kulcsár edina
A levendula sokunk kedvenc évelője, amely télen sem károsodik és akár évekig is elél. Ez azonban csak akkor igaz, ha betartunk néhány fontos szabályt. Ugyan nem sok dologra van szüksége a levendulának, de az a néhány alapvető dolog a létét jelenti.
Ez a csodálatosan illatos és dekoratív növény, a levendula, nemcsak a kertben, de cserépben is szépen fejlődik. A legtöbb levendulabokor júniusban kezd el virágozni, ami egészen augusztusig tart. Egyes fajták ősz elején másodvirágzásba kezdenek. De ha nem gondoskodunk a teleltetésükről, a gyökerei sérülhetnek és tavasszal nehezebben indulhatnak növekedésnek.
A kertekben alapvetően kétféle levendula ültetése lehetséges. Az egyik a francia, a másik az angol. Előbbi az elterjedtebb, kiemelkedően értékes fajta, a híres tihanyi levendulamezőkön is ezt találjuk. Ennek télállósága jó, évelő növényként tavasszal újra kihajt, élettartama rendkívül hosszú, akár 40-50 év is lehet.
A növény a Földközi-tengertől származik, ezért jobban viseli a hosszabb ideig tartó szárazságot, mint a túl sok vizet. Ha a gyökere elvizesedik, akkor könnyen megrohad, a fagyok pedig komoly kárt tehetnek benne. Ahhoz, hogy javítsuk a talaj vízelvezető képességét, adjunk hozzá szerves anyagokat, mint például komposztot vagy durva homokot.
A teleltetése szempontjából a metszés elengedhetetlen. Ez segít nekik energiát takarítani és túlélni a hideg hónapokat. Vágjuk vissza őket körülbelül egyharmadával, miután befejezték a virágzást. Ha azonban olyan területen élünk, ahol enyhébb telek vannak, a virág metszésére február vége és március közepe között javasolt sort keríteni.
A szabadba ültetett levendula tövét még a fagyok előtt érdemes mulccsal, szalmával, fenyőtűvel betakarni, hogy megóvjuk a gyökereit a hidegtől. Ezek a talajtakarók szigetelik a gyökereket, de nem tartják meg a vizet.
A hidegebb hónapokban az esőnek kell felváltania a rendszeres öntözést. A szárazabb talajt részesíti előnyben, ezért bízzunk abban, hogy az anyatermészet elvégzi a munkát helyettünk. A locsolást illetően novembertől februárig a növény vízigénye rendkívül kicsi. Ha száraznak érezzük a földjét, akkor persze meglocsolhatjuk – de ne áztatva. Ebben az időszakban a tápoldatok használatára sincs szükség, ezt hagyjuk meg tavaszra.
A cserepes változat egy kicsit más kérdés, mint a kerti levendula. A téli hónapokban át kell helyezzük őket. Ha a szabadban tartjuk heves esőzésben, a gyökerei érzékenyek lehetnek a rothadásra és a bomlásra, ami végül elpusztítja. A garázs, sufni vagy üvegház tökéletes téli búvóhely a számára, ahol a hőmérséklet nem esik 5 Celsius-fok alá.
A cserepes növények esetében különösen fontos, hogy a cserép alja lyukas legyen, amelyen a felesleges víz el tud folyni. De a megfelelő méretű cserép kiválasztása is lényeges, hiszen a levendula gyökérzete számára elegendő teret kell biztosítani.
Szereti a napfényt, ezért fontos, hogy elegendő fény érje. Ha a növényt eddig balkonon vagy teraszon tartottuk, keressünk számára egy védett, de világos helyet. A cserepet érdemes megemelni a földről, például hungarocell vagy fa alátétek segítségével, hogy ne érintkezzen közvetlenül a hideg talajjal.
A tartós fagyok előtt a növényt takarjuk körbe juta zsákkal vagy más természetes anyaggal, így további védelmet nyújtunk a virágnak a hideg ellen. Ha van kertünk, akkor kereshetünk egy olyan helyet, ami a fal közelében van. Itt ássunk egy gödröt, és cserepestül helyezzük bele levendulánkat – némi földréteggel beborítva. Ez segíteni fog, hogy növényünk átvészelje a hidegebb évszakot.
Cserepes változatnál kizárólag akkor öntözzük, amikor a föld már kezd kiszáradni. Ilyenkor nedvesítsük be, de ne túlzottan és ne túl gyakran. Ha a gyökerei túl sokáig maradnak a nedvességben, a növény elkezd rohadni. Másrészről ne feledkezz el róla, hisz ha a föld teljesen kiszárad, a levendula besárgul és elpusztul.
Amint a tavasz beköszönt, és a nappali hőmérséklet stabilan 10 Celsius-fok felett marad, a levendula visszakerülhet a szabadba. Ekkor fokozatosan növelhetjük az öntözést, és elkezdhetjük a tápoldatozást is, hogy elősegítsük a virág növekedését.
A levendula szaporítása tavasszal előnevelt palántával, vagy tőosztásból származó növénnyel történhet. A legfontosabb kívánalma a sok napsütés, ezért a kert olyan részébe tegyük, ahol sok fény éri, és melegben lesz. De ültethetünk akár magról is, ilyenkor a magokat február-márciusban ültessük egy cserépbe vagy szaporítóládába, majd szeptember-október körül ültessük át a palántákat a végleges helyükre, hogy legyen idejük megerősödni.