OLDALVONAL
"Sajnos a végén megint meghaltam"- Kós Hubert kitálalt az edzőjével kapcsolatban
Nem szokványos vallomással rukkolt elő az egyik legsikeresebb magyar úszó. Kós Hubert elárulta, felszabadító érzés volt számára, hogy főedzője nélkül kellett helytállnia a világbajnokságon. Szerinte kevesebb nyomást érzett így magán, és ennek ellenére – vagy éppen ezért – élete egyik legjobb teljesítményét nyújtotta.
Az elmúlt években sorra halmozta a sikereket, de most jöhet az igazi nagy korszak: élete csúcsformáját hozhatja a következő idényekben. A szingapúri világbajnokság után hosszú, 23 napos pihenőt engedett meg magának, most viszont újra medencébe ugrott, hogy felvegye a fonalat. A 22 éves klasszis, Kós Hubert arról is beszélt, hogy Magyarországon készül, amikor épp nem az Egyesült Államokban, a legendás Bob Bowman irányításával dolgozik. És nemcsak a felkészüléséről mesélt: meglepően őszintén beszélt arról is, milyen érzés volt főedzője nélkül versenyezni a vb-n, és miért érzi úgy, hogy a távollét inkább felszabadította, mint hátráltatta.
Ilyen háttérrel nagyon nyugodtan lehet dolgozni, azt gondolom, sok jó év van még előttünk
– fogalmazott Kós, akinek levetítették a 200 méter hát világbajnoki döntőjét, amelyben hatalmas egyéni csúccsal győzött, pályafutása során másodszor.
Ezekért a pillanatokért érdemes dolgozni, de itt, sajnos, a végén megint meghaltam. Remélem, egyszer az utolsó ötvenet is sikerül majd jól megcsinálnom
– tette hozzá önkritikusan és tréfásan a tavalyi párizsi olimpia bajnoka.
Érdekességként elárulta: bár aranyérmet is szerzett, számára mégis a 200 méter vegyesen nyert bronzérem jelentette a legszebb pillanatot Szingapúrban, ahol két texasi edzőtársa, a francia Léon Marchand és az amerikai Shane Casas mögött végzett.
Kós Hubert a világbajnokság kapcsán arról is beszélt, hogy egyáltalán nem okozott számára gondot, hogy főedzője nem volt jelen
Nem volt gond, hogy az edzőm nem volt velem, hiszen segédedzőként ott volt, aki Texasban a hosszútávú edzője. Őt mindenki imádja, nagyon jó fej, és valahol még könnyebb is volt, hogy nem a főedző kísért el. Nem azért, mert teher lenne a jelenléte, hanem mert így kevésbé éreztem azt a nyomást. Volt egy beszélgetésünk arról, hogy mely számokban induljak: ő inkább azt javasolta, hogy csak az egyiket válasszam, én viszont mind a 100 és a 200 hátat is le akartam úszni. Végül így is lett, és utólag azt hiszem, jó döntés volt, hogy nem engedtem el egyik számot sem. A végén ő is örült az eredménynek.
Kós Hubert hozzátette, hogy korábban itthon mindig szüksége volt arra, hogy ott legyen mellette az edző, mert nem tudta pontosan, hogyan készüljön fel egyedül.
Kint viszont már az elejétől kezdve arra nevelnek minket, hogy önállóan is boldoguljunk: tudnunk kell, hogyan kell pontosan bemelegíteni, hogyan kell viselkedni, hogyan kell magunkat felkészíteni. Ez hatalmas különbség, és sokat adott nekem. Megtanultam, hogyan álljak meg a saját lábamon, és ebben az edzőmnek is nagy szerepe van – abban is nagyon jó, hogy ezt a fajta önállóságot kialakítsa bennünk.
A különbségekről szólva kiemelte: itthon sokkal szabadabban készül, míg Amerikában minden szigorúbb és sokkal feszesebb.
Itthon nincs állandó edzőm. Persze Nagy Péter (BVSC-szakosztályvezetője) itt van, akivel sok mindent meg tudok beszélni, de alapvetően szabadabban dolgozom, azt csinálom, amit jónak látok. Külföldön viszont teljesen más a helyzet: ott nincs lazsálás, nincs kibúvó. Az edző nem hisz abban, hogy heteken keresztül szórakozzunk, majd egyszerűen visszatérjünk a kemény munkához. Nála maximum 3–4 nap pihenő fér bele, aztán máris ugyanazokat a szetteket nyomjuk, mint a többiek, mert az idő mindig szorít, készülni kell a bajnokságokra. Éppen ezért akartam most egy kicsit kimaradni ebből. Ha nem vagyok ott, akkor nem tudják teljesen kontrollálni, mit csinálok, de nem arról van szó, hogy itthon ellazsáltam volna. Most is megcsináltam egy olyan sorozatot, amit ők tegnap úsztak kint, csak valamivel kevesebb mennyiséggel. Szóval nagyjából így nézett ki a felkészülésem.
A jövő kapcsán Kós egy új, hároméves ciklusban gondolkodik, amelyet tudatosan épít fel
Most megint egy új háromlépcsős ciklusban gondolkodom: 2022-ben megnyertem az Eb-t, 2023-ban jött a vb, 2024-ben pedig az olimpia. Most ugyanez ismétlődik, csak sokkal komolyabb versenyekkel. 2027-ben itthon lesz a világbajnokság, ami nagyon fontos nekem. Ezért lépcsőfokról lépcsőfokra szeretnék haladni. A ciklus elején még lesz lehetőségem kísérletezni: kipróbálni például a 200 pillangót vagy a 100 pillangót, és megnézni, mennyire fekszik nekem. Aztán 2027-re már pontosan tudni fogom, mely számokra kell koncentrálnom. Az lesz a kulcs, hogy addigra olyan programot állítsak össze, amelyet meg tudok csinálni, és amelyből a legtöbb érmet tudom kihozni. Ez a következő három év így épül majd egymásra.
- mondta a Ripostnak Kós Hubert.
Ripost hírek
