Fontolgatják az AFD betiltását Németországban

Fenyegetőnek minősítették a német demokráciára az AfD nevű radikális jobboldalinak tartott párt szászországi szervezetét. Sachsen (Szászország) szövetségi tartomány Pirna nevű városában az általuk támogatott jelölt a december 17-i második választási fordulóban (53,8 százalékos részvétel mellett) az érvényes szavazatok 38,5 százalékát szerezte meg, ami relatív többségként elegendőnek bizonyult a tisztség elnyeréséhez. Az 53 éves Tim Lochner tagja az AfD frakciójának a városi tanácsban, de maga nem párttag. A pirnai politikus sikerének titkához hozzátartozhat, amit korábban kijelentett: „Ha egy városrészben az óvodákban és az iskolákban 38 százalékos a külföldiek aránya, az számomra a bennszülött népesség lecserélése.” Lochner városvezetőként egy transzparens, nyitott, világos és eredményközpontú vezetést ígért Pirna lakóinak- írta az alaptörvényblog.hu-n ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogász.

A városban egyébként alacsonyabb támogatottságú Zöldek aggodalmuknak adtak hangot: „Megdöbbenéssel tölt el bennünket, hogy egy olyan párt polgármesterét választották meg, amelyet az Alkotmányvédelmi Hivatal a múlt héten jobboldali szélsőségesnek minősített” – írta a Zöldek szász tartományi szövetsége az X-en. December elején ugyanis Szászország Alkotmányvédelmi Hivatala az AfD-t egy igazoltan jobboldali szélsőséges pártnak minősítette, ezzel (Türingia és Szász-Anhalt hasonló hivatali lépései után) a szászországi AfD kapta tartományi szinten a harmadik ilyen „besorolást”. Lochner a harmadik választáson győztes politikus, akit az AfD támogat: az idei évben a szintén keletnémet Thüringiában egy tartományi tanácsosi tisztséget, valamint egy szász-anhalti községi polgármesteri címet sikerült eddig elnyerniük.

Pirnában a szavazati megoszlás (a második fordulóban) a következő volt: Tim Lochner (38,5%), Kathrin Dollinger-Knuth (CDU) 31,4%, Ralf Thiele (Freie Wähler) 30%. Lochner már a november 26-i első fordulóban az első helyen futott be, de nem érte el az akkor a tisztségszerzéshez szükséges 50 százalékot. Megjegyzendő, hogy 2001 és 2009 között Markus Ulbig (CDU), 2010-től Klaus-Peter Hanke (Freie Wähler) Pirna főpolgármestere. A járási székhelyeken, illetve Szászország három járási jogú városában a polgármesterek a főpolgármesteri címet viselik. Annak a két pártnak a jelöltjeit utasította most maga mögé Lochner, amelyek az elmúlt évtizedekben a főpolgármestert adták a városban.

Pirna 26 tagú városi tanácsában (a 2019-es önkormányzati választás nyomán) összesen öt hellyel rendelkezik az AfD, ahogy a CDU és a Freie Wähler is öt-öt helyet birtokol, míg például a Zöldek csak két helyet. A városi tanács tagjait öt évre választják meg, eltérően a főpolgármester 7 éves hivatali ciklusától. A polgármestert az önkormányzat polgárai idő előtt is „kiszavazhatják” a hivatalából; egy 100 ezer fő alatti településen a visszahívási eljárás megindításához állampolgári petíció szükséges, amelyet az önkormányzat polgárainak legalább egyharmadának alá kell írnia (100 ezer lakos felett ennél kisebb arány is elegendő lehet).

A német fősodratú sajtó is megemlíti az esetleges betiltás kapcsán, hogy eddig a célkeresztben „marginális neonáci pártok és egyesületek voltak, amelyeknek esélyük sem volt hatalomra jutni”. 

A lépés egyik alkotmányos alapja az lehet, hogy Németországban az Alaptörvény (Grundgesetz, GG) 21. cikkének (2) bekezdése szerinti alkotmánybírósági eljárás az állam egyik fő alappillérének, a szabad, demokratikus alaprendnek a megelőző védelmét szolgálja. A pártbetiltáshoz kapcsolódó beavatkozás intenzitása miatt és a (politikai) visszaélések megelőzése érdekében Németországban csak a Szövetségi Alkotmánybíróság jogosult dönteni az Alaptörvény 21. cikkének (2) bekezdésének értelmezésével – a Szövetségi Alkotmánybíróságról szóló törvény (Bundesverfassungsgerichtsgesetz, BVerfGG) 13. § 2. pontja, illetve 43. §-a alapján –  egy párt alkotmányellenességének megállapításáról és ezen pártszervezet betiltásáról.

