Erdő Péter: Legalább a Kisjézus jászola körül értsük meg egymást!

A békesség, amit Jézus születése hoz Isten és ember között, békét kell hozzon ember és ember között is - mondta Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek karácsony alkalmából az MTI-nek. A bíboros azt kérte, legalább a Kisjézus jászola körül próbáljuk megérteni egymást, legyünk kedvesek egymással.

Erdő Péter arról beszélt, az angyali szózat úgy szól: "dicsőség a magasságban Istennek és békesség a Földön az embereknek, akiket Isten szeret". Ez a békesség harmóniát jelent Istennel, és harmóniát kell, hogy hozzon az emberek között is. De ezért a harmóniáért tenni és imádkozni kell. Karácsonykor az a feladatunk, hogy a békét képviseljük a környezetünkben.

A bíboros szerint sok minden kell ahhoz, hogy ez sikerüljön. Először is észre kell vennünk mindazt, ami szép az életben, és kimondva-kimondatlanul tudnunk kell, hogy mindezért a Gondviselésnek tartozunk elsősorban hálával. De hálát adhatunk a szeretteinkért, azokért, akiknek az életünket, az egzisztenciánkat köszönhetjük. A hálás lelkület pedig segít megtalálni a békét, a boldogságot.

Erdő Péter kitért arra: a hitnek és a békességnek komoly kapcsolata van egymással. Rendnek kell lenni a lelkünkben ahhoz, hogy a béke megszülessen bennünk.

Ha felismerjük Istent mint minden dolgoknak az alapját, ha rádöbbenünk arra, hogy a világot nem játékból, nem önzésből és végképp nem kegyetlenségből teremtette, hanem szeretetből, akkor alkalmazkodni akarunk az általa alkotott rendhez. Ha pedig ez sikerül, kialakulhat körülöttünk a béke, a "rend nyugalma".

Kiemelte: sok múlik azon is, ahogyan egymással beszélünk, mert a szó általában tetteket von maga után. Nem véletlen, hogy az életre-halálra menő fegyveres összecsapások előtt szokás volt régen egymást szidalmazni.

Így tett az Ószövetségben Góliát a Dáviddal való harca előtt, de a Zrínyiászban is azt olvassuk, hogy a vitézek, ha párviadalt vívtak, előtte gyalázták egymást. Talán szükségük volt erre, hogy tudjanak kellően haragudni a másikra. Valószínűleg "az ember természeténél fogva jobb, mint amilyen cselekvésekre néha akarattal elszánja magát" - jegyezte meg, hozzátéve, hogy érdemes szem előtt tartani a szavainknak ezt az erejét.

Erdő Péter szólt arról is: az utóbbi években általában azt éljük meg, hogy a karácsony nem belopózik az életünkbe, hanem "ránk szakad". De az első karácsony, Jézus születése is rászakadt az emberiségre, és csak nagyon kevesen voltak, akik felkészültek, akik valóban várták a Messiást.

Mégis törekedni kell arra, hogy az ünnepre készülve és a karácsonyi időszakban is figyeljünk azokra, akik a mi segítségünkre vagy figyelmünkre szorulnak, akiknek mi tehetjük szebbé a karácsonyát. Akkor az ünnep beteljesülés lesz, akkor nem számít, hogy az ünnepi asztal körül nem minden tökéletes, mert "Jézus személye maga köré rendezi a dolgokat".

Erdő Péter az elmúlt év legfontosabb eseményeiről szólva elmondta: XIV. Leó pápa májusi megválasztása óta gyors, radikális reformokat nem vitt végbe, de eddigi döntéseit mind a hívő közvélemény, mind a hozzáértők szívesen fogadták.

Már a legelső gesztusai azt mutatták, hogy a külső, kulturális elemekben is értékeli, tiszteli az egyház hagyományait és az általánosan elterjedt szokásokat.

