kulcsár edina
A terrortámadás abban az országban történt, ahol nemrég egy magyar államtitkár is járt.
Azbej Tristan államtitkár karácsony előtt Burkina Faso fővárosában, Ouagadougouban találkozott Philippe Ouedraogo bíborossal, aki a Burkina Faso-i püspöki karral közösen számolt be a keresztény közösség országban tapasztalható helyzetéről. A megbeszélést követően az államtitkár Burkina Faso külügyminiszterével, Alpha Barry-vel, valamint az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának (UNHCR) helyi képviselőjével, Ioli Kimyaci asszonnyal tárgyalt.
Ezt követően ellátogatott az ország terror sújtotta észak-keleti régiójába is, ahol felkereste a helyi belső menekülteknek ideiglenes szállást nyújtó menekülttáborokat, és beszélgetést folytatott a keresztényeket célzó terrortámadások túlélőivel, valamint találkozott a térség kormányzójával is.
A Burkina Faso-i látogatás során Azbej Tristan
a magyar emberek szolidaritásáról biztosította a helyi üldözött keresztény közösséget,
és őket bevonva térképezte fel, hogy milyen módon tud rajtuk segíteni a Hungary Helps Program, melynek alapelve, hogy a segítséget kell odavinni, ahol a baj van, nem a bajt idehozni.
A helyi viszonyokat jól szemlélteti, hogy az államtitkár utazását teljes titokban kellet megszervezni, hogy ne keltsék fel a dzsihadista terrorszervezetek figyelmét.
Az ENSZ ügynöksége aggodalmát fejezte ki az otthonukat elhagyni kényszerülők számának folyamatos növekedése miatt.„Burkina Faso a Száhil öv (másnéven az éhségöv, arabul a sivatag szegélyét jelenti – nyugati részét alkotó három ország egyike, ahol gyorsan terjedő fegyveres konfliktusok veszélyes elegyével kell szembe nézniük az ottaniaknak, aminek következménye a nagyon nagy számú társadalmi mozgás.”
Awad egy másik interjújában így fogalmazott:A körülmények túlzottan is hasonlítanak a szíriai helyzetre, így arra figyelmeztetnek, ha nem történik semmi, Burkinából lehet a következő Szíria.
Itt viszont azt mondták, hogy ők csak az egyenlőtlenségek kihasználását látják a harcokban azzal, hogy fiatalok csatlakoznak a fegyveres csoportokhoz.” Ahogy a fiatalság is egyből fegyvert ragad, csak növeli az erőszak mértékét az országban. Olyan falvakból elhurcolt férfiakról is hallani, akiket a fegyveres csoportok kényszerítenek szolgálatra. Az ENSZ munkatársai úgy gondolják, itt többről van szó, mint pusztán egy olyan esetről, amit katonai beavatkozás segítségével orvosolni lehetne. Véleményük szerint egy széleskörűen megszervezett humanitárius segítségnyújtás volna szükséges, amely kifejezetten Burkina Faso legkiszolgáltatottabb helyzetben lévő és legszegényebb lakóit támogatja.„Nem akarunk egy újabb Szíriát. Szíriával foglalkoztam három évig, ott az emberek sokkal jobban tisztában vannak egy felkelés vagy a szélsőségek mibenlétével.
A logikájuk mentén arra számítanak, ha ez bekövetkezik, a szélsőséges csoportok egy idő után képtelenek lesznek toborozni újabb fiatalokat soraikba.