A NATO-t bírálta a brazil elnök, de keményen

A NATO a globális fegyverkezési versenyt segíti elő azzal a döntésével, hogy tagországai néhány éven belül a GDP 5 százalékára tervezik növelni védelmi kiadásaikat – jelentette ki vasárnap Luiz Inácio Lula da Silva brazil elnök.

A politikus erről a BRICS-csoport (Brazília, Oroszország, India, Kína, Dél-Afrika, Indonézia, Egyiptom, Irán, Etiópia és az Egyesült Arab Emírségek) állam-, illetve kormányfőinek Rio de Janeiróban tartott kétnapos csúcstalálkozójának megnyitóján beszélt.

„A világ a második világháború vége óta nem látott, példátlan számú fegyveres konfliktussal kénytelen szembe nézni. A NATO nemrég hozott döntése a fegyverkezési versenyt segíti elő”

– hangsúlyozta a brazil elnök.

Mint mondta, a NATO-tagországoknak könnyebb „előteremteni a GDP 5 százalékát katonai kiadásokra”, mint kiutalni a GDP korábban ígért 0,7 százalékát a fejlődő országoknak.

„Sokkalta könnyebbé vált forrásokat irányítani a háborúk fenntartásába, mint befektetni a béke elérésébe”

– állapította meg Lula da Silva.

A brazil államfő beszédében párhuzamot vont az el nem kötelezett országok mozgalmával a hidegháború idején. „A BRICS az el nem kötelezett országok mozgalmának örököse” – jelentette ki.

Felhívta a figyelmet egyben arra, hogy BRICS tagországok a világ lakosságának több mint felét, és gazdasági erejének 40 százalékát képviselik.

A brazil elnök egyben felszólította a nemzetközi közösséget, hogy „ne maradjon közömbös” az Izrael által a Gázai övezetben elkövetett, Lula által népirtásnak nevezett cselekményekkel szemben, miközben Dohában tárgyalások indulnak a tűzszünetről.

„Abszolúte semmi sem igazolja a Hamász által elkövetett terrorcselekményeket. De nem maradhatunk közömbösek az Izrael által Gázában elkövetett népirtás, az ártatlan civilek lemészárlása és a kiéheztetés háborús fegyverként való alkalmazása iránt sem” – mondta.

Felszólította egyben az ukrajnai konfliktus szereplőit, hogy mélyítsék el a közvetlen párbeszédet a tűzszünet, illetve a tartós rendezés érdekében.

Vlagyimir Putyin orosz elnök, aki videókapcsolaton keresztül szólt a csúcstalálkozó résztvevőihez, megjegyezte, hogy a BRICS egyre több hasonlóan gondolkodó országot vonz a globális Dél és Kelet soraiból. Úgy fogalmazott, hogy az egyenlőségen és partnerségen alapuló társulás hangja egyre hangosabban szólal meg a világ porondján.

Kifejtette azon véleményét is, hogy a globalizáció liberális modellje leáldozóban van.

Narendra Modi indiai kormányfő arra hívta fel a figyelmet, hogy az új országok csatlakozása a BRICS-hez mutatja a szervezet képességét arra, hogy az idők követelményeinek megfelelően tudjon változni.

Cyril Ramaphosa dél-afrikai elnök azt emelte ki, hogy a világ mélyreható változásokon megy keresztül, ami a BRICS-országok aktívabb részvételét igényli a globális kihívások kezelésében.

„A globális – politikai, gazdasági, technológiai és környezeti – dinamika drámai változásának vagyunk tanúi”

– hangsúlyozta.

„Ezek a változások egyszerre hoznak új lehetőségeket és növelik a bizonytalanságot. A régi intézmények nem képesek megbirkózni a meglévő konfliktusokkal és az új fenyegetésekkel. A BRICS létfontosságú szerepet játszik ebben a változó környezetben, és a BRICS hangjának hangosabbá kell válnia a világban” – tette hozzá.

