Migránsbandák garázdálkodnak Nagy- Britanniában

A június második felében nyilvánosságra hozott Casey-jelentés valósággal felrobbantotta a brit közéletet: a dokumentum részletesen feltárta, hogy számtalan esetben hogyan erőszakoltak, ütlegeltek, drogoztak be, sőt olykor gyilkoltak meg kiskorú brit lányokat migrációs hátterű, úgynevezett grooming bandák (kiskorúakat kizsákmányoló bandák). Az elkövetők között kiemelkedő a pakisztáni muszlim férfiak aránya.

A sokkoló hatású jelentés megerősíti, hogy az Egyesült Királyságban is nagyon súlyos gondok kísérik az Európán kívülről érkezők beilleszkedését. A legmegdöbbentőbb azonban nem csak a feltáruló bűncselekmények brutalitása, hanem a női jogok védelméért máskor azonnal kiálló progresszív elit mély hallgatása.

A brit közvélemény évekig hallhatott mondvacsinált fogalmakat és kifejezéseket a patriarchális elnyomásról. Most viszont, amikor csoportos nemi erőszak elkövetésére, kényszerterhességekre és megfélemlítésből felgyújtott családi házak ügyére irányul a közfigyelem, alig hallani ezen csoportok részéről tiltakozást.

London saját bevallása szerint „büszke feminista” pakisztáni származású főpolgármestere, Sadiq Khan például korábban rendre osztott meg bejegyzéseket a metoo-ügy kapcsán, de a kiskorúakat szexuálisan bántalmazó bandákról nem nyilatkozott, hallgatásba burkolózik. A brit kormány is sokáig halogatta a nemzeti vizsgálóbizottság felállítását, mígnem a közfelháborodás rákényszerítette Keir Starmer brit miniszterelnököt a cselekvésre.

A jelentés szerint a rendőrség, a szociális szolgálatok és a helyi hatóságok sokszor tudtak a bűncselekményekről, de a rasszizmusvád jelentette kockázat és félelem miatt inkább gyakran szemet hunytak azok felett.

Így a multikulturális harmónia politikai látszatának fenntartása fontosabbnak bizonyult, mint a döntően munkásosztálybeli kiskamaszok testi épsége. A „higgyünk minden nőnek” szlogen – úgy tűnik – nem vonatkozott azokra a kiskorú lányokra, akiket kebab üzletek feletti lakásokban rendszeresen megerőszakoltak.

A jelenség mögött húzódó kulturális és közösségi okokat évekig tabuként kezelték. Az elkövetők egy jelentős része a pakisztáni társadalomban is peremre szorult vidékről, Mirpurból származik. A bűncselekmények fő tanulságai mégsem etnikai, hanem kulturális vonalon vonhatók le. Az elkövetőek jobbára olyan környezetből jöttek, ahol a nők alárendelt szerepe intézményesült, és amelyek zárt, az országon belül a britektől önkéntesen elkülönülő diaszpórákat alkottak.

A családegyesítés címén behozott rokonok gyakran gyenge nyelvtudással, kilátástalan munkalehetőségekkel érkeznek – így még nehezebben illeszkednek be a brit társadalomba.

A Casey-jelentés üzenete egyértelmű: a tettesek olyan bűnözők, akiket a hatóságok pusztán politikai megfontolásból jó ideig futni hagytak. A számok is cáfolják a progresszív elit által gyakran hangoztatott rendszerszintű rasszizmus vádját:

Londonban a szexuális erőszakkal kapcsolatos letartóztatások több mint kétharmada külföldi állampolgár ellen történik.

A bűncselekményekben nem csak a pakisztáni származású bűnelkövetők aránya kirívó. Más, Európán kívüli államokból érkezettek is nagyon rossz mutatókkal bírnak.

Az Egyesült Királyság bírósági ítéletei szerint az országban élő eritreai férfiak közel hússzoros arányban követtek el szexuális bűncselekményeket a brit születésű emberekhez képest.

A nyilvánosság figyelme elé kerülő bűncselekmények tömege után nehéz lesz továbbra is azt állítani, hogy az integráció kudarca csupán szélsőséges politikai csoportok által kitalált ügy. Az Európán kívüli migráns háttérrel rendelkező erőszaktevő bűnbandák veszélye leginkább a védtelen kiskorú lányokat sujtja.

A politikai korrektség lerombolása nélkül nehezen elképzelhető a változás. Egyes Európán kívüli kulturális normák összeegyeztethetetlenek a brit (és európai) jogrenddel, a brit államnak pedig kötelessége az áldozatok védelme, akkor is ha az eddigi migrációs politikát kellemetlen fényben világítják meg az elkövetett bűncselekmények.

A brit kormány  törvénymódosítási tervei alapján a jövőben nem kaphatnak menedékjogi védelmet Nagy-Britanniában azok a külföldiek, akiket korábban szexuális bűncselekmények miatt szabadságvesztésre ítéltek.

A londoni belügyminisztérium kiemeli tájékoztatásában, hogy az 1951-ben kelt genfi menekültügyi konvenció alapján jelenleg is megtagadható a menedékjogi státus olyanoktól, akikkel szemben terrortevékenység vagy háborús bűncselekmény gyanúja merül fel.

A tárca szerint azonban a munkáspárti brit kormány a határbiztonsági, menedékjogi és bevándorlási törvény módosításával az olyan elmarasztaló ítéleteket is kizáró okká nyilvánítja, amelyek alapján Nagy-Britanniában az érintett külföldieket fel kell venni a szexuális bűncselekmények elkövetőinek nyilvántartásába.

A jogszabály módosítása nyomán azok, akik ebben a nyilvántartásban szerepelnek, nem kaphatnak menekültstátust, így nem részesülhetnek menedékjogi védelemben.

