Mi lesz most? Több millió tonna gabona rekedt az ukrajnai kikötőkben

Csaknem 4,5 millió tonna gabona rekedt ukrajnai kikötőkben és hajókon az orosz támadások miatt – mondta el Martin Frick, az ENSZ Világélelmezési Programjának (WFP) németországi igazgatója. Az ENSZ figyelmeztetett: az ukrajnai háborúnak jelentős következményei lesznek azon képességeire, hogy azonnali élelmiszersegélyt nyújtson a rászoruló országoknak szerte a világon, miután sok élelem ragadt az ukrajnai kikötőkben.

Az élelmiszerexport rendkívül nehézkes, hiszen az ukrajnai kikötők és tengeri útvonalak az orosz invázió miatt hozzáférhetetlenné váltak.

A háború előtt Ukrajna a világ egyik legnagyobb búzatermesztője volt, és a kukoricaexportban is fontos szerepet töltött be. Számos ország ellátásában jelentős szerepet játszik az olcsó ukrajnai búza. A helyi gabona a globális élelmiszersegély-programok számára is nélkülözhetetlen. – A világnak azonnali szüksége van az ukrán élelmiszerre – hangsúlyozta Frick. Hozzátette: a Világélelmezési program eddig mintegy 2,5 millió ukránnak biztosított élelmiszersegélyt. A tisztségviselő megjegyezte: az ostromlott területeken rekedt, szenvedő ukrajnai lakosságnak nagy szüksége van az élelemre, de az is fontos, hogy az exportáru kijusson a térségből, és enyhítse a globális élelmiszerválságot. A WFP ezért humanitárius hozzáférést kért az ukrajnai lakossághoz, valamint a kikötőkhöz az élelmiszerexport újraindítása érdekében. – Az éhezés nem lehet fegyver – szögezte le Frick.

Ukrajnát keleten és délen az Azovi-tenger, illetve a Fekete-tenger határolja. Az országnak mintegy 2700 kilométeres partszakasza van ezekkel a vizekkel. Ennek tükrében teljesen érthető, hogy – ha a híradásokban ezekről kevesebb szó is esik – az ukrán–orosz konfliktus nemcsak szárazföldön, hanem vízen is intenzíven dúl. Oroszország ezen a fronton eddig jóval sikeresebb volt, mint szárazföldön. Képes volt a saját haditengerészeti doktrínáját alkalmazni, 

és a haditengerészeti-stratégiai alapvetés, „a három B” (blokád, bombázás, bakancsok) szabályának megfelelni, tehát blokádhirdetés, folyamatos tüzérségi tűz és csapatok partra szállása révén uralni a tengert.

Blokád alatt

Oroszország a háború első szakaszában klasszikus tengeri hadviselést folytatva uralma alá vonta az Azovi-tengert, amikor – ugyan hivatalosan el nem ismert, de de facto nagyon is hatékonyan működő – blokádot vont az Azovi-tengert és a Fekete-tengert összekötő Kercsi-szoros köré. Ezzel a War On The Rocks katonapolitikai szakportál értékelése szerint egyrészt 

gyakorlatilag megszűnt Ukrajna kereskedelmi hajózhatósága, innentől pedig az ország csak és kizárólag a nyugati államok pénzügyi támogatásai révén tud működőképes maradni. Másrészt a blokáddal elvágták a tengeri katonai utánpótlás lehetőségétől is.

Eközben folyamatos volt a tüzérségi támogatás Kaliber cirkálórakétákkal; ezekből az ukrán védelmi minisztérium tájékoztatása szerint az orosz erők több mint harmincat lőttek ki, csak a háború első napjaiban. Ezt tetézte az ocsakivi haditengerészeti kikötő ellen végrehajtott rakétatámadás is. Ez a fajta támogatás továbbra is folyamatos a déli partvidéken, Mariupol és Odessza környékén. Partra szállást is végrehajtottak az orosz erők: a háború elején Mariupoltól harminc kilométerre nyugatra érkeztek orosz csapatok a város ostromára. Az Egyesült Államok Haditengerészeti Intézete ukrán közleményekre hivatkozva arról számolt be, hogy újabb csapatok szállhatnak partra hamarosan.