Az, hogy Leó pápa az egyházjog szakértőjét, Filippo Iannone érseket nevezte ki a korábban általa vezetett Püspöki Dikasztérium élére, jelzi, hogy az egyházi törvényeket, szabályokat meg kívánja tartani, meg szeretné erősíteni, annak ellenére, hogy a jog krízisben van az egész nyugati kultúra területén, és ez óhatatlanul begyűrűzik az egyházba is.

Más döntéseiből, például a Santa Maria Maggiore-bazilika gazdálkodásával kapcsolatos rendelkezés megváltoztatásából az látszik, hogy igyekszik felszámolni a gazdasági átláthatatlanságokat.

A Római Kúria és Vatikán állam működését illetően forradalmi változások nem történtek, ami a bíboros szerint az új pápa stabilitás iránti igényét fejezi ki. Erdő Péter "felszabadító" lépésnek nevezte, hogy Leó pápa már a megválasztása után összehívta tanácskozni a bíborosokat, és januárban ismét lesz egy konzisztórium. Úgy tűnik, hogy noha Leó pápa nem nagyon hirdeti a demokráciát, bizonyos értelemben éli azt - mondta.

A szegényekkel való szolidaritás Leó pápának ugyanúgy sajátja, ahogyan Ferenc pápának volt - mondta a bíboros, hozzátéve, hogy a latin-amerikai tapasztalat a szegényeket mint külön kategóriát kezeli, mert ott a társadalom teljesen kettéhasadt, és a két rész között alig van kommunikáció.

Azt is mondta: pápasága kezdetétől XIV. Leó elkötelezett a béke mellett, ebben is folytatja elődje törekvéseit, még ha más is a stílusa, hiszen mégiscsak az Egyesült Államokban született és nőtt fel. A perspektívája azonban globális, nem egy szűk amerikai szempontból nézi ezt a kérdést sem.

Az, hogy elutazott Niceába, az első egyetemes zsinat helyszínére a zsinat 1700. évfordulója alkalmából, jelzi, hogy nagyon a szívén viseli a keresztények egységét. Törökországi látogatása nyilvánvalóvá tette azt is, hogy fontos számára a vallásközi párbeszéd, libanoni látogatása során pedig kifejezte szolidaritását, különösen az ottani keresztényekkel, de minden szenvedő közel-keleti emberrel.

Erdő Péter beszélt a még Ferenc pápa által megnyitott jubileumi szentévről, kiemelve, hogy "a remény zarándokai" jó jelszónak bizonyult, sokan szerveztek a szentév során zarándokutakat, elsősorban Rómába, de nem csak oda, hiszen számos templom kapott búcsúkiváltságot.

Az Esztergom-Budapesti Főegyházmegyében például nagyon sokan felkeresték a péliföldszentkereszti kegytemplomot, a templomban szolgáló szalézi szerzetesek örömmel fogadták és tartalmas lelki programokkal is várták a zarándokokat - tette hozzá a bíboros.

Karácsony az Istenre figyelés ideje, de el kell tudni csendesedni ahhoz, hogy meghalljuk Isten és a másik ember szavát - mondta Steinbach József református püspök, a Magyarországi Református Egyház (MRE) zsinatának lelkészi elnöke karácsony alkalmából az MTI-nek.

A református püspök úgy fogalmazott: a szent időket Isten azért adja nekünk, hogy elcsendesedjünk, figyeljünk az Úrra és azokra, akiket ránk bízott. Arra az Istenre figyelünk ilyenkor, aki úgy szerette a világot, hogy egyszülött fiát adta érte. Az ő szeretetével feltöltekezve pedig talán képesek leszünk majd jövőre kicsit nyugodtabban, a másikra figyelve, keresztény értékeinket nem elfeledve beszélgetni egymással és dönteni közös dolgainkról.

Tartsuk tehát tiszteletben ezt az ünnepet, hogy valóban a csend időszaka legyen, és hogy utána a 2026-os év is csendesebb és bölcsebb lehessen!

- kérte a református püspök.

Steinbach József kitért arra is: úgy látja, mindenki elfáradt a hétköznapi csatározásokban, a túlfeszített élettempóban, a teljesíthetetlen mennyiségű feladatban, a rengeteg inger befogadásában.

