Amerika nekiment a brüsszeli cenzúrának

Határozott üzenet érkezett Brüsszelbe az Egyesült Államokból: nem fogják tűrni, hogy mások diktálják, mit mondhatnak vagy olvashatnak az amerikaiak – akár a való, akár a virtuális térben. Aki a szólásszabadságot korlátozni akarja, azt családjával együtt vízumkorlátozás alá vonják. A transzatlanti szólásszabadság-vita ezzel egy keményebb, szankciókkal tarkított szakaszba lépett- írta a hirado.hu.

Marco Rubio amerikai külügyminiszter olyan új vízumkorlátozási politikát jelentett be, amely azonnal feszültebbé tette Washington és számos európai ország viszonyát. Az új rendelkezés legfőbb célpontjai azok a külföldi tisztségviselők – és adott esetben családtagjaik lehetnek –, akik amerikai állampolgárokkal vagy vállalatokkal szemben cenzúrát kezdeményeznek vagy követelnek.

„Nem fogjuk eltűrni az amerikai szuverenitás megsértését, különösen akkor nem, ha az aláássa az alapvető jogunkat a szólásszabadsághoz” – tette egyértelművé a külügyminiszter.

A lépés jogi alapját a bevándorlási törvény egy szakasza adja, amely lehetővé teszi a külügyminiszter számára, hogy az Egyesült Államok külpolitikájára káros külföldi személyek belépését megtagadja. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy aki amerikai közösségi médiás tartalom eltávolítását követeli vagy büntetőeljárást szorgalmaz egy poszt miatt – legyen szó akár európai uniós, akár más országok hivatalnokairól –, az könnyen a tiltólistán találhatja magát.

Miközben az Trump-adminisztráció igyekszik visszaszorítani a politikai cenzúrát, Rubio szerint nem fogadható el, hogy külföldi kormányok fenyegetéssel vagy jogi lépésekkel korlátozzák a szólásszabadságot. A miniszter külön kiemelte azokat az eseteket, amikor külföldi hatóságok amerikai cégeket – főként közösségimédia-platformokat – kényszerítenek tartalomszűrésre, olyan szabályok alapján, amelyeknek az Egyesült Államokban sem jogi, sem alkotmányos alapja nincs.

Bár a közleményben egyetlen ország vagy szervezet neve sem szerepel, a diplomáciai körökben senkinek nem volt kérdéses, hogy a célkeresztben elsősorban az Európai Unió új digitális szabályozásai állnak. Az EU digitális szolgáltatásokról szóló törvénye például milliárdos bírságot helyez kilátásba azokkal a platformokkal szemben, amelyek nem távolítanak el bizonyos vitatott tartalmakat. Az amerikai álláspont szerint ez – ha amerikai felhasználók bejegyzéseit is érinti – közvetlen támadás az Egyesült Államok szuverenitása és alkotmánya első kiegészítése ellen.

Rubio döntése nem előzmény nélküli. Korábban J. D. Vance alelnök egy müncheni beszédben arra szólította fel európai partnereit, hogy hagyjanak fel a rendszerszintű cenzúrával. Ám a vízumtilalom az első kézzelfogható retorzió, amely komoly személyes következményekkel járhat a cenzúrát szorgalmazó tisztségviselőknek. A tiltólista részleteit ugyan nem hozták nyilvánosságra, de diplomáciai források szerint már folyamatban van több tucat európai hivatalnok ügye, akik a jövőben nem léphetnek be az Egyesült Államokba.

Az intézkedés komoly figyelmeztetés Európa felé: Washington jelzi, hogy a szólásszabadság amerikai értékrendjének korlátozása egy vörös vonal, amelynek megsértése súlyos következményekkel jár.

Az európai nyilvánosságban, különösen Berlinben és Brüsszelben, többen „arculcsapásként” értékelik a döntést, míg a cenzúrát elutasítók örömmel üdvözlik azt. Az amerikai kormányzat mindenesetre világossá tette: nem a véleményformáló értelmiség, hanem a hivatalos állami cenzúragépezet kerül célkeresztbe. A szabad véleménycsere ellenségei ezentúl nemcsak politikai, hanem személyes következményekkel is számolhatnak, ha az Egyesült Államok polgárainak alapjogait próbálják korlátozni.

Újabb, súlyos törésvonal a demokrácia építményén: így jellemezte a Köztársaságiak párt szenátora, hogy az Államtanács utasítására a francia médiatanács egy Soros Györgyhöz köthető szervezet többszöri feljelentése alapján, lépéseket tett az utolsó független, konzervatív televíziós csatorna és híroldal megrendszabályozására. A médiafelügyelet volt főigazgatója furcsállja, hogy egy magánszolgáltatóra kényszerítenek kizárólag a közszolgálati műsorszolgáltatást szabályzó követelményeket.

Újabb,

súlyos törésvonal a demokrácia építményén:

így jellemezte a Köztársaságiak párt szenátora, hogy az Államtanács utasítására a francia médiatanács egy Soros Györgyhöz köthető szervezet többszöri feljelentése alapján, lépéseket tesz a független, konzervatív televíziós csatorna és híroldal megrendszabályozására. A médiafelügyelet volt főigazgatója furcsállja, hogy egy magánszolgáltatóra kényszerítenek kizárólag a közszolgálati műsorszolgáltatást szabályzó követelményeket.