Jelképes sikerek

Az ukrán erőknek is vannak azért fontos részsikereik. A Moszkva hadihajó, az orosz haditengerészet fekete-tengeri zászlóshajójának április 14-i elsüllyesztése például kétségkívül óriási győzelem az ukránoknak. Ugyanakkor a harcászati sikeren túl más is kiderült: az eset orosz kezelése ismét rávilágított a felső vezetés ellentmondásaira. Az orosz fegyveres erők ugyanis sosem ismerték el, hogy a hajó ukrán Neptun rakéták becsapódása után kezdett süllyedni, a hivatalos, Vlagyimir Putyin orosz elnökhöz is eljuttatott közleményben lőszerrobbanásról és balesetről számoltak be. Az Oslói Békekutató Intézet (Peace Research Institute Oslo, PRIO) szerint a Moszkva megsemmisülése azért is fontos, mivel propagandaeszközökkel nem lehet befolyásolni az „alaphírt”: elsüllyedt az egyik szimbolikus jelentőségű csatahajó. A PRIO szerint Szergej Sojgu orosz védelmi miniszterre és Alekszandr Dvornyikovra, a „különleges katonai művelet” vezetőjére ezután jóval nagyobb nyomást helyezhet a Kreml, ami nagyobb győzelmi kényszert jelent a keleti fronton.

Ami a nyugati reakciót illeti, a gazdasági szankciókon túl  – elsősorban az Egyesült Királyság – a Földközi-tengerre vezényeltek haditengerészeti erőket, illetve északon folytattak – jóllehet az orosz inváziót megelőzően már bejelentett – hadgyakorlatot. A NATO válasza a tengeren is ugyanaz, mint a szárazföldön, levegőben és a nagypolitikában: 

elrettenteni Oroszországot a háború Ukrajna határain túlra terjesztésétől. 

Kiemelkedően hozzájárul Ukrajna sikeres védekezéséhez, illetve az azovi-tengeri status quo fenntartásához, hogy Törökország lezárta a Boszporuszt, így Oroszország haditengerészeti utánpótlását gyakorlatilag ellehetetleníti. Ezzel együtt az előny tengeren Oroszországnál van, viszont vannak olyan, elsőre nem egyértelmű aspektusok, amelyekben Ukrajna joggal bízhat.

Jöhet fordulat?

Bár az ukrán haditengerészet bevethető egységeit tekintve már 2014-ben, a Krím – és így a szevasztopoli kikötő – elcsatolásakor végzetesen legyengült, a haditengerészeti stratégia két másik „ágában” a háború alatt is nagyon jól teljesít: a part menti védelemben (a már említett Neptun rakéták révén), valamint a tengeri aknák telepítésében. Utóbbiak miatt korlátozódik Odessza támadása egyelőre a „második B-re”, azaz a hajófedélzeti tüzérségi támadásra. A Beyond The Horizon belga kutatóintézet szerint ez egyelőre elég is ahhoz, hogy az itt állomásozó ukrán szárazföldi erőket ne tudják átcsoportosítani a Krím felől szárazföldön érkező orosz erők ellen.

A War On The Rocks kis polgári vízi járművek katonai célra történő felhasználásra való átalakítását is fontos lehetőségnek tartja. 

Ezek a szakértők szerint drónok felbocsátására, valamint aknavetők használatára alkalmasak lehetnek. Amennyiben az ukrán erők ezeket a kisebb hajókat, az aknákat, illetve a partról kilőhető cirkálórakétákat megfelelően kombinálják, sikerrel oldhatják fel az orosz uralmat akár még az Azovi-tengeren is, vagy legalábbis folyamatosan kihívások elé állíthatják az eddig ezen a területen jól működő orosz hadigépezetet.