A belügyminisztériumi tájékoztatás szerint a tervezett törvénymódosítás része annak a kormányzati törekvésnek is, amelynek célja, hogy egy évtized alatt a felére csökkenjen a nők és a fiatal lányok ellen elkövetett erőszakcselekmények száma az országban.

A munkáspárti brit kormány, amely a tavaly júliusi parlamenti választások óta van hivatalban, általánosságban is jelentősen szigorította az illegális bevándorlással szembeni jogi fellépést. A Labour-kabinet által elfogadtatott határbiztonsági, menedékjogi és bevándorlási törvény ugyanolyan beható intézkedési, vizsgálati és büntetőjogi hatásköröket biztosít a szervezett bevándorlási bűnözés ellen, mint amilyenekre a terrorizmusellenes törvény ad felhatalmazást a brit hatóságoknak a terrorszervezetek elleni fellépéshez.

életfogytiglani börtönbüntetésre ítéltek egy 92 éves férfit egy idős nő megerőszakolásáért és meggyilkolásáért egy olyan ügyben, amelynek megoldása 58 évig tartott. Ez az ügy lehet az Egyesült Királyság leghosszabb időn át kihűlt nyomon maradt ügye, amelyet aztán mégis sikerült megoldani – számolt be a BBC.

Ryland Headley 34 éves volt, amikor 1967. június 28-án megfojtotta a 75 éves özvegy Louisa Dunne-t a bristoli Eastonban lévő otthonában. A nőt később a ház nappalijának a padlóján találta meg a szomszédja. A patológus megerősítette, hogy fojtogatás és a szájra gyakorolt nyomás következtében bekövetkezett fulladás miatt halt meg.

A most 92 éves férfit 2025. július 1-jén érte utol az igazságszolgáltatás: életfogytiglani börtönt kapott a tettéért.

A bíró, Justice Sweeting kimondta, hogy a támadás könyörtelen és kegyetlen volt, és az Ipswichből származó Headley nem mutatott megbánást tettei miatt.

Mint a tárgyaláson elhangzott,  Mrs. Dunne egyedül élt a halála előtt. Az ítélet szerint Ryland Headley előre eltervezte a nemi erőszakot, majd betört a lakásba és brutálisan megtámadta őt.

„A bűncselekmények jellege az emberi élet és méltóság teljes semmibevételéről tanúskodik. Dunne asszony kiszolgáltatott volt, egy idős, egyedül élő, kis termetű nő. Úgy kezelte őt, mint egy eszközt a cél érdekében. Az otthona, a teste és végül az élete meggyalázása egy elvetemült ember könyörtelen és kegyetlen cselekedete volt. Lehet, hogy nem állt szándékában ölni, de megerőszakolta őt, és brutálisan megtámadta”– hangzott el az ítélethirdetésen a BBC szerint.

A tanúk padján ült Louisa Dunne unokája, az akkor 20 (most pedig 78) éves Mary Dainton is, aki elmondta, milyen mélyreható pusztítást okozott a férfi tette. Többek közt elmondta, hogy a környékbeliek elzárkóztak a családjától, amikor megtudták a nagyanyja halálának körülményeit. „Érzelmileg olyan dolgokkal kellett megküzdenem, amikre nem számítottam. A nemi erőszak és a gyilkosság megbélyegzéssel jár. Ez felforgatta az életemet. Szomorúnak és nagyon fáradtnak éreztem magam, ami kihatott a hozzám közel állókkal való kapcsolataimra is. Mélységesen elszomorít, hogy mindazok, akik ismerték és szerették Louisát, nincsenek itt, hogy lássák, amint igazságot szolgáltatnak” – mondta Mary Dainton.

A BBC szerint a rendőrség a helyszínen gyűjtött és archivált bizonyítékok alapján építette újra az ügyet Headley körül,

amelyet az Egyesült Királyság leghosszabb ideje húzódó olyan megoldatlan ügyének tartják, amelyre most mégis sikerült pontot tenni.

A helyileg illetékes rendőrség, Avon és Somerset rendőrkapitányságának a korábbi bűncselekményeket újravizsgáló csoportja 2023-ban nézte át az archivált anyagokat, és ekkor bukkantak rá arra a szoknyára, amelyet Louise Dunne viselt a támadás idején. Ez a bizonyíték hozta meg az áttörést: miután elküldték törvényszéki vizsgálatra, teljes DNS-profilt kaptak a támadóról, amely milliárd az egyhez eséllyel egyezett Ryland Headley-ével (vagyis egészen minimális esélye maradt a tévedésnek).

Ráadásul a most 92 éves férfit korábban, 1977 októberében kétrendbeli nemi erőszakért már egyszer elítélték.

Akkor szintén két magányos idős nőt támadott meg, miután az éjszaka folyamán betört az otthonukba, hasonlóan a Dunne asszony ellen elkövetett támadáshoz.

„Ryland Headleynek végre igazságot szolgáltatnak a Louisa ellen 1967-ben elkövetett szörnyű bűntetteiért. Ennek a bűncselekménynek a hatása hosszú árnyékot vetett a városra és különösen Louisa családjára, akiknek azóta is szomorúsággal és traumával kell megküzdeniük” – összegezte Dave Marchant főfelügyelő, a rendőrség vezető nyomozója a történteket.

Az ítélet értelmében Headley – aki tagadta a nemi erőszakot és a gyilkosságot – 20 évnél korábban még feltételesen sem lesz szabad lábra bocsátható.  Az ítélethirdetés után a bíró azt mondta neki: „Soha nem fog szabadulni. A börtönben fog meghalni.”