Történelmi döntésként üdvözli internetes oldalán a nemzetközi civilszervezet, a Riporterek határok nélkül, az RSF (Reporters Wihout Borders, Francioaországban: Reporters sans frontières), hogy többszöri feljelentése után a francia Államtanács utasította az Arcomot (a magyar Médaitanácsnak megfelelő hatóságot):

szólítsa fel a konzervatív francia hírtelevíziót, a CNews-t „a pluralizmus és a tájékoztatás függetlensége tekintetében fennálló kötelezettségeinek teljesítésére.”

Csapás a sajtószabadságra!

Robert Ménard, Béziers polgármestere, az RSF társalapítója az Eurpe1 rádióban kijelentette: „ez egy csapás a sajtószabadságra.”

Elképzelhetetlennek látta, hogy egyfajta „politikai személyi igazolványt” kérjenek a csatorna műsorvezetői a meghívott vendégektől, hogy egyenlő arányban és egyenlő időt adva szólaltassák meg őket. Hozzátette: jól ismeri az általa is alapított szervezetet, akik „soha nem tennének ilyet a baloldali médiapiaccal”, így hát szerinte „ez az egész több mint gyanús, ez egy politikai támadás!”

A második jogállami puccs

„Azzal, hogy a rovatvezetők és műsorvezetők világnézeti osztályozását követelik meg, és azzal, hogy elszámoltatnák a televíziót, hogy mekkora beszédidőt kapnak a politikai szférából érkezett vendégek, valójában a média szerkesztési szabadságának elvét kérdőjelezi meg országunk legfelsőbb közigazgatási bírósága – s ami a legfőbb paradoxon, teszi mindezt a véleménypluralitás nevében!” – írta a Le Figaro című lap  pubicisztikai rovatában Bruno Retailleau.

Vendée szenátora és a Les Républicains szenátusi frakciójának elnöke kiemelte: jelzésértékű, hogy

erre a lépésre közvetlenül az Alkotmánytanács bevándorlási törvényről szóló döntése után került sor.

(„Jogállami puccsként” is emlegetett döntésével a bevándorlási törvény 35 cikkelyét semmisítette meg az alkotmánybíróság január végén, lehetetlenné téve, hogy a gátat vessenek a migránsok beözönlésének, és megnehezítve rendőri ellenőrzésüket – a szerk.)

Szintén a Le Figaróban írt cikkében Jean-Éric Schoettl, az Alkotmánytanács korábbi főtitkára, és a médiafelügyelet volt főigazgatója aláhúzta: a Cnews-t ezzel a döntéssel „arra kényszerítik, hogy átszervezze stúdióit, számos munkatársának elbocsátásával és újak felvételével’ a felügyelő szerv, mint hatóság vizsgálata pedig távol tartja befektetőket, elriasztva őket szándékuktól.

A CNews abban az időszakban, amikor Éric Zemmour nyilatkozott rendszeresen a csatornának, Franciaország második legnézettebb hírtelevíziójaként volt ismert, így a befektetőket is vonzhatta a médiafelületeten vaó megjelenés.

Elutasított támadás

Schoettl felidézi: az RSF felkérte a francia műsorszolgáltatási szabályozó hatóságot (Arcom), hogy a Cnews-t hivatalosan szólítsa fel „a hírek pluralizmusának és függetlenségének tiszteletben tartására.” Az egyesület ugyanis úgy vélte, hogy a Cnews-on kifejtett álláspontok sokfélesége nem volt elégséges, különösen a vitás kérdésekről szóló beszélgetések során. Azzal is érvelt, hogy a fő részvényes, Vincent Bolloré beavatkozása miatt a televízió „nem tesz eleget a független tájékoztatásra vonatkozó kötelezettségének.”

Az Arcom az esetet kivizsgálta és megállapította: Bolloré nem avatkozott be a műsorok szerkesztésébe és a Cnews nem sértette meg kötelezettségeit. A médiafelügyeleti szerv így

2022. április 5-én elutasította az RSF állításait.

A sorosista civil szervezet erre az Államtanácshoz fordult, újra feljelentve a jobboldali tévéadót. Pár napja, február 13-án az Államtanács megsemmisítette az Arcom korábbi határozatát, és kötelezte a médiafelügyeletet, hogy hat hónapon belül vizsgálja meg újra az RSF panaszait, a Cnews-t pedig kötelezze „a pluralizmus és a tájékoztatás függetlensége tekintetében fennálló kötelezettségeinek teljesítésére.”

A hab a tortán az volt, hogy

az Arcomnak 3000 eurót kellett fizetnie az RSF számára, mintegy kártérítésként

a felmerült – ám a benyújtott dokumentumokban nem részletezett – költségekért, derül ki Schoettl cikkéből.

Mit keresnek egy magáncégnél?

Schoettl, aki szerint ez a sodródás elszegényíti mindazt, ami az emberi gondolkodás gazdagságát és a polgári párbeszéd sóját alkotja, értetlenségét fejezi ki amiatt is, hogy az Államtanács

olyan elvárásokat kényszerít ki egy magánszolgáltatónál, mely követelmények kizárólag a közszolgálati

műsorszolgáltatást szabályozzák. A közszolgálati médiaorgánumokat ugyanis „mindannyian finanszírozunk” – tette hozzá.

Miközben a CNews ellen – ami viszont egy magánbefektető kezében, finanszírozásában levő csatorna – a közszolgálat elveinek betartását felügyelő szerv folytat eljárást, Schoettl kijelentette: tudomása szerint ezzel szemben közszolgálati csatornát Franciaországban még soha nem vádoltak meg politikai elfogultsággal, s ellenük még soha nem indítottak jogi úton ilyen okok miatt eljárást.