Ramaphosa megjegyezte, hogy a BRICS befolyása a világban növekszik. „A BRICS egyre erősebben alakítja a fejlődésről, a többpólusú kormányzásról és a biztonságról szóló globális vitát” – mondta a dél-afrikai elnök.

A vasárnap délután közzétett közös nyilatkozatukban a BRICS-országok vezetői elítélték a katonai támadásokat Irán

„polgári infrastruktúrája és a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség által teljes körűen szavatolt békés nukleáris létesítményei ellen”.

Az országcsoport komoly aggodalmát fejezte ki a palesztin nép iránt a Gázai övezet elleni izraeli csapások miatt, és elítélte a vitatott hovatartozású Kasmír indiai részén elkövetett terrortámadást.

Gazdasági kérdéseket illetően a közös nyilatkozat felhívta a figyelmet arra, hogy „a vámok önkényes emelése” fenyegeti a globális kereskedelmet.

A BRICS egyben támogatásáról biztosította Etiópia és Irán törekvését, hogy csatlakozhassanak a Kereskedelmi Világszervezethez (WTO), miközben felszólított arra, hogy sürgősen állítsák helyre a WTO kereskedelmi viták rendezésére vonatkozó képességét.

A BRICS tagországai elvi megállapodásra jutottak egy űrkutatási tanács létrehozásában az együttműködés élénkítésére és a képességek kiegyensúlyozott fejlesztésére e téren.

Számos aktuális gazdasági és politikai kérdésben szembe kerülhetnek Donald Trump kabinetjével a feltörekvő országokat egyesítő, a G7 alternatíváját jelentő BRCS-tagállamok vasárnapi, brazíliai csúcstalálkozójukon. Washington vámpolitikája mellett kenyértörésre adhat okot a palesztin-izraeli konfliktus is a Rio de Janeiróban tanácskozó államok részéről.

A BRICS vezetői készen állnak arra, hogy Donald Trump amerikai elnökkel ellentétes álláspontot képviseljenek a kereskedelmi vámok, a közel-keleti konfliktusok egyes aspektusai és az éghajlatváltozás kezelésének szükségessége tekintetében – erről írt a Bloomberg a kormányközi szervezet vasárnapi, kétnapos brazíliai csúcstalálkozója előtt.

Aggasztó vámtarifák

A BRICS-országok öt alapító állama Brazília, Oroszország, India, Kína és Dél-Afrika. A szervezet legújabb teljes jogú, úgynevezett BRICS+ tagjai Egyiptom, Etiópia, Irán, Indonézia és az Egyesült Arab Emírségek. Elemzők szerint a BRICS gazdasági-politikai alternatívát jelent a G7-ekkel és az általuk vezetett intézményekkel szemben. A brazíliai BRISC-csúcsra készített nyilatkozattervezetben a vezetők

„komoly aggodalmukat” fejezik ki az egyoldalú amerikai vám- és nem vámjellegű intézkedésekkel kapcsolatban

– közölték az üzleti lappal két, a brazíliai csúcson résztvevő kormány tisztviselői.

Kazany, 2024. október 23. Narendra Modi indiai miniszterelnök, Vlagyimir Putyin orosz államfő és Hszi Csin-ping kínai elnök (b-j) a BRICS-országok csúcsértekezletén Kazanyban 2024. október 23-án. (Fotó: MTI/EPA/Makszim Sipenkov)

A kormányfők elítélik a „nemzetközi joggal ellentétes egyoldalú kényszerítő intézkedések” bevezetését is – mondták a tisztviselők, akik névtelenséget kértek, mivel a megbeszélések zártkörűek, és a végleges közlemény szövege még változhat.

