Döbbenet, hogyan döntött a magyar rákkutató

Nagy Zoltán  Erdélybe költözött, a Bekecs-hegy lábánál keresi a boldogságot feleségével, az állatorvos Otíliával együtt. Beleszerettek egy tündéri romos házba, abból varázsoltak otthont. A kertjükben medve jár…

 Inkább választjuk a medvéket és a természetet, mint az aszfaltot és a nyüzsgést!

– indokolta a %Ripost% kérdésére döntését Nagy Zoltán rákkutató és terapeuta. A 45 éves szakember Erdélyben született, ám tanulmányai és tudományos munkája először Amerikába, majd Hollandiába szólította.

„Amerikában tanultam, és 18 évig Hollandiában éltem. Kerestem azt a tudást, ami a rákkutatásban komoly eredményekkel szolgálhat. Azonban egy idő után rá kellett jönnöm, hogy a gyógyszerekkel és vegyszerekkel csak mérgezik a beteget, ahelyett, hogy természetes anyagokat és eljárásokat használnának, ami sokkal hatékonyabb. Egy kutatóközpontban tanulhattam és dolgozhattam, ahol nagyon sok mindent láttam. Inkább úgy döntöttem,

hazajövök Erdélybe. Oda, ahol nyugalom és béke vár. Nem akarjuk egy rohanó, elidegenedett világban felnevelni a gyerekeinket."

Zoltán és Otília fél éve érkezett a Bekecs lábához, ahol egy 38 éve lakatlan házra bukkantak a fák között. Azonnal megvették.

„Az volt az álmunk, hogy egy tanyára költözünk vagy egy kis faluba, minél kisebb közösségbe. Az egyik utunk során találtuk ezt a romos, de sok lehetőséget rejtő épületet, amibe azonnal beleszerettünk. Megvettük, és elkezdtük újjáépíteni. Szerettük volna, hogy ugyanolyan legyen, ahogyan egykor régen kinézett. Gázunk nincs, viszont kőkút van, amit egy tiszta forrás táplál.  Villannyal oldjuk meg a főzést, így semmiben sem szenvedünk hiányt."

Zoltánék híre hamar elterjedt a környéken, egyre több beteg keresi fel, ezért helyben kezdett segíteni.

„ Miközben a feleségem a Hollandiából hozott mobil állatorvosi rendelőjében gyógyítja a kisállatokat, én a helyieknek adok tanácsot lelkiismeretem szerint. Előfordul, hogy az interneten kérnek segítséget, de ha a közelben laknak, akkor szívesen elmegyek hozzájuk. Emiatt a munka miatt is fontos, hogy a természetben vagyunk, hiszen a betegekkel való foglalkozás néha lelkileg nagyon megvisel. Jólesik egy-egy nap végén kimenni a kertbe elmélkedni…"

A párnak egyelőre nincs gyermeke, de körül vannak véve állatokkal, nagyon szeretik a cicát, kutyát, de még medvéjük is van!

„Utóbbi persze nem igazán a miénk, csak erre jár, úgy jön-megy, ahogy neki tetszik. Nem tartunk tőle, ha nem piszkáljuk, ő sem bánt bennünket."