Az BVerfGG 43. § (1) bekezdése szerint csak a következő alkotmányos szervek jogosultak az eljárás megindítására:

• a Bundestag (a német nép egészét képviseli a törvényhozásban);
• a Szövetségi Tanács (a 16 tartományt képviseli a törvényhozásban);
• a szövetségi kormány;
• ha egy párt szervezete egy szövetségi tartományra korlátozódik, ezen szövetségi állam kormánya is benyújthatja a kérelmet a 43. § (2) bekezdése alapján.

Ismeretes, Törökországban 1998-ban a török alkotmánybíróság betiltotta a Török Jóléti Pártot, és az Emberi Jogok Európai Bírósága elfogadta ezt a tilalmat, 2003 márciusában egy spanyolországi bíróság betiltotta a Baszk Batasuna pártot, amelyet az ETA politikai ágának tekintettek; ez a tilalom egy 2002. június 27-én elfogadott törvényen alapult. Németország történetéből pedig hosszú a lista:

• a Német Birodalomban egy 1878-től 1890-ig hatályban lévő törvény alapján minden szocialista, szociáldemokrata szervezetet betiltottak, a tevékenységüket illegálisnak minősítették;
• a Weimari Köztársaságban az NSDAP-t (Hitler müncheni sörpuccsa nyomán) 1923. november 23-tól 1925. február 27-i újraalapításáig betiltották; a tilalmat, amely a Német Népi Szabadságpártot is érintette, hamar, 1924 februárjának végén megszüntették;
• a Németországi Kommunista Pártot 1919 tavaszán, majd 1923. november 23-án (1924. február 28-ig) betiltották;
• miután a nemzetiszocialisták hatalomra kerültek, a baloldali SPD-t 1933. június 22-én „nép- és államellenes szervezetnek” nyilvánították, és így betiltották, és 1933. július 16-tól az NSDAP-n kívül minden más pártot is betiltott az új pártok alapítását tiltó törvény;
• a II. világháború utáni Németországban – 1945. október 10-én – az NSDAP-t minden fiókjával és társult szervezetével együtt betiltották;
• a Német Nemzeti Demokrata Párt (NPD) betiltására irányuló eljárást 2001-ben a Bundestag, a Bundesrat és a szövetségi kormány (Schröder első kormánya) közösen indította, de azt a Szövetségi Alkotmánybíróság 2003. március 18-án eljárási okokból megszüntette;
• 2013 decemberében a Bundesrat ismét a Szövetségi Alkotmánybírósághoz fordult az NPD betiltása érdekében, ezúttal azonban a szövetségi kormány (a második Merkel-kabinet) és a Bundestag nem vett részt benne. 2016 márciusában a Szövetségi Alkotmánybíróság tárgyalta az NPD alkotmányellenességének kérdését, és a 2017. január 17-i ítélet alapján a taláros testület nem találta „jeleit” a párt „alkotmányellenes céljai sikeres megvalósításának” (így azt nem tiltották be).

Az estleges pártbetiltással kapcsolatos jogi aggályként említik elemzők, hogy az aktus könnyen a politika boszorkányüldözés eszközévé válhat, amennyiben, például, a Németországban hatalmon lévő baloldali elit úgy dönt, hogy ezen alkotmányos biztosítékot a saját politikai érdekeinek szolgálatába állítja, és – ahogy Brüsszel a 7-es cikkely szerinti eljárást a konzervatív, nemzeti kormányokkal szemben alkalmazza – egy alaptörvényi (jogi) biztosítékból politikai eszközt csinál. Szűk a mezsgye a pártbetiltáshoz fűződő társadalmi érdek és a – szintén alaptörvényi szinten rögzített, egész Európában elismert – egyesülés szabadsága között [GG 9. cikk (1) bek.].

Ami az AfD népszerűségét illeti, a legfrissebb népszerűségi mérések alapján a nyugat-németországi tartományokban áltagosan 16 százalék körül, míg Kelet-Németországban 29 százalék körül áll a párt támogatottsága (amely több, egykor NDK-s tartományra külön lebontva már a választók egyharmadát is jelenti). Az ország egészére nézve ez stabilan 20 százalék feletti támogatottságot jelent.

A német mainstream komoly politikai kockázatot lát az AfD-ben, hiszen a német társadalomban is növekszik a migrációt elutasítók száma, így a baloldal egyre kétségbeesetten keresi a megoldást, hogyan tartsa meg a saját hatalmát és nyomja el az erősödő AfD-t.

A demokráciára fenyegetőnek minősítés az első lépés lehet a betiltáshoz vezető úton.