POLITIK
Rasszista szándékok?
Több helyen is disznófejeket találtak párizsi mecsetek előtt. Az egyikre azt írták: Macron.
Ismét disznófejeket helyeztek el több párizsi mecset előtt. Az egyiken, kék festékkel, a „Macron” felirat díszelgett – számol be a Le Parisien.
Laurent Nunez, Párizs rendőrfőnöke jelentette be kedden az X-en, hogy kora reggel disznófejeket fedeztek fel a városban található több mecset bejárata előtti közúton. Hozzátette: a nyomozást azonnal megindították, és mindent megtesznek, hogy megtalálják ezen aljas cselekmények elkövetőit.
Az AFP egy, az esethez közel álló forrástól értesült, hogy a disznófejeket Párizs, Seine-Saint-Denis és Hauts-de-Seine közútjain fedezték fel.
Gyakori tiltakozási forma
A muszlim vallásban tisztátalannak számító disznó fejének kihelyezése a mecsetek elé hosszabb ideje kísérő jelensége a kontrollálatlan, tömeges, gyakran illegális bevándorlásnak.
Az Emmanuel Macron neve által fémjelzett időszakban rendkívüli mértékben megnőtt az idegenek beáramlása, főleg az észak-afrikai, muzulmán vallás által lakott régiókból. Hétfőn este bukott el Macron negyedik kormánya, amelyet egy év alatt nevezett ki – nem biztos, hogy a véletlen műve az akció kedd reggeli időzítése.
Az iszlamizáció elleni sajátos tiltakozás színtere volt korábban – többek között – Pas-de-Calais 2024 márciusában: itt egy török mecset előtt jelent meg disznófej; Bergerac 2019 márciusában, ahol egy mecset (vitatott) építési területén; vagy a Marne megyei Épernay 2017 májusában, ahol az Abou Bakr mecset tövében találtak a korabeli sajtó által
„rasszistának” minősített disznófejet.
Bizalmi válság Franciaországban: két közvélemény-kutató cég is rendkívül alacsonyra mérte Emmanuel Macron francia köztársasági elnök népszerűségét. A Verian közvélemény-kutató intézet által a Le Figaro magazin számára készített közvélemény-kutatás szerint a franciáknak mindössze 15 százaléka bízik a köztársasági elnökben.
2017 óta példátlanul alacsony szintre zuhant Emmanuel Macron francia köztársasági elnök népszerűsége. A Verian által a Le Figaro magazin számára készített közvélemény-kutatás szerint a franciáknak mindössze 15 százaléka bízik a köztársasági elnökben az ország jelenlegi válságának megoldásában, ami hat százalékpontos csökkenést jelent 2025 júliusához képest.
Párizs lángokban
Ezzel az adattal összhangban áll az Elabe által a Les Echos számára készített felmérés, mely szerint Macron népszerűsége az augusztusi értékhez képest 4 ponttal, 17 százalékra esett vissza. Mindkét adat szerint ez Macron legalacsonyabb népszerűségi mutatója, mióta 2017-ben megkezdte első mandátumát.
Az első mandátuma kezdetén, 2017 májusban mért 64 százalékos támogatottságát Macronnak gyorsan sikerült egy jóval alacsonyabb szintre „küzdenie”: 2018 decemberére, amikor
a francia középosztályt tönkretevő intézkedései válsághelyzetet teremtettek
(a sárga mellényesek lázadása) már csak 23 százalékos volt a népszerűsége.
Míg 2019 márciusában újra elérte a 43 százalékos támogatottságot, 2023 nyarán népszerűsége megállíthatatlanul zuhanni kezdett (nyáron a kormány és a hatóságok által e tevékenységükben különösebben meg nem zavart muszlim hátterű zavargók „gyújtották fel” Párizst és a nagyvárosokat, az év folyamán megkezdődött a nyugdíjreform erőszakos áttolása a törvényhozáson).
Egy Nanterre-ben lelőtt, társaival egy lopott autón, nagy sebeséggel száguldozó 17 éves, Nahel Merouk nevű autótolvaj halálának ürügyén fosztogató, gyújtogató csőcselék terrorizálta éjjelente Párizst és számos más francia nagyvárost 2023 nyarán. Az ügyészség keményen fellépett – az intézkedő rendőrrel szemben (Fotó: MTI/EPA/Yoan Valat)
Fényűző vacsorák
A közvélemény-kutató cégek Macron támogatottságát 2024 májusától, különösen az európai választásokon elszenvedett vereség után a szinte folyamatosan mindössze 20 százalék körüli értékekkel mérik. A lapvélemények szerint nagyzási hóbortban szenvedő elnök népszerűségének a francia elnöki hivatal, az Élysée esztelen költekezése sem tett jót.
