Mi a különbség a muskátlik között? Most minden kiderül

A Dél-Afrikából, Fokföldről származó muskátli már 300 éve a legkedveltebb virág Európában. A divatot követve rengeteg fajtája jelent meg és tűnt el ez idő alatt. Bármerre járunk, az ablakok, balkonok, lámpaoszlopok megszokott díszeként virít.  

Most a négy alapvető muskátlifajtát vizsgáljuk meg, miben hasonlítanak és miben különböznek.

Álló (kerti, közönséges) muskátli (Pelargonium zonale)

Szára: egyenesen nő, fásodó. Évek alatt félcserjéssé, robusztussá fejlődik.

Levelei: erősek, borostyán szerűek, kerek vese alakúak,  szélük csipkézett, színük középzöld, rajtuk barna gyűrű, sötétzöld folttal.

Virágai: nagy méretűek, egyszerűek vagy teltek. Színük: piros, fehér, rózsaszín, lila. Tavasztól az őszi fagyokig virágzik.

Tartása: A szélvédett, napos helyet szereti.

Talaj: A laza szerkezetű, tápanyagban dús, jó vízáteresztő- és megtartó képességű talajban fejlődik legszebben.

Futó muskátli (Pelargonium peltatum)

Levele: borostyánéhoz hasonló, húsos, pajzs (karéjos) alakú, középzöld színű, fényes.

Hajtásai: Szárai vékonyak, leomlanak. 50 cm-től 1.50m hosszúra is megnőhetnek.

Virágai: kicsik, szimpla szirmúak. Mivel ízenként helyezkednek el, ezért hatalmas virágözönt alkotnak. Színek: fehér, rózsaszín, ciklámen, piros, rúzs.

Tartása: Ez bírja legjobban a tűző napot, különösen jó sűrűn ültetve, mert ezáltal takarja saját földjét. Április elejétől az őszi fagyokig folyamatosan virágzik. Sok vizet és rendszeres tápoldatozást igényel.

Talaj: Az álló muskátlival megegyező talajt kedveli.

Félfutó muskátli (Pelargonium peltatum hibridek)

Levelei: húsosak, pajzs alakúak.

Virágai: nagyok, dupla szirmúak, de ritkásabban helyezkednek el. Színük nagyon sok féle lehet, sokkal színgazdagabb, mint a futómuskátli. 30-40 cm-re futhatnak le a hajtások.

Tartás: Igényesebb a futó muskátliénál, mert a tűző napot kevésbé szereti. A déli, dél-nyugati, dél-keleti oldalra függesszük fel. Sűrűn ültetve takarja a saját földjét, így jobban bírja a kánikulát. Az elnyílott virágokat mindig szedjük le. A szárazságot nem tűri, mindig a hőmérsékletnek megfelelően öntözzük. Átteleltetése nehezebb, mint a többi muskátlié.

Angol (nemes, szobai) muskátli ( Pelargonium x domesticum, Pelargonium grandiflorum hibridek

Szár: erős növésű, tőben fásuló hajtású.

Levelek:  erősebbek keményebbek, cikkcakkosan fodrosak, zöldek, intenzív illatúak.

Virágok: Ernyővirágzatban nyíló virágai nagyok. Az álló vagy a futó muskátlinál kevesebb virágot hoz, de színük nagyon különleges: bíbor, rózsaszín, sötét lila, fehér, cirmos, a közepén az alapszíntől eltérő folttal.

Tartása: A száraz, szobai levegőt is jól tűri, nyáron a szabadban is remekül érzi magát. Az ideális hőmérséklet számára nappal maximum 21C fok, éjjel minimum 10-13C fok. Igényli a napos, világos, ám a közvetlen napsugárzástól óvott helyet. A többi muskátlinál kevésbé vízigényes. Két öntözés között hagyjuk kicsit kiszáradni a földjét. Alulról öntözzük, esőtől védjük. Hetente tápoldatozzuk. Rövidebb ideig, tavasztól csak nyár közepéig virágzik. Ugyanazt a virágföldet igényli, mint a többi muskátli.

Illatos muskátli (Pelargonium graveolens, Pelargonium crispum, Pelargonium fragrans)

Az illatos muskátlikhoz több faj is tartozik.

Levelek: erősen szeldeltek. Színük is változatos, lehet akár sárga-fehér tarka is.

Különlegességük, hogyha megérintjük a leveleiket, akkor citrusos, fűszeres illatot árasztanak: citrom, rózsa, alma.

Tartásuk: Nehezebben viselik a tűző napot és a szárazságot. Öntözésükre, tápoldatozásukra oda kell figyelni.