Bár a tervezetben nem említik név szerint a Trump-kabinetet, a vezető feltörekvő piacok országai egyértelműen az Egyesült Államokra utalnak, miután az amerikai elnök egyoldalú vámokat vetett ki világszerte több országra. A büntetővámokkal szembesülve az alapító BRICS-tagok, köztük India, sietnek megállapodásokat kötni az Egyesült Államokkal, mielőtt július 9-én a Trump által bevezetett vámok hatályba lépnek.

Megosztó konfliktusok

Érezhető egyes BRICS-tagállamok vonakodása azzal szemben, hogy közvetlenül konfrontálódjanak a Trump-kabinettel. A blokkon belüli megosztottságot tükrözi, hogy egyesek – például India – közelebb állnak Washingtonhoz, mint mások. Ezek a tagállamok attól is tartanak, hogy a BRICS a legnagyobb tagállam, Kína eszközévé válhat.

Ennek ellenére a brazil elnök, Luiz Inacio Lula da Silva által Rio de Janeiróban fogadott BRICS-országok politikájuk bizonyos aspektusaikban egyértelműen ellentétben állnak a Trump-kormányzattal. Ilyen a Közel-Kelet kérdése is: a szövegtervezet szerint több utalást tartalmaz Izrael gázai, Hamász elleni háborújára.

A chathamhouse.org, egy brit think tank weboldalának elemzése hozzáteszi:

az iráni–izraeli háború és Oroszország ukrajnai inváziója is zavaró tényezőt fog jelent a csúcs eredményessége szempontjából,

amelyben Brazília reménykedett, amikor átvette a blokk elnökségét.

A think tank hozzáteszi: a tagállamok korábban kialakított megítélése „a nyugati felelőtlenségről és kivételezettségről” az Egyesült Államok Irán elleni bombázása és Európa visszafogott reakciója miatt még élesebbé vált, ami miatt a BRICS+ tagországok számára nehéz lesz hallgatniuk e kérdésekben.

Teherán, 2025. július 1. Izraeli légicsapásban megrongálódott járművek a teheráni Evin börtön előtt 2025. július 1-jén. (Fotó: MTI/EPA/Abedin Taherkenareh)

Ki szabályozhatja az AI-t?

Nem véletlen műve az a szándék, hogy ez a szövegrész is bekerüljön a csúcstalálkozón elfogadott nyilatkozat a végleges szövegbe: július 7-én, a csúcs hétfői lezárásának napján fogadja Trump Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnököt a Fehér Házban. A BRICS-vezetők emellett

várhatóan kifejezik támogatásukat a párizsi klímaegyezmény iránt

– amelyet Trump egyoldalúan felmondott –, miközben a mesterséges intelligencia globális szabályozását szorgalmazzák a potenciális kockázatok enyhítése érdekében. Az Egyesült Államok vezeti a mesterséges intelligencia fejlesztésének versenyét, és ellenzi az Európai Unióhoz hasonló szervezetek szabályozási kísérleteit.

Donald Trump amerikai elnök nagy vízválasztó előtt áll: megpróbálja-e kihasználni az orosz–kínai viszony rejtett feszültségeit, vagy ragaszkodik a konfrontatív, értékalapú külpolitikához. Az Egyesült Államokban komoly a vita arról, hogy érdemes-e újrapozicionálni Oroszországot egy lehetséges partnerként – még akkor is, ha ez Ukrajna rovására történne. A döntés az egész 21. századot meghatározatja, és beszédes azzal kapcsolatban, hogy Amerika hogyan értelmezi a saját szerepét a többpólusúvá váló világban.

Donald Trump nagy dilemma előtt áll. Eddigi megnyilatkozásaiból úgy tűnik, még nem döntötte el, hogy további engedményeket tesz-e Oroszországnak, vagy a kezdeti türelem elfogyta után keményebben lép fel Moszkvával szemben. Ám nemcsak az Egyesült Államok elnöke, hanem a külpolitikai véleményformálók is megosztottak a kérdésben. A napokban az American Conservative és a Foreign Affairs tekintélyes amerikai lapok fogalmazták meg véleményeiket, és nehéz eldönteni, hogy melyik félnek megalapozottabbak az érvei és következtetései.