"Nem ilyen életet szánt nekünk az Isten" - jelentette ki. A "halálos gürcölés", amibe belehajtjuk egymást, nem egyenlő a szorgalmas munkával. Isten feladatot bízott ránk, de mi mintha a helyébe akarnánk ülni, újjá akarjuk teremteni a világot.

Meddig lehet még ezt fokozni? - tette fel a kérdést, kiemelve, a legnagyobb baj az, hogy már annyira hozzászoktunk a "pörgéshez", hogy amikor végre pihenhetnénk, akkor megrettenünk. Már nem tudunk mit kezdeni a csenddel, a békességgel, sőt rettegünk tőle, mert kikényszeríti, hogy szembenézzünk az életünk alapvető problémáival.

"Ne féljünk a csendtől", a csend áldássá lesz - mondta, emlékeztetve arra, hogy a legelső karácsonykor éppen a csendben lévő, de éberen őrködő pásztoroknak jelent meg az angyali sereg, és nekik hirdette elsőként a Megváltó születését.

Steinbach József az egyház elmúlt évéről szólva úgy összegzett: "sikerült stabilizálni a református egyházat, mindenki a helyén van, békében, szeretetben végezzük a szolgálatot, amit Isten ránk bízott". A bűnbánat után mindig jön a feloldozás, és ebben az esztendőben "megéltük a feloldozás örömét", aminek számos konkrét jele volt.

Kiemelte a magyar református egység májusban tartott napját, amelyen csaknem tízezren vettek részt. A találkozón nemcsak a Kárpát-medence, hanem a világ magyar reformátusai voltak együtt, megerősödve közösségükben és abban, hogy az "Úristen velünk van".

Eredményesnek nevezte az idei, az "ifjúság szolgálata" címmel meghirdetett tematikus évet, melynek csúcspontjaként a nyári Csillagpont Ifjúsági Találkozót jelölte meg. Emellett az év során a gyülekezetekben is megelevenedett az ifjúsági munka, és egyre jobban sikerült az egyháznak elérni a jövő generációt - értékelt.

Szólt arról is: 2026 a református egyházban az imádság esztendeje lesz. A következő évben olyan kihívásokat látnak, nemcsak egyházi, nemcsak magyar közéleti, hanem világszinten is az egyház vezetői, hogy fontosnak tartják kimondani, már nem elég az emberi bölcsesség, szükség van Isten kegyelmére. Azért fognak imádkozni, hogy a történelem ura mutassa meg, mit kell tenni, mikor kell szólni, mikor kell hallgatni.

"Imádkozunk mennyei atyánkhoz, hogy minden szavunk és tettünk a krisztusi üzenetet szolgálja"

- fogalmazott.

Emellett az imádság évének lesz teológiai és gyakorlati vonatkozása is, továbbá liturgiai megújulást is hozhat. Példaként említette, hogy a novemberi zsinaton elhatározták, visszahozzák azt a fontos kálvini elvet, hogy minden istentisztelet "az Isten elé állással", bűnbánattal és feloldozással kezdődjön, ahogy ez egyébként a katolikus és az evangélikus istentiszteleteken történik.

Steinbach József megemlítette a keresztény egyházak közös karácsonyi nyilatkozatát, jelezve, szerették volna közösen hangsúlyozni, hogy az egyházak küldetése, hogy minden megosztás nélkül hirdessék Isten szeretetének örömhírét.

Kimondtuk, hogy a direkt pártpolitikai küzdelmekben nem veszünk részt, de azért ez a körlevél arra is kéri a hívőket és minden jóakaratú embert, hogy amikor a nemzet jövőjéről döntenek, akkor tartsák szem előtt a "család, az igazságosság, a szegényekkel való szolidaritás, a békesség és mindenki testi-lelki jólétének értékeit".

A református püspök hozzátette: ez a nyilatkozat hitvalló, képviseli az evangélium egyetemességét, a legfontosabb azonban, hogy a keresztény egyházak közösen fogalmazták meg.