Emmanuel Macron francia elnök (k, áll) beszédet mond a párizsi államfői rezidencián, az Elysée-palotában rendezett vacsora előtt 2021. július 5-én. A vacsorát Sergio Mattarella olasz miniszterelnök tiszteletére adták (Fotó: MTI/EPA pool/Yoan Valat)
Miközben a Brüsszel elhibázott intézkedései okáén kitört energiaválság okán a franciák jelentős része csak szociális támogatások segítségével tudja kiegyenlíteni közüzemi számláit, rekordnagyságú hiányt halmozott fel 2024-ben a francia elnöki hivatal olyan kiadásokkal, mint a III. Károly brit király és Narendra Modi indiai miniszterelnök tiszteletére rendezett állami díszvacsorák estrém költségei:
egyetlen év leforgása alatt 125 millió eurót költött el az Élysée-palota vacsorákra és más luxuskiadásokra.
A brit uralkodót a versailles-i kastélyban látták vendégül, a vacsorán kék homárt és rózsás macaront fogyaszthatott a mintegy százhatvan meghívott, akik között olyan hírességek is voltak, mint Mick Jagger vagy Hugh Grant.
Chirac 44 százalékos mélypontja
Az V. köztársaság történetében szinte példátlan népszerűségvesztés fokozza az államfő lemondását sürgető nyomást, amely a távozni – egyelőre – nem szándékozó Macronra nehezedik.
Jacques Chirac, minden idők egyik legnépszerűbb francia politikusa esetében már súlyos népszerűségvesztésről beszéltek, amikor a konzervatív elnököt 2005-ben „csak” a választók 44 százaléka tisztelte meg bizalmával a korábbi 56 százalék helyett; komoly mélypontnak számított mind a konzervatív Nicolas Sarkozy 2011-ben mért 20 százalékos, mind a 20 százalékos küszöb alá belátogató, szocialista Francois Hollande 2014-ben megélt 19 százalékos támogatottsága.
Macron példátlanul alacsony népszerűségi indexe kapcsán elemzők kiemelik: 15 százalékos támogatottsága olyan alacsony szintet jelent, hogy
népszerűsége ennél még a sárga mellényesek tüntetéseinek idején is magasabb volt.
Egész kabinetjével együtt távozik a hétfőn, bizalmi szavazással megbukott francia kormányfő. Bayrou lemondására még inkább megingott a gazdasági és pénzügyi körök bizalma Franciaországban.
Francois Bayrou, akinek kormányát hétfőn a szavazatok elsöprő többségével váltotta le a francia nemzetgyűlés, miután a Macron által egy év alatt negyedikként kinevezett miniszterelnök maga kért szavazást kormánya költségvetési javaslata okán,
Mint azt a Le Figaro is kiemeli: amíg nem nevezik ki az „új csapatot”, addig a most leköszönő kormány – ügyvezető kabinetként – a helyén marad, hogy a „folyó ügyeket” intézze. Hasonló helyzet állt elő a konzervatív erők európai áttörését követően megbukott Gabriel Attal kormányával: Attal épp úgy tovább vitt egy ügyvezető kormányt 2024 júliusa és szeptembere között, mint Michel Barnier és miniszterei tavaly decemberben.
A végrehajtó hatalom mozgástere ez esetben erősen korlátozott: nem terjeszthet elő törvényjavaslatokat, nem változtathat meg szabályozásokat és nem kezdeményezhet pénzügyi hatással járó intézkedéseket.
Bayrou lemondására még inkább megingott a gazdasági és pénzügyi körök bizalma Franciaországban: a miniszterelnök bukását követő napon a kötvénypiacon a tízéves francia államkötvény hozama kedden reggel fél 9 körül 3,48 százalékon állt, míg ennek olasz megfelelője 3,47 százalékon.
A Le Figaro megjegyzi: ennek a szimbolikus ereje annál is jelentősebb, tekintve, hogy Olaszország egészen a közelmúltig a déli euróövezeti országaira jellemző „fiskális fegyelmezetlenséget” testesítette meg.
A parlament feloszlatásától és egy újabb, egy év alatt az ötödik kormány megválasztásától kezdve Emmanuel Macron köztársasági elnök lemondásán át a rendkívüli jogkörök életbe lépéséig a legkülönfélébb forgatókönyvek vetődnek fel: 70 éves történetének legsúlyosabb intézményi válságát éli a francia V. köztársaság.
