A Nyugat feláldozza Ukrajnát?

Scott Ritter volt amerikai hírszerző tiszt szerint Washington és Európa ellenzői akár Ukrajna jövőjét is kockára teszik, hogy meggátolják az Egyesült Államok és Oroszország kapcsolatainak javulását.

A volt hírszerző tiszt az Dialogue Works YouTube-csatornának adott interjúban úgy fogalmazott:

„Az Egyesült Államokban és Európában óriási az ellenállás azzal szemben, hogy Donald Trump jobb kapcsolatokat építsen ki Oroszországgal. Sajnos azok, akik ezt ellenzik, hajlandók feláldozni Ukrajnát, hogy elérjék a céljukat. És amikor feláldozásról beszélek, szó szerint Ukrajna feláldozását értem. Megsemmisítik Ukrajna genetikai állományát.”

Ritter szerint a kijevi vezetés rövidesen arra kényszerül, hogy „18 éveseket küldjön a frontvonalra”, amivel „Ukrajna, mint nemzet, gyakorlatilag megszűnik”.

Az ország 2022 februárja óta általános mozgósítást hirdetett, amelyet azóta többször is meghosszabbítottak. A hatóságok mindent megtesznek annak érdekében, hogy a hadköteles férfiak ne kerülhessék el a szolgálatot. Az ukrán közösségi médiában rendszeresen jelennek meg felvételek kényszermozgósításról és a lakosság és a katonai biztosok közötti összetűzésekről.

A hadseregben tapasztalható súlyos emberhiány miatt a katonai hivatalok dolgozói egyre gyakrabban tartanak razziákat nyilvános helyeken, és erőszakot is alkalmaznak az elfogottakkal szemben.

Eközben a hadköteles korú férfiak minden lehetséges módon igyekeznek elhagyni az országot, sokszor életüket kockáztatva – írja a Tass.

Tovább folytatódó háború egyre nagyobb eséllyel a vereségre, vagy valódi garancia nélküli béke jelentős területi veszteségek árán – jelenleg ebből a két lehetőségből választhat Volodomir Zelenszkij ukrán elnök. A brit Spiked című lap cikke szerint Zelenszkij nem adhat jó választ a kihívásokra, mert ilyen nem is létezik, Ukrajna kénytelen lesz súlyos áldozatokkal befejezni a harcokat.

Az alaszkai amerikai–orosz csúcstalálkozó és az azt követő washingtoni egyeztetések nyomán a béketárgyalások lehetősége hirtelen közelebb került, mint 2022 óta valaha. Volodomir Zelenszkij ukrán elnöknek azonban már nemcsak katonai és politikai, hanem komoly erkölcsi dilemmákkal is szembe kell néznie. A legfontosabb kérdés, hogy érdemes-e területeket feladni a béke reményében.

Hivatalosan Ukrajna ragaszkodik az 1991-es határokhoz, és alkotmánya is tiltja a területi engedményeket.

A valóság azonban azt mutatja, hogy Oroszország lassan ugyan, de folyamatosan nyomul előre a Donbaszban, miközben az ukrán hadsereg emberhiánnyal küzd, a nyugati támogatás akadozik, és Európának is egyre nehezebb fegyverekkel ellátni Kijevet.

A „területet a békéért” elv eddig elképzelhetetlennek tűnt, de mára sokak szerint reális lehetőség.

A területi viták középpontjában a Krím és a Donbasz áll. Előbbit Moszkva sosem fogja feladni, utóbbit pedig nemcsak stratégiai szempontból tartja létfontosságúnak, hanem szimbolikus jelentősége miatt is. Trump „területcseréről” szóló ötlete ezért tűnik egyeseknek járható útnak: Oroszország bizonyos területeket átadhat, másokat viszont megtarthatna. Nagy kérdés, hogy az ukrán lakosság mindezt megsemmisítő vereségként vagy az egyre romló helyzetben józan kompromisszumként éli meg.

A döntést tovább bonyolítja a biztonsági garanciák kérdése. Zelenszkij kezdettől fogva ragaszkodott ahhoz, hogy csak akkor ül tárgyalóasztalhoz, ha országának biztonságát külső erők – lehetőleg az Egyesült Államok – szavatolják. Az alaszkai találkozó eredménye, amely szerint Oroszország hajlandónak mutatkozik valamilyen biztonsági garanciák elfogadására, látszólag új helyzetet teremtett, ám az ördög a részletekben rejlik: Oroszország azóta nyilvánvalóvá tette, hogy nyugati csapatok jelenlétét nem tűrné el Ukrajnában.

Az ukrán szempontból súlyos áldozatokkal járó alkuért cserébe apró vigaszt nyújtana, ha a határok átrajzolása „de facto” és nem pedig „de jure” lenne – vagyis a nyugati országok nem ismernék el jogilag az orosz területi hódításokat, csak a tényleges állapotot vennék tudomásul. Ezzel nyitva maradna a jövőbeni visszarendeződés minimális esélye.

A megegyezés sikere végül azon fog múlni, hogy mit mondanak majd azok a családok, amelyek fiaikat és férjeiket vesztették el a fronton.

