Dömötör Csaba: Nem lezárt a vita az ukrán tagságról

– Megindult a politikai gőzhenger, minden létező eszközt bevetettek, hogy Magyarország adja be a derekát – értékelte Dömötör Csaba az Európai Unió által megkezdett csatlakozási tárgyalásokat Ukrajnával. A Miniszterelnöki Kabinetiroda miniszterhelyettese közölte, a tagországoknak hetvenezermilliárdot kellene összedob­niuk az ukrán tagságra, ilyen körülmények között pedig jogos igény, hogy legalább kérdezzék meg a döntés előtt az embereket, ahogy a magyar kormány is teszi a nemzeti konzultációval.

– A miniszterelnök tavaly azt mondta, hogy 2022 volt a legnehezebb év a rendszerváltoztatás óta. Miként lehet értékelni a 2023-as évet?

– 2022 nehéz és sűrű, míg 2023 sűrű és nehéz év volt. Mintha látszódna a fény az alagút végén, de közben sokan dolgoznak a nemzetközi szereplők közül azon, hogy Magyarországnak hosszabb legyen ez az alagút. Valószínűleg ilyen lesz 2024 is, de minden reményünk megvan arra, hogy a sokrétű nehézségek után a magyar gazdaság újra magasabb fokozatba kapcsoljon.

– Két választás is lesz jövőre. Milyen fontos témák lesznek az európai parlamenti és az önkormányzati választás kampányában?

– Soha ennyire nem függtek még össze az önkormányzati és az európai uniós kérdések. Az önkormányzatok mozgásterét is alapvetően befolyásolja az, hogy miként alakul az Európai Unió (EU) viszonya a háborúhoz, a gazdasági szuverenitáshoz, a versenyképességhez, valamint Ukrajna uniós csatlakozásához. Mindegyiknek sok ezer milliárdos tétje van. Az Európa jövőjéről szóló viták kimenetelének minden szinten meglesz a hatása.

– Jellemző, hogy a magyar baloldalon a pártok egymással hadakoznak két választás között, ám később mégis összefognak. Mi állhat ennek a hátterében?

– Ne dőljünk be ezeknek az álvitáknak. Emlékszem rá, hogy régen miként civakodott egymással az MSZP és az SZDSZ, aztán mindig megállapodtak, hogy közösen vágjanak neki a választásoknak. Ugyanezt érzem a Demokratikus Koalíció és a Momentum közötti álvita kapcsán. Ugyan mennyire lehet komoly akkor a vita, ha a Momentum már most egyértelművé tette, hogy a legtöbb helyen közösen indul a DK-val? Sokkal inkább egy munkamegosztás lesz köztük, mint bármiféle vita. Tizenhárom év alatt tényleg csak annyi változás történt odaát, hogy Gyurcsány Ferenc helyett Dobrev Klára férje a baloldal vezetője. Ami az ellenzék teljesítményét illeti: sosem az az irányadó, hogy milyen teljesítményt mutatnak látszólag, hanem hogy mekkora az a nemzetközi hálózat, amelyre soros kapcsolással rácsatlakoztak. Ennek a hálózatnak nagyon láthatóan nagyon intenzív érdeke, hogy másféle kormány legyen Magyarországon. Egy behódolóbb fajta.

– A kormány immár tizenharmadik alkalommal kéri ki a magyar emberek véleményét a nemzeti konzultációval. Mi a jelentősége annak, hogy a magyarok két választás között is elmondhatják a véleményüket fontos kérdésekben?

– Vegyük példának az ukrán EU-tagságot. Megindult a politikai gőzhenger, minden létező eszközt bevetettek, hogy Magyarország adja be a derekát az ügyben. A héten végül döntés született a csatlakozási tárgyalások elindításáról. 

Ők nem tették meg, talán nem is fogják, a magyar kormány viszont megteszi. Ez a konzultáció lényege. Ha újra sok százezren állunk ki az igazunk mellett, akkor nem lehet majd a véleményünket lesöpörni az asztalról. A német külügyminiszter elhíresült mondata szerint mindegy, mit gondolnak a választók. Szerintünk viszont ez a jó politika alapja. Nem mellékesen a demokráciáé is.

– Ezeken kívül milyen további következményekkel járna, ha Ukrajna az Európai Unió tagja lenne?

– Egy hadviselő országról van szó, amelynek jogilag, elvben ismerjük a határait, de a gyakorlatban a területe jelentős részén orosz csapatok állomásoznak. Nagyon sok uniós döntéshez és program megindításához stabil lakosságszám és terület szükséges. Ezek Ukrajna esetében nem adottak. Ez még egy ok arra, hogy erősen nyomjuk az óvatosság feliratú gombot.