„A kellemetlenség valós”
– ezzel a meglehetősen árulkodó mondattal ismerte el Mathieu Gallard, az Ipsos France közvélemény-kutatója a Politico című brüsszeli lapban, hogy a franciák politikai éretlenségükben nem értik, mi a tennivalójuk.
Pedig szerinte egyszerű a megoldás: természetesen ki kéne tartaniuk az Európai Unió elveinek és sajátos értékrendjének egyik fő támasza, Emmanuel Macron mellett.
Menjen Macron is!
Ismert: Francois Bayrou kormányfő – aki egy év alatt a negyedik ezen a poszton Franciaországban – bizalmatlansági szavazást kért kormánya ellen szeptember 8-ára, két nappal azelőtt, hogy megindulna a szeptember 10-ére bejelentett, alulról szerveződő „országos blokád” a kormány nyáron bejelentett, 44 milliárd eurós megszorítási terve miatt. A bizalmatlansági indítványon a kormány azóta már megbukott.. Mindezek következtében a legerősebb – egyébiránt ellenzékben politizáló – ellenzéki pártok most már Emmanuel Macron távozását követelik.
Ezek a politikai erők ugyanis, a francia közvélemény jelentős részével összhangban, fölvetik a parlamentet 2024-ben szétkergető, ám az általa teremtett káosszal megbirkózni alig tudó, s az országot immár költségvetés nélkül vezető államfő felelősségét, és lemondásában látják a válság megoldását.
A Macron menesztése mellett álló konzervatív Nemzeti Tömörülés (RN) és a szélsőbaloldali Engedetlen Franciaország (LFI) mandátumai együttesen kiteszik a nemzetgyűlés mandátumainak egyharmadát – ezt tartja a Politico által idézett Gallard „kellemetlenségnek”. Mi több, ismeri el Gallard,
az elnök lemondásának óhaját „még a Macron táborához közel állóktól is halljuk”.
A világ haladó szellemű közvéleményét tehát – éppúgy, mint a franciákat – sürgősen ki kell oktatni, „edukálni” szükséges. A tűzoltásra, hogy végre helyesen értelmezze a nemzetközi közvélemény az V. köztársaság válságát – szemben olyan komolytalan, marginális véleményekkel, mint amit a francia nép választott tisztségviselői, jogászai és politológusai képviselnek – a Politico című lap, Brüsszel szócsöve vállalkozott.
Megoldást kínál a Politico
Macron „idő előtti távozása semmit sem tenne a káosz megoldása érdekében” – nyilatkoztatja ki a brüsszeli lap cikkében Clea Calcutt.
A Politico munkatársa nem először hallatja hangját a „haladó” szellemű eszmék védelmében: amint arról a Wikipédia „woke” szócikke is tanúskodik, az újságírónő egy korábbi cikkében harcosan kirohant azon „összeesküvés-elmélet” ellen, amely a woke ideológiáját az „iszlamizmust támogató baloldal” őszerinte nem létező, megalapozatlan jelenségével hozzák összefüggésbe. Calcutt az ellen is szót emelt, hogy
a „woke” szót egyáltalán pejoratív értelemben használják
és összeférhetetlennek tartsák a francia értékekkel.
A haladó szellemű brüsszeli lap most felteszi a kérdést: „Vajon egy új előre hozott választás működőképes többséget teremtene? (…) még ha Macron le is mondana, utódja szinte biztosan ugyanazokkal az akadályokkal szembesülne. Az Ötödik Francia Köztársaság intézményei közel 70 éven át kitartottak, függetlenül attól, hogy az emberek hányszor vonultak utcára, vagy mennyi ideig sztrájkoltak.”
Az emberek tehát – véli a Politico – nyugodtan sztrájkolhatnak. Majd megunják, és hazamennek.
Mi több, a lap még megoldást is kínál. Calcutt megszólaltja a Eric Chaneyt, a franciaországi AXA biztosítótársaság korábbi vezető közgazdászát, aki kifejti: „Németország esetleg elkezdi majd úgy gondolni, hogy Franciaország komoly problémát jelent, ám az EKB (Európai Központi Bank) esetleg nem lesz képes segíteni a francia kormánynak az adósság kezelésében.” Chaney szerint
Németország ezért feltételeket szabhat az EKB által Franciaországnak nyújtott segítséghez.
