kulcsár edina
Judit és Bonnie már évek óta elválaszthatatlan páros voltak, ám egy szörnyű betegség támadta meg az állatot. A macska végül nem bírta a harcot, így a családnak el kellett engednie.
A legtöbb állattartó átélte már azt a fájdalmat, amit szeretett kiskedvencünk hagy maga után, miután átsétált a szivárvány hídon. Az űrt, amit maguk után hagynak szinte nem is lehet betölteni. Egyik olvasónk, Judit nemrég veszítette el hű társát, Bonnie cicát. A lánynak sokáig bűntudata volt amiatt, hogy nem volt otthon, amikor szülei elvitték az állatot elaltatni, de a cirmos így is elköszönt a gazdájától.
A 23 éves lány mindig is imádta az állatokat és gyerekként bármit megadott volna azért, hogy legyen egy macskája. Szülei annyira nem örültek az ötletnek, de amikor a nagyapja a tizedik születésnapjára beállított egy dobozzal, amiben egy kis fekete cica dorombolt, ők sem tudtak nemet mondani.
Bonnie azonnal bedobta magát a szívünkbe. Nagyon különleges kapcsolatunk volt, hiszen vele nőttem fel. Pár évvel ezelőtt nagypapám elhunyt, viszont Bonnie mindig rá emlékeztetett
– kezdte el mesélni a szívhez szóló történetet Judit.
Amikor a lány egyetemista lett, kollégiumba költözött, ahová viszont szeretett macskája nem mehetett vele. Ennek ellenére a köztük lévő kapocs megmaradt és mindig próbált annyi időt tölteni Bonnie-val, amennyit csak lehetett.
"Mindig attól rettegtem, hogy akkor lesz baja, amikor én nem vagyok otthon... és ez sajnos beigazolódott" – sóhajtott.
Judit épp nyaralni volt a barátnőivel, amikor szülei lesújtó hírt közöltek vele a telefonban: Bonnie már napok óta nem kel fel és nem is eszik.
Elvitték az orvoshoz, ahol végül kiderült, hogy daganata van és már nem tudnak segíteni rajta. Kértem a szüleimet, hogy vigyék haza, pár nap múlva haza repülünk a lányokkal és én is ott szeretnék vele lenni, hogy az utolsó útjára kísérjem. Bonnie azonban óráról-órára egyre rosszabbul lett, szenvedett. Ezért úgy döntöttem, nem lehetek önző
– sorolta.
Amikor Judit hazaért a nyaralásból és meglátogatta szüleit, szörnyű hiányérzet fogta el.
Brunó, a kutyánk azonnal rohant elém a kapuhoz, viszont tudtam, hogy Bonnie már nem lesz ott. Nagyon nehezen viseltem az elvesztését, heteken át csak sírtam. Este azonban egy furcsa, világos színű árnyék jelent meg szobám falán
– kezdte el részletezni.
Judit elmondása szerint az árnyéknak macska formája volt és hirtelen hangos macska nyávogást halott kintről.
Nagyon furcsa volt az egész, aztán hirtelen Brunó rohant be farokcsóválva a szobába, meglátta az árnyékot a falon és elkezdett nekidörgölőzni. Ekkor jutott eszembe, hogy lehet Bonnie jött el hozzánk elbúcsúzni
– árulta el könnyes szemmel.
Másnap reggel elmesélte szüleinek a szürreális élményt, akik szintén hasonlót tapasztaltak a napokban.
Anyukám azt mondta, hogy sokszor úgy érzi, mintha Bonnie dörgölőzne a lábaihoz, ám amikor lenéz nincs ott semmi. Apa azt mondta, hogy pár napja a kutya is furcsán viselkedett. Játszott valamivel, de nem volt ott semmi és senki
– mondta.
Ezután nem látták többé a furcsa árnyékot, viszont Judit biztos benne, hogy Bonnie lelke tért vissza hozzá, mert el akart köszönni tőle.