Egyszer már megtörtént

A vita tétje nem kevesebb, mint az Egyesült Államok hosszú távú külpolitikai mozgástere. Egyes realisták szerint még van lehetőség arra, hogy Moszkvát leválasszák Pekingről – kihasználva a belső feszültségeket és a stratégiai érdekellentéteket közöttük. Mások – köztük a Foreign Affairs szerzői – viszont úgy látják: ez az elképzelés egy illúzió, mellesleg nagyon veszélyes. A talány nem csupán egy rövid távú taktikai kérdés, hanem egy évtizedekre meghatározó stratégiai vízválasztó. A téma azért is nagyon megosztó, mert nemcsak arról van szó, hogy az Oroszországgal való megbékélés előmozdítja-e az USA érdekeit, hanem egy világnézeti alapú értékválasztásról is.

A Szovjetunió és Kína szövetségének széthullását egyszer már előmozdította és kihasználta az Egyesült Államok. Az 1971-ben induló Nixon–Kissinger-féle diplomáciai nyitás során az Egyesült Államok sikeresen ékelődött be a kínai–szovjet ellentét kihasználva. Most pedig egy fordított forgatókönyv valósítható meg. Moszkvát kellene eltávolítani Kínától.

Csakhogy a történelmi párhuzam sokak szerint téves. A hetvenes években ugyanis Peking és Moszkva már eleve szemben álltak egymással, míg ma a két hatalom stratégiai partner, gazdasági, diplomáciai és ideológiai síkon is.

Vlagyimir Putyin orosz elnök aláírásával díszíti az Oroszországot Kínával összekötő Szibéria Ereje gázvezetéket. A vezeték 2019 óta szállít földgázt Kínába (Fotó: MTI/AP/Elnöki sajtószolgálat/RIA Novosztyi/Alekszej Nyikolszkij)

Moszkva szándékai a döntőek

Az Oroszországgal a kiegyezést szorgalmazó tábor szerint Moszkva jelenlegi kereskedelmi és technológiai függése Pekingtől – különösen az energiaexport területén – már most is kezd kényelmetlenné válni Moszkva számára. A kínai dominancia nem csupán gazdasági, hanem geopolitikai jelentőségű is. Orosz szemszögből nézve egy amerikai közeledés, akár szimbolikus gesztusokkal, akár szankciók részleges feloldásával, esélyt adhatna egy újfajta egyensúlyi helyzet kialakítására, ahol Moszkva senkire sincs egyoldalúan ráutalva.

A kiegyezést morális alapon ellenzők szerint Moszkva függése már nem csupán kényszer, hanem tudatos stratégiai választás eredménye. Moszkva és Peking közös érdeke a nyugati hegemónia gyengítése, és ebben a törekvésben egymás nélkül nem mennek sokra. Putyin nem egy racionális egyensúlyozó, hanem mélyen nyugatellenes vezető, aki a Nyugat gyengülését saját rendszerének túlélési garanciájaként értelmezi – érvelnek az ellenzők.

Mit nyerhet Amerika?

Trump elnök előtt álló kérdés nem arról szól, hogy szabad-e Moszkvával egyezkedni, hanem hogy érdemes-e. Hogyan lehet ez kifizetődő? A realista, érdekalapú álláspont képviselői szerint egy orosz–kínai egységfront az USA stratégiai rémálma. Ha ennek a tengelynek akár csak egy kicsit is megbomlik az egysége, az csökkenti az amerikai nyomásgyakorlás költségeit Ázsiában és Európában egyaránt. Moszkva stratégiai önállósága nemcsak a kínai terjeszkedésre jelentene korlátot, hanem új lehetőségeket nyitna például Észak-Korea, Közép-Ázsia vagy India ügyében.