Fejlettek-e a franciák?
„De még ha Berlinnek sikerülne is nyomást gyakorolnia a francia politikai elitre, vajon Franciaország követné-e a példáját?” – aggodalmaskodik a Politico, tamáskodva afölött, hogy a renitens Párizs képes lesz-e felzárkózni az ideológiailag fejlett német szociáldemokraták és kereszténydemokraták mögé.
A lap tehát kitűnőnek látja az alkalmat arra, hogy az V. köztársaság, amely több mint 3 ezer milliárd eurós adósságot görget maga előtt, fölvegyen még egy kis államkölcsönt – vezető politikusai pedig, ha másért nem, hát a kölcsön miatt fegyelmezettebben és egységbe forrva követhetnék az EU iránymutatását.
Mindeközben Franciaországban…
„A Franciaországot sújtó politikai válság egyre gyorsul: az intézményi diszfunkciók szaporodnak, és a patthelyzetek strukturálisakká válnak.
Ez már nem egyszerű kormányzati instabilitás, hanem egy rezsimválság, amelynek következményei nehezen mérhetők”
– elemzi a kialakult helyzetet Guillaume Bernard jogtörténész és politológus a Valeurs Actuelles hasábjain.
A Nemzeti Tömörülés (RN) mellett, amely az elnököt „lemondásra” szólítja fel, míg az Engedetlen Franciaország (LFI) az „előre hozott elnökválasztás” mellett érvel, egyre több fajsúlyos politikus követeli ezt a forgatókönyvet.
Valérie Pécresse, a jobbközép Köztársaságiak párt elnökjelöltje beszél támogatóihoz egy párizsi kampányrendezvényen 2022. április 3-án. Kirepülne Macron szárnyai alól (Fotó: MTI/EPA/Christophe Petit Tesson)
A közelmúltban Meaux polgármestere, Jean-Francois Copé, (2005-ben költségvetési és államreform-miniszter, 2007-ben a francia parlament többségi frakcióinak vezetője), David Lisnard, Cannes polgármestere (aki betiltotta a burkiniben való fürdőzést, melyet aztán a legfelsőbb bíróság felfüggesztett), és nemrég Valérie Pécresse, az Île-de-France régió elnöke (a Macront támogató Köztársaságiak meghatározó, mérsékelt konzervatív politikusa) is sürgette a köztársasági elnök lemondását.
Pécresse (volt felsőoktatási, majd költségvetési miniszter, pártjának 2022-es elnökjelöltje) gesztusa azért figyelemre méltó, mert a Köztársaságiak jelentik Macron egyetlen, nagyobb parlamenti erővel rendelkező, az elnököt támogató parlamenti frakcióját. A Köztársaságiak elnöke, a belügyminiszteri feladatot is ellátó Bruno Retailleau hétfőn felszólította a párt politikusait, hogy „ne gyakoroljanak nyomást a köztársasági elnök lemondására”.
Felkészül Marine Le Pen
„Csak egyetlen kiút van ebből a politikai patthelyzetből, amelyben vagyunk, és ez az, hogy visszatérünk az urnákhoz és szembenézünk a francia néppel” – hangsúlyozta Marine Le Pen, aki a Nemzeti Tömörülés (RN) honlapján közzétett nyilatkozatában kiemelte: Macronnak szembesülnie kell „az intézményi blokáddal, amelyet saját maga teremtett”, és az adott helyzetben „ki kell jelentenie a nemzetgyűlés feloszlatását, vagy nyilvánvalóan lemondását, és egy új elnökválasztásnak kell lehetővé tennie a franciáknak, hogy megválasszák az ország irányát ” – tette hozzá. Le Pen jelezte: „kész arra, hogy megtestesítse a változást”.
Jordan Bardella, az RN elnöke emlékeztetett arra, hogy 123 képviselőjük nyilvánvalóan nem szavazott bizalmat Bayrounak. A
„Nem hiszek a Mikulásban. Bayrou úr továbbra sem tesz semmit;
hónapok óta ugyanazokat az irányelveket alkalmazza, mint elődei és Emmanuel Macron” – fogalmazott Bardella.
„Bár az Engedetlen Franciaország (LFI) még eljárást is kezdeményezett Macron menesztésére, egy ilyen forgatókönyvnek kevés esélye van: az államfő mandátumát alkotmányosan csak végleges akadály esetén lehet megszakítani, a francia alkotmány 68. cikkében előírt elmozdítási eljárás keretében” – írja a Leclubdesjuristes.com című francia jogi oldal. Ehhez a nemzet érdekeinek elárulását vagy „mandátumának gyakorlásával nyilvánvalóan összeférhetetlen kötelességszegést” kéne az államfőre bizonyítani.