Hogyan lehetne megőrizni a nemzeti méltóságot egy olyan megállapodásban, amely területi veszteségekkel jár? Elsöpri-e Zelenszkijt a népharag, ha egy nagyon népszerűtlen megállapodást akarna megkötni?

A közvélemény-kutatások szerint egyre többen szeretnék, ha véget érne a háború, de a „terület a békéért” gondolata továbbra is megosztó. Az elnök érvelhetne azzal, hogy Ukrajna így is megőrizte függetlenségét, megtartotta kulcsfontosságú városait, és továbbra is esélye lehet az európai integrációra. Ha a további harc mellett dönt, akkor a győzelem esélye egyre csekélyebb is.

Volodimir Zelenszkij tehát a háború első hetei után ismét a történelem szorításában találja magát. Akár a kompromisszum, akár a folytatás mellett dönt, minden választása súlyos árat követel – saját jövőjétől kezdve az ország területi épségén át a nemzeti önazonosságig. A béke és a háború határán állva nincs jó opciója, csak rossz és még rosszabb. Az ukrán elnök olyan kérdés előtt áll, amire lehetetlen nyerő választ adnia.

A béke csak akkor lehetséges Ukrajnában, ha rendezik a NATO keleti bővítésének ügyét – közölte Vlagyimir Putyin orosz elnök hétfőn az észak-kínai kikötővárosban, Tiencsinben tartott Sanghaji Együttműködési Szervezet (SCO) 25. csúcstalálkozóján.

A Nyugat megpróbálta Ukrajnát befolyása alá vonni, majd arra törekedett, hogy a volt szovjet köztársaságot az Egyesült Államok vezette NATO katonai szövetséghez csábítsa – tette hozzá az orosz elnök.

Kijelentette: a válság megoldásához a kiváltó okokat kell kezelni, és helyre kell állítani a biztonságban a méltányos egyensúlyt.

Közölte: az augusztusi alaszkai csúcson a Donald Trumppal folytatott tárgyalások eredményei utat nyitottak a békéhez, ezekről már tájékoztatta Hszi Csin-pinget, és a többi SCO-vezetővel is egyeztetni kíván.

Putyin a csúcstalálkozón köszönetet mondott Kínának és Indiának az ukrajnai válság rendezésére tett erőfeszítéseikért.

Putyin a szervezet szerepéről is szót ejtett. Szerinte az SCO megerősítette a valódi multilateralizmust, amit az is jelez, hogy a tagállamok elszámolásaikban mind gyakrabban a nemzeti valutákat használják. Ez teremti meg a politikai és gazdasági alapot egy új eurázsiai stabilitási és biztonsági rendszer kialakításához, amely – szemben az eurocentrikus és euroatlanti modellekkel – figyelembe veszi a részt vevő országok érdekeit, kiegyensúlyozott, és nem engedi, hogy egy állam mások rovására biztosítsa saját biztonságát- tette hozzá.

Putyin az indiai miniszterelnök, Narendra Modi és a házigazda Hszi Csin-ping kínai elnök társaságában vett részt a Sanghaji Együttműködési Szervezet (SCO) tiencsini csúcstalálkozóján, ahol a vezetők rövid eszmecserét folytattak.

A német kancellár az ukrajnai háború elhúzódására számít – Friedrich Merz erről a ZDF német közszolgálati műsorszolgáltatónak adott interjújában beszélt vasárnap.

„Magamban felkészülök arra, hogy ez a háború még sokáig tarthat” – hangoztatta a német kancellár, mondván: nincsenek tévképzetei arról, hogy a háborúk miként érnek véget. „Vagy az egyik fél katonai vereségével a másik ellen, jelenleg ezt sem Oroszország, sem Ukrajna esetében nem látom. Vagy pedig gazdasági, illetve katonai kimerültség révén. De jelenleg ezt sem látom egyik oldalon sem” – tette hozzá.

Mint mondta, jelenleg intenzív diplomáciai kezdeményezésekkel próbálják a háborút minél hamarabb befejezni, „de biztosan nem Ukrajna kapitulációjának árán”. Ezt azzal indokolta, hogy egy újabb ország következne Ukrajna kapitulációja esetén. „Aztán holnapután mi következnénk. Ez nem opció” – fűzte hozzá.

Merz mindamellett visszautasította a német békefenntartók ukrajnai telepítésével kapcsolatos találgatásokat. „Jelen helyzetben senki sem beszél szárazföldi csapatokról Ukrajnában” – mondta. A nyugati szövetségesek biztonsági garanciákról tárgyalnak egy esetleges fegyverszünet esetére. „Az első számú prioritás az ukrán hadsereg támogatása, hogy tartósan meg tudja védeni az országot” – húzta alá. Kiemelte, hogy most ezen fáradoznak. Sok más kérdés akkor válik relevánssá, ha megegyezés születik Oroszországgal – tette hozzá.

Utóbbi kapcsán hangsúlyozta, hogy Ukrajnának meg kell őriznie függetlenségét és szövetségesi kapcsolatai megválasztásának szabadságát.

A német kancellár egyben leszögezte, hogy az Egyesült Államokat mindenképpen be kell vonni a rendezésbe, és sürgette, hogy az orosz-ukrán csúcstalálkozó elmaradása miatt Washington fogadjon el további szankciókat Moszkva ellen.