kulcsár edina
Aki annak idején még utazott rendes farmotoros Ikaruson, biztosan emlékszik az érzésre. Ez a busz ugyanis maga a csoda! Elképzelhetõ, mekkora szám, amikor több ilyen kaliberû járgány összefut. Éppen ez történt néhány napja. Na, most eldobod az agyadat!
Az Ikarus buszgyár története 1895-ig nyúlik vissza. Uhri Imre ekkor nyitotta meg a fővárosban kocsigyártással is foglalkozó kovácsműhelyét, melyből a későbbi nagy gyár kifejlődött. Hosszú évtizedeken át, lassan alakult ki a fő profil, igaz, közben két nagy háború nehezítette a termelést.
Az Ikarus fénykora különös módon a virágzó kommunizmus időszakára esett: az '50-es, '60-as, sőt még a '70-es években is ikonikus járművek gördültek ki a gyárból. Noha a gyártás már réges-rég leállt, ezek a buszok a mai napig teljesítenek!
Az is igaz, hogy szerencsére sokan a múló idővel dacolva csak azért is életben tartják ezeket a batárokat. Egyszerű a képlet: ahogy egyesek gyufásdobozokat gyűjtenek lelkesen, addig mások - főleg az arra hajlamosak - Ikarus buszokat. Gyűjtővel együtt élni nem könnyű - bár ez leginkább az asszonyok terhe. Az Ikarus-bolond férfi jól elvan, egész nap bütyköl és imádja második feleségét - azaz a buszát.
Senki ne higgye, hogy alig egy-egy ilyen őrült figura akad! Hihetetlen sokan őrzik - nemcsak itthon, hanem határainkon túl is- a magyar ipar egy-egy csodáját, mondjuk a hátsó kiskertben. Béke Tóni a legnagyobb vagány a bagázsban, természetesen ő a találkozó egyik ötletgazdája. Gyűjteményének és munkáinak, valamint elvetemült szenvedélyének már az interneten is híre ment.
Tóni tényleg fanatikus: nem is egy busza van, hanem rögtön vagy harminc!
Gyűjteményét Polgár községben, az egykori csirketelepből kialakított buszhodályban tartja... A mostani találkozóra két járművel érkezett. Az Ikarus 55, aminek a fönti képen támaszkodik, felújításra érkezett hozzá. A háttérben álló matyó mintás sárga 260-as Ikarust versenyzésre tuningolta fel - a jármű jelenlegi teljesítménye közel négyszerese az eredetinek.
A találkozó néhány száz résztvevőjét egyértelműen a feltűnő világoskék kisbusz, az Ikarus 311-es nyűgözte le leginkább.
Ennek a típusnak a formaterve 1951-re készült el, 1956-tól pedig már sorozatban gyártották. Annak idején százával szállítottuk Kínába és Egyiptomba - dübörgött a tervgazdaság!
Az Ikarus 311 különlegessége a hátsó lépcsővel megközelíthető tetőcsomagtartó, ami biztos hasznos lehet, mondjuk egy hosszú tundraút során.
Olyan Ikarus-rajongók is eljöttek a találkozóra, akiknek nem adatott meg, hogy saját nagy buszuk legyen. Váci Krisztián például kisfiának épített egy közel 1 méteres, távirányítós makettet.
Ez a Csepel gyártmányú katonai rádiós kocsi muzeális minősítést kapott. Tulajdonosa évekig dolgozott rajta, de egyetlen ráfordított percet sem sajnál, azt mondja, ez az élete.
Izgalmakból is jutott bőven ezen a találkozón, hiszen a nagytestű járművek vezetői végre bemutathatták, milyen rátermettek extrém közlekedési szituációban. Képünkön a Kós Károly Kollégium Ikarusa méri össze erejét az Agria Volán egri járatával. Feledhetetlen élmény volt, ahogy a két utasokkal teli busz küzdött egymással!