Ha teljes politikai patthelyzet áll elő, Macron sem ekkor, sem az ország szeptember 10-ére tervezett „blokád alá vétele” után sem kényszerül feltétlenül lemondásra: a Le Figarónak nyilatkozó Christophe de Voogd történész például emlékezet, hogy „az elnök alkotmányos hatalmai között
van egy végső fegyver: a 16. cikkely alkalmazása”.
Ez gyakorlatilag teljhatalmat ad az államfőnek, ha a helyzet kicsúszik az irányítás alól, és az intézmények blokkolva vannak.
Válsághelyzetben ugyanis a francia alkotmány 16. cikke szerinti rendkívüli elnöki intézkedési jogkör is megilleti a köztársasági elnököt – támasztja alá az MTA egyik tanulmánya is. „Ez egyfajta különleges jogrend kizárólag az ország egész területére rendelhető el – a köztársaság intézményeinek, a nemzet függetlenségének vagy területi integritásának, valamint az ország nemzetközi kötelezettségvállalásai teljesítésének súlyos és közvetlen veszélyeztetettsége estén, ha az alkotmányos intézmények rendes működése nem biztosított.” Ez a cikkely lényegében biankó intézkedési jogkört ad az elnök kezébe, amely 30 napig tart, és adott esetben 60 nappal meghosszabbítható.
Marine Le Pen, a francia ellenzéki Nemzeti Tömörülés (RN) frakcióvezetője és Jordan Bardella pártelnök, a Patrióták Európáért (PfE) európai parlamenti frakció elnöke nyilatkozik a sajtó munkatársainak, miután Francois Bayrou miniszterelnökkel egyeztettek a párizsi kormányfői hivatalban, a Matignon-palotában 2025. szeptember 2-án, hat nappal a Bayrou-kormányról tartandó parlamenti szavazás előtt. Nevetve győzne? (Fotó: MTI/EPA/Christophe Petit Tesson)
Mélenchon puccsa?
Míg a politikai osztály egyértelmű válsága tart, az egyik legnagyobb parlamenti párt, az iszlamistákat elvakultan támogató, szélsőbalodali LFI trockista elnöke, Jean-Luc Mélenchon arra számít, hogy a szeptember 10-ére tervezett blokáddal saját malmára hajthatná a vizet. Általános sztrájkra hív hát fel és igyekszik a feszültséget az utcára vinni. Zavar, rendbontás esetén nyilván többmilliós, muszlim hátterű szavazóbázisa sem hagyná magára Mélenchont.
Egy ilyen forgatókönyv aggodalomra adhat okot az esteleges antiszemita kilengések okán is: a CNEWS francia hírtelevízió, az Europe 1 és a JDD (Journal du dimanche című lap) számára készített, szerdán közzétett, a CSA közvélemény-kutató intézet által végzett felmérés szerint
a franciák jóval több mint fele (62 százaléka) kételkedik abban, hogy Emmanuel Macron hatékony lenne a franciaországi antiszemitizmus elleni küzdelemben.
A megkérdezettek csak 37 százaléka mondta azt, hogy bízik az államfőben a franciaországi antiszemitizmus elleni küzdelemben, míg egy százalékuk inkább nem kívánt véleményt nyilvánítani. A nemek szerinti megoszlást tekintve a férfiak 58 százaléka és a nők 66 százaléka fejezte ki bizalmatlanságát Emmanuel Macron iránt ebben a kérdésben.
„Akár számításból, akár tehetetlenségből, a politikai szereplők úgy tűnik, készek megnyitni az utat egy olyan folyamat előtt, amely forradalmi eseményekhez vezethet, annyira nagy a sok francia kétségbeesése a fizikai, gazdasági vagy kulturális bizonytalanság miatt. A történelem azonban megmutatja: az ilyen események bármikor kicsúszhatnak kezdeményezőik kezéből.
A forradalom soha nem egy teljesen irányítható folyamat. Sőt, akár azok ellen is fordulhat, akik elindították.
Logikája ugyanis a folyamatos eszkaláció. A kiváltó ok, amely marginális is lehet (a csepp, amely az utolsó a pohárban), olyan dinamikát indít el, amely irracionálissá válhat” – figyelmeztet Guillaume Bernard.
Ripost hírek
