évekig kevés figyelmet kapott. „Beszéltünk gyógyszeripari vállalatokkal és kockázati tőkésekkel. Senkit sem érdekelt ” – emlékezett kutatópartnere, Drew Weissman.

A kutatások azt sugallják, hogy a kívülállókat nem szabad elriasztani: azok a tulajdonságok, amelyek a kívülállókat annyira hátrányos helyzetbe hozzák a kialakult foglalkozási struktúrákban és szakmai kategóriákban, gyakran pontosan azok, amelyek a művészetben, a tudományban és az üzleti életben kivételes vállalkozói eredmények eléréséhez szükségesek.

Gyakran a rendkívüli kívülállók elsődleges problémája nem az ötleteik, hanem az ötletek eladása. Ahogy néhai Clayton Christensen megjegyezte 1997-ben Az újító dilemmája című könyvében, „az akadályozó technológiát nem technológiai, hanem marketing kihívásnak kell tekinteni”.