– Ukrajna uniós tagsága mellett további témák is szerepelnek a legújabb nemzeti konzultációban. Az egyik ilyen a migráció kérdése. ­Miért fontos erről megkérdezni a magyarokat?

– Nem az a kérdés, hogy mióta foglalkozunk a migráció ügyével, hanem mi lenne a következménye annak, ha nem állnánk ki az eddigi álláspontunk mellett. Azért aktuális ez megint, mert a másfelé irányuló figyelmet kihasználva szélsebesen elfogadtak egy új migrációs csomagot. Ebben benne van a jól ismert elosztási kvóta, de felülírnák az eddigi menekültügyi eljárásokat is. Ennek alapján Magyarországra be kellene engedni az ide kopogtató bevándorlókat és hazánkban várnák meg a menekültügyi eljárás végét. Nem is a kopogtatás a jó szó itt. Azoknak kellene engedélyt adni a belépésre, akik sokszor agresszívan lépnek fel a magyar rendőrökkel szemben. Ez elfogadhatatlan. A nyugati országokra tartozik, hogy akarnak-e no-go zónákat, de nekünk meg az a politikai no-go zónánk, hogy nem akarunk bevándorlást.

– Mi lehet az oka annak, hogy a hazai baloldal rendre kritizálja a nemzeti konzultációt?

– Mindig van bennem egy erőteljes értetlenség, amikor adott egy fajsúlyos kérdés, és valaki még a vitát is megpróbálja ellehetetleníteni. A szuverenitási kérdésekben is ez a helyzet a baloldalon. Nem akarnak vitát. De tudjuk, hogy miért. Azért, mert ők is tudják, hogy az álláspontjuk nem a magyarok álláspontja. Erőltetik például az ukrán tagságot. 

– A parlament a héten szavazott a szuverenitásvédelmi törvényről. Ezzel véget lehet vetni annak, hogy külföldről finanszírozzanak egy hazai választási kampányt?

– Jó pár politikai szereplő úgy döntött, hogy külföldi pénzek felhasználásával kampányolnak. Igen ám, de azonkívül, hogy ez tiltott, az eddigi törvények alapján nem igazán volt súlyos következménye. Ezen változtatni kellett. Mostantól büntethetővé válik a külföldi kampányfinanszírozás, és feláll egy új szuverenitást védő hivatal is. Van itt egy látványos egyenes arányosság. Most azok kiabálnak a leghangosabban, akik tonnaszámra kaptak külföldi pénzeket. Az egészet a főszponzoraikkal együtt majd újra jogállamisági köntösbe próbálják csomagolni, miközben egész egyszerűen arról van szó, hogy magunk szeretnénk dönteni a saját ügyeinkről. 

– A parlament a héten szavazott az idegenrendészeti törvény módosításáról is. Miért szükséges a változtatás?

– Egyértelműen külön kell választani a külföldiek ideiglenes munkavállalását és a tartós migrációt. Nyugat-Európa jelenlegi problémáit nagymértékben az okozza, hogy ezek a kérdések összekeveredtek. Munkaerő­piaci szempontokra hivatkozva tömegeket engedtek be Nyugat-Európába. A vendégmunkás szó viszont elvesztette eredeti jelentését, a vendégek ott maradtak. Azért, hogy ezt elkerüljük, mi a legszigorúbb törvényt fogadtuk el. Magyarországon külföldinek munkát vállalni csak engedéllyel lehet, és legfeljebb kettő plusz egy évig. Ráadásul csak abban az esetben, ha magyar szakembert nem találtak arra az adott munkahelyre.

– Nemrég megszületett a döntés, hogy Magyarország megkapja az ­uniós források egy részét. Mikor juthat hozzá hazánk a további összegekhez?

– Nyugtával dicsérjük a napot, utalással a forrásvita végét! Majd akkor hisszük el ezt, ha utalnak, ha a képletes pénzügyminiszteri mobil csipog az utolsó beérkezett eurórészlet ­miatt. Régóta megy az ígérgetés. Ha ezek az ígéretek fák lennének, az egész már nagyobb lenne, mint a debreceni Nagyerdő. A mézesmadzag még nem elég, a teljes összeg jár Magyarországnak. A családoknak, a vállalkozóknak, a pedagógusoknak. Minden kérést teljesítettünk, most már Brüsszelen a sor. Ha nem utalnak, az semmi mást nem jelent, mint hogy továbbra is a politikai nyomásgyakorlás túszaként tartják maguknál az uniós forrásokat. Ebből is látszik, hogy komoly küzdelmekre számítunk 2024-ben is.

Igaza van Pilinszky Jánosnak, az adventi időszak a hazaérkezésről, a hazatalálásról szól, és annak felfedezéséről, ami már a miénk. Én is erre törekszem majd.