Szankciós hatás: nő az orosz gazdaság, emelkednek a reálbérek, a németek meg aggódnak

A szankciók kevéssé gyengítik Oroszország háborús képességét – derül ki egy kormány által finanszírozott tanulmányból – írja a Berliner Zeitung. 
A Robert Habeck vezette gazdasági minisztérium tavaly nem kevés pénzért tanulmányt rendelt meg az Oroszország elleni szankciók hatásáról a Kieli Világgazdasági Intézettől (IfW) és a müncheni ifo Intézettől, valamint két osztrák kutatóközponttól. A kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a szankciók „kevés hatással vannak Oroszország háborús képességeire”. Egy úgynevezett szankciófigyelőt hoztak létre, hogy „lehetőleg reálisabb képet” kapjanak a következményekről, és „a lehető legpontosabban” elemezzék az orosz gazdaság fejlődését.

„Az ország gazdasága jelenleg erőteljesen növekszik a fegyverkezési boom miatt” – kommentálta a tanulmányt Vaszilij Asztrov, a bécsi Nemzetközi Gazdasági Tanulmányok Intézetének (wiiw) szakértője. Más iparágak, mint például az acél, szintén közvetett módon profitálnának a hadiipari megrendelésekből. A reálbérek a magas infláció ellenére is emelkedtek, ami növeli a fogyasztást – áll a közleményben.
A Sanctions Monitor szerint például az orosz növekedési ráta 2023 negyedik negyedévében mintegy 17 százalékkal haladta meg a 2021-es, azaz az Ukrajna elleni orosz támadás előtti értéket. 
A német külügyminisztériumot azonban nem nyűgözik le ezek a számok. "A szankciós politika célja továbbra is az, hogy csökkentse az orosz kormány bevételeit az Ukrajna elleni, a nemzetközi jogot sértő agressziós háború finanszírozására, és korlátozza a fontos technológiákhoz való hozzáférését, különösen a hadviselés szempontjából" – közölték a tanulmányra reagálva. Hozzátetették, hogy a szankciók „már éreztetik hatásukat”, jól dokumentált hatáselemzések szerint, de a konkrét tanulmányokat nem nevezték meg
Az Oroszország elleni nyugati szankciók eredményessége régóta vitatott kérdés. Sokak szerint azonban, ha a szankciók célja a háború megállítása volt, akkor a szankciók kudarcot vallottak. Hosszú távon a csúcstechnológiával szembeni célzott szankciók gyengíthetik az orosz gazdaságot – például azért, mert hiányzik a technológia az új gázmezők vagy a cseppfolyósított földgáz esetében. Azonban tíz-tizenöt éves időszakról beszélünk. Az ukrán háború úgysem fog olyan sokáig tartani. Tehát diplomáciai vagy katonai megoldásra lesz szükség a háború befejezéséhez. Ezt a gazdaságon keresztül nem lehet elérni. 

Több ezer szankciós lépést tettek Moszkva megfegyelmezésére az elmúlt évtizedekben, gyakorlatilag a hidegháború befejezése utáni időszakban, ám ezek hatékonyságát sokan megkérdőjelezik. Egyre valószínűbb, hogy a szankciók jelentős mértékben büntetik magukat az alkalmazókat is. 

A büntető-megtorló intézkedések akár évtizedekre kiható folyamatokat befolyásolnak. Például a nyersanyag- vagy az energiahordozó utánpótlást. A kelet-nyugati megosztottság növelésével a természeti erőforrásokban nem bővelkedő Nyugat-Európa eltaszítja szomszédját, a világ földrajzilag legnagyobb, a glóbusz szárazföldi területének 11 százalékát birtokló országát, Oroszországot. 

A szankciók megerősítették Oroszországot?

Európa egyik leginkább elismert közgazdász professzora, a kieli Világgazdasági Intézet élén is működött, osztrák származású Gabriel Felbermayr szerint Oroszország nemhogy meggyengült, de hasznot is húzott a szankciókból. A professzor kifejezetten óvja a Nyugatot újabb szankciók alkalmazásától. A professzor, aki jelenleg a bécsi WIFO (Österreiches Institut für Wirtschaftsforschung) gazdaságkutató intézetet vezeti, úgy véli, hogy a szankciók eddig alig befolyásolták Oroszország képességét, hogy Ukrajna ellen háborúzzon.

Európa egyik legjelentősebb szürkeállomány-koncentrációja, a WIFO-t, az ugyancsak bécsi wiiw-t és a két német gazdaságkutatót, az IfW (Kiel)-t és az Ifo (München)-t összefogó, Ukrajnával és a régióval foglalkozó közös tanulmány bevezetőjében megállapítja, hogy 

A tanulmányt, illetve az adatbázis felállítását a német gazdasági és klímaügyi minisztérium (BMWK) rendelte, finanszírozza. Az adatbázis alapját oroszországi, hivatalos, félhivatalos források adják, mint a Roszstat, az oroszországi jegybank, a moszkvai pénzügyminisztérium, a sberindex.ru., továbbá a Comtrade (ENSZ), az investing.com. 

Olajárkérdések

Ami a fosszilis energiahordozókat illeti, a négy kutatóintézet közös, angol nyelvű Oroszország-adatbázisa (Russia-Dashboard) kimutatta, hogy az Ukrajna elleni oroszországi támadás (2022. február 24.) óta a nyugati Brent-olajkeverék és az oroszországi Urals-keverék árai közti rés jelentősen megnőtt a Brent javára. 

Ez a különbség a tavalyi nyár óta ismét csökken és megközelíti a 2022. február előtti állapotot, amikor alig volt eltérés a Brent és az Urals jegyzései között. Ami két dolgot is jelenthet:

• a kőolaj, mint energiahordozó jelentősége nem csökken olyan mértékben, mint azt számos elemző látja, 
• Oroszország, mint fosszilis energiahordozó-szolgáltató szerepe relatíve felértékelődik.

Ez utóbbira utal a Bloomberg híre, amit a médium űrfotó-elemzői fedeztek fel a Sentinel-2 szatellit fotói alapján, hogy újraindult az Arctic-2 földgáz-cseppfolyósító (LNG) gépsor Oroszországban, az Északi-tenger partján. A vállalat a Novatek oroszországi energia-óriáscég tulajdonában van. A Sentinel-2 képein egy 280 méter hosszú hajót – szakértők szerint ez a méret az LNG-szállító hajókra jellemző – fedeztek fel az Arctic-2 kikötőjében. Oroszország egész „árnyékflottát”, a szankciókat elkerülő, gyakran a helyzetjelző műszereit, rádiójeleit kikapcsoló hajókat tart fenn a kőolaj- és más szénhidrogén energiahordozók illegális szállítására.

Akik sokat kerestek a szankciókon

Felbermayr professzor szerint a szankciókból nemcsak Oroszország, de az átterelt áru- és energiahordozó forgalom révén megerősödött partnerei, Törökország, India és persze Kína is hasznot húztak. Moszkva kereskedelme a Nyugattal lényeges mértékben csökkent, ugyanakkor 

• Indiával 140 százalékkal, 
• Kínával 40 százalékkal, 
• Törökországgal 23 százalékkal nőtt az áruforgalma – nyilatkozta a professzor a hamburgi Der Spiegelnek. 

Ezek az országok sokat kerestek az oroszországi gazdasági kapcsolatokon. Felbermayr számításai szerint a Moszkva irányában tett fejlesztésekkel Peking, Delhi és Ankara annyit nyert az üzleten, mintha exportárucikkeire kivetett importvámokat a vásárlók 4-5 százalékkal csökkentették volna.