Ám a másik oldal szerint ez nem több geopolitikai fantáziálásnál. Az USA nem tud – és nem is akar – Oroszországnak olyan gazdasági vagy politikai garanciákat nyújtani, amelyek versenyképesek lennének a kínai támogatással. Oroszország nem képes valódi ellensúlyt képezni Kínával szemben. A hadserege Ukrajnában kimerült, a gazdasága gyenge, és semmilyen érdemi hozzájárulást nem tudna tenni az Egyesült Államok távol-keleti stratégiájához. Ráadásul Moszkva csak addig egyensúlyozna, amíg saját érdeke azt diktálja. Ha ez az út következne be, az súlyos következményekkel lenne a transzatlanti szövetségre nézve is. Az európai partnereket, különösen a keleti tagállamokat, akik Ukrajna miatt mélyen bizalmatlanok Moszkva irányában, végleg elfordulhatnak az Egyesült Államoktól.

Vlagyimir Putyin orosz és Donald Trump amerikai elnök kezet fog a kétoldalú megbeszélésük kezdetén az oszakai G20-csúcstalálkozón, 2019. június 28-án. A két elnök ekkor találkozott legutóbb (Fotó: MTI/EPA/Mihail Klimentyev)

Ha az USA valóban megkísérli Oroszország leválasztását, Pekingnek vannak eszközei amelyekkel megpróbálhat közbeavatkozni. A kínai–orosz partnerség elmélyítése, például a Szibéria Ereje 2 gázvezeték építésének felgyorsítása, a technológiai együttműködés bővítése vagy a BRICS-en belüli intézményi integráció mind válaszlépések lehetnének. Az American Conservative írása szerint éppen ezért lenne fontos, hogy Washington legalább alternatívát kínáljon – de e téren egyelőre nincs konkrét amerikai javaslat.

A világrend jövője múlik a döntésen

Egyértelműen látszik, hogy mindkét tábornak erős érvei vannak. Ma már világosan látszik, a világ megszűnt egypólusúnak lenni, az Egyesült Államok elvesztette a világ feletti kizárólagos dominanciáját. Az USA csak akkor maradhat továbbra is a legbefolyásosabb szereplő, ha nem válogat ideológiai szűrőn keresztül, hogy kivel barátkozik, hanem minden kínálkozó előnyt igyekszik ügyesen kiaknáz a saját javára.

Az előnyöket keresve újra lehet értékelni, hogy melyik állam esik a barát és melyik az ellenség kategóriájába. Ha Oroszország lekerülne az ellenségek listájáról az messze ható következményekkel járna. Egy Putyinnal kötött alku Ukrajnát biztosan elidegenítené, azonban Európában egyre több olyan állam van, amiben az Oroszországgal megbékélést szorgalmazó erők befolyása egyre inkább nő, így elképzelhető, hogy végül elfogadnák a változást.

A két álláspont nem békíthető össze, egyértelműen választani kell. Az egyik út a geopolitikai lehetőségek óvatos kiaknázását szorgalmazza, a másik az új stratégiák keresését erkölcsi árulásnak tekinti. Attól függetlenül, hogy végül Trump hogyan dönt, a másik fő kérdésnek az tűnik, hogy vajon Oroszország egyáltalán akar-e és képes-e önállóbb utat járni Kínától – vagy már végleg a kínai orbitális pályára került.

Az Ukrajnával kapcsolatos rendezés eredménye minden egyéb tényezőtől beszédesebb lesz, és jól fogja mutatni, hogy  világpolitikában nincsenek örök szövetségek, csak változó érdekek és átmeneti egyensúlyok. Ha olyan alku születik, amelyben Moszkva elégedetten távozik, az mutatni fogja, hogyan döntött Amerika.

Annyi biztosnak tűnik, hogy a geopolitikai pillanat egyszeri és megismételhetetlen. Ha nem él vele Washington Trump elnöksége alatt, könnyen lehet, hogy később már nem is